Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-169

58 Í69. országos ülés 190J június 6-án, csütörtökön. (Nagy derültség a haloldalon és taps. Felkiáltá­sok : Tehát ép az ellenkezőjét, a mit ön állit! üljön le! Folytonos zaj.) Méltóztassanak türe­lemmel meghallgatni, mert különben nem foly­tathatom. (Halljuk! Ralijuk!) Hát azt mondaná az a törvény, hogy Hor­vátország a magyar államhoz tartozik? (Zajos felkiáltások: Igen! Azt mondja!) Nem azt mondja! (Zaj. Elnök csenget.) Elnök : Csendet kérek! Polit Mihály: Ott, a hol államközösség van, ott két fél van, két szerződő fél; ezt minden jogász jól tudja. Azonkivül azt mondja a sza­kasz szövege: »egyrészről-másrészről« — tehát ez kétségtelenül bilaterális szerződés. (Zaj. Elnök csenget. Felkiállások a baloldalon: Be­széljen horvátul!) Polit Mihály: Látom, t. ház, hogy nem hallgatnak meg türelemmel, ezért befejezem beszédemet. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondtam, hogy mi nemzetiségi kép­viselők kénytelenek vagyunk mindent eltűrni, de hogy Horvátország nem köteles ezt tűrni. De mi nemzetiségi képviselők nagyon érezzük azt az igazságtalanságot, a mely ezen törvény­javaslat által a horvátokkal szemben történik, és azért mi nemzetiségi képviselők ezen tör­vényjavaslatot nagyon rosszaljuk. Kijelentem ezért ugy saját, mint elvtársaim nevében, (Fel­kiáltások a baloldalon: Kik azok ?) hogy ezen törvényjavaslatot el nem fogadhatom. Elnök: T. ház! Ha jól értettem, a t. kép­viselő ur azt mondotta, hogy ha törvényerőre emelkedik is a törvényhozás minden faktorának hozzájárulásával ez a javaslat, Horvátország nem fogja azt respektálni. (Felkiáltások a közé­pén: Nem mondta!) Polit Mihály: Nem mondtam! Elnök: Ha nem mondta a képviselő ur, akkor természetes dolog, hogy beszédéhez szavam nincs. Az ülést tíz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Návay Lajos foglalja el.) Elnök: T. ház! Az ülést újból megnyitom. Ki következik szólásra? Raisz Aladár jegyző : Gr. Batthyány Tivadar! (Halljuk! Halljuk!) Gr. Batthyány Tivadar: T. képviselőház! (Halljuk!) Tekintettel azon poziczióra, melyet a vasutasok mozgalmában évek során át sze­rencsém volt elfoglalni, és tekintettel azon kiváló szeretetre, melyet én kötelességemnek tartottam a magyar állam polgárainak azon csoportja iránt, a mely a vasutas társadalomban egyesül, s a mely mindenkor — a legkritikusabb idők­ben is — az alkotmányosság, az igaz hazafiság álláspontján állott és azon megmaradt akkor is, a midőn Magyarországon oly kormányzat ural­kodott, a mely azokat, a kik hazafiaknak val­lották magukat, üldözte, elnyomta, mondom, tekintettel erre, csak a vasutasok ügyét kiván­tam tárgyalni és egyáltalában nem volt szán­dékom azon közjogi vitában részt venni, a mely a horvát nyelvkérdés körül felmerült. Ha mégis beszédem tulajdonképeni tárgya előtt egészen röviden néhány megjegyzést teszek erre a kérdésre is, kötelességemmé teszi ezt Polit Mihály képviselő urnak az imént elhang­zott beszéde, (Halljuk! Halljuk!) a melylyel kapcsolatosan kérem az igen t. házat és az igen t. elnök urat, méltóztassák megengedni, hogy ne csak a tárgyhoz szóljak, hanem egy egész rövid személyes megjegyzést is tehessek. (Halljuk! Halljuk!) Elnök: Kérdem a t. házat: méltóztatnak ezt az engedélyt megadni? (Igen!) A ház az enge­délyt megadja. Gr. Batthyány Tivadar : Személyes kérdés czi­mén nem fogok a t. ház türelmével visszaélni, nem fogom a t. ház engedélyét oly tág értelemben igénybe venni, a mint azt előttem szólott t. kép­viselőtársam tette. Kötelességem azonban szemé­lyes kérdésben is felszólalni, mert Polit Mihály képviselő ur igen zokon vette, hogy én — meg­vallom és bocsánatot kérek, ha hibáztam — kissé izgalomba jöttem akkor, a midőn a kép­viselő ur itt elejétől végig, egész beszédén át egyebet sem tett, mint régi sebeknek felíakasz­tásával (Úgy van! Ugy van!) arra törekedett, hogy azt a viszályt, a mely köztünk és horvát testvéreink között fennáll, a legvégsőkig kiéle­sitse. (Ugy van! Ugy van!) Én akkor közbe­szóltam és utaltam közbeszólásomban arra, hogy azokat az állapotokat, a melyekre Polit Mihály hivatkozott, épen a mai nemzeti kormány, a mai koalicziós kormány szüntette meg Horvátország­ban. (Ugy van! Ugy van!) Akkor az igen t. képviselő ur rám támadt, hogy miért zavarom őt közbeszólással. Enge­delmet kérek, ha Polit Mihály ur e tekintetben kifogást tehet, hát bárkinek ebben a házban teljes joga van, hogy engem ezért, ha nem is rendreutasítson, de ajjosztrofáljon, csak egynek nem és ez Polit Mihály képviselő ur. (Ugy van! Ugy van ! bal felöl.) Hivatkozom ugyanis arra, hogy néhány héttel ezelőtt, mikor itt a bosnyák muzulmánok egyházi autonómiája ügyé­ben interpelláltam, egész interpelláczióm alatt nem voltam képes egy mondatot előadni a nél­kül, hogy a képviselő ur engem folytonos közbe­szólásaival ne zavart volna. Quod uni justum, alteri aequum. Ha a t. képviselő urat bántja az, ha az ember egyszer közbeszól, akkor járjon elő maga jó példával és ne zavarjon itt e házban mást beszédének elejétől végéig. (Helyeslés bal­felöl.) A mi pedig magát a horvát kérdést illeti, egyszerűen arra szorítkozom, hogy két kérést intézzek horvát-szlavonországi képviselőtársaim-

Next

/
Oldalképek
Tartalom