Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-169

169. országos ülés 1907 június 6-án, csütörtökön. 57 közvéleménynyel, a horvátországi áramlattal, és ha a minisztertanács azt el nem fogadja, a konzekvencziákat levonom. Le kellett volna köszönnie, nem pedig itt maradnia; és daczára annak, hogy egész Horvátország és az itt lévő összes horvát képviselők ellene vannak, még most is a miniszteri székben ül. (Élénh helyeslés és taps a horvát képviselők padjain. Felkiáltások balfelöl: Éljen Josipovich!) Olay Lajos: Éljen Josipovich, magyar ember! Polit Mihály: A szőnyegen fekvő törvényjavaslat nagyon szimptomatikus azért, mert — mint mondám — nem jogi, hanem hatalmi kérdés körül forog. A magyar törvényhozás, a mikor bizonyos intézmények nem felelnek meg az u. n. államiságnak, nem felelnek meg az u. n. magyar állameszmének, akkor nem törődik azzal, vájjon eljárása megfelel-e a törvénynek vagy nem, hanem azt mondja: én igy magyarázom ezt, és miután erősebb vagyok, miután ez hatalmi kérdés, parancsolom, hogy igy legyen. (Zaj a baloloalon. Felkiáltások: Vizet neki!) Ez igy történt is. És nagyon csodálkozom, hogy épen az igen t.'kereskedelenmgyi miniszter ur . . . (Felkiáltások balfelöl: Éljen Kossuth! Taps.) Én is mondom, hogy éljen, sőt többet is mondok. Mikor az a nagy küzdelem volt Magyarországban és Horvátországban, mikor a darabont-kormány volt az uralmon és a horvátok ez ellen Fiúméban is mozgalmat indítottak, ki volt az, a ki az inicziativát megragadta? Az igen t. kereskedelemügyi miniszter ur. (Éljenzés a baloldalon.) Az ő tanácsára a koaliczió baráti jobbját nyújtotta a horvátoknak, és nemcsak Horvátországban és Dalmátországban, hanem az egész Balkán-félszigeten elterjedt a hire, hogy annak a hires Kossuth Lajosnak a fia oly politikát űz, a mely nemcsak Horvátországgal, hanem a Balkán összes népeivel a barátságot keresi. Olay Lajos: Itt a hála! Polit Mihály: Azért nagyon csodálkozom, hogy olyan államférfiú, mint az igen t. kereskedelemügyi miniszter ur, aki külföldön nevelkedett, a ki európai ember, a ki _ czivilizált államférfi, (Felkiáltások balfelöl: És magyar emberi) egy ilyen törvényjavaslatot terjeszt a magyar törvényhozás elé. Mert, t. ház, a mint mondám, ez hatalmi kérdés és nem lenne szabad hatalmi kérdésnek lennie, kellene lenni tiszta jogi kérdésnek. Ezt merem áUitani és ezzel be is fogom fejezni beszédemet. (Helyeslés balfelöl.) T. ház! A szőnyegen lévő törvényjavaslat emlékezteti a nemzetségi képviselőket arra a bánásmódra, a melyben a magyar törvényhozás minket, nemzetségi képviselőket részesit . . . Egy hang (balfelöl): Nemzetiségi! (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! KÉPVH, NAPLÓ. 1906 1911. X. KÖTET. Polit Mihály: Hát legyen nemzetiségi. A bánásmódra a nemzetiségi képviselőkkel szemben, pedig millió ós milliót számolnak. Azt gondolják, hogy miután ez hatalmi kérdés, velük szemben el lehet követni mindent, hogy most már a nemzetiségi törvényt, az 1868 : XXX. t.-czikket, mint obszolet, nem alkalmazható törvényt teljesen figyelmen kivül lehet hagyni. (Folytonos zaj.) De ha mi nemzetiségiek kényszerhelyzetünknél fogva kénytelenek vagyunk mindezt eltűrni itt a magyar törvényhozásban, mert szomorú dolog és fájdalom, hogy kevesen vagyunk itt . . . (Felkiáltások: Ez is sok! Folytonos za.j.) de remélem, nem leszünk ilyen kevesen, a mikor az általános szavazati jogot behozzák, mondom, mi kénytelenek vagyunk mindezt eltűrni. (Folytonos zaj és felkiáltások: Mit tűrnek el?) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselőház ! (Zaj a baloldalon.) Polit Mihály : Azt, hogy a nemzetiségi törvényt nem akarják végrehajtani. (Folytonos zaj a baloldalon.) Egy hang (a baloldalon): Mit tartozik ez a vasutakra? Polit Mihály : Mi kénytelenek vagyunk ezt eltűrni. A horvát képviselők azonban és Horvátország nem kénytelen eltűrni . . . (Folytonos zaj.) és nem lehet a horvátokat itt majorizálni, mert Horvátország törvény alapján politikai nemzet, saját területtel biró királyság. Senki sem vonta kétségbe az egész monarchiában, sőt még ebben a házban sem, hogy Horvátország, azaz Horvát-Szlavón-Dalmátországok igenis állami viszonyban vannak Magyarországgal. Markos Gyula: Állam nincsen több, csak egy! (Zaj.) Polit Mihály: Azt mondja a törvény, hogy államszövetség. (Felkiáltások a baloldalon: Hol mondja ezt? Nagy zaj.) Olay Lajos: Melyik törvény mondja? A 68-iki? (Folytonos nagy zaj.) Polit Mihály: Mindjárt megmondom! (Folytonos nagy zaj.) Elnök: Xagyon kérem a t, képviselő urakat, méltóztassanak csendben lenni; én egyáltalában nem hallom a szónokot a nagy zajtól. Méltóztassék folytatni. Polit Mihály : Mindjárt meglesz ! (Felkiáltások a baloldalon : Csak keresse!) Az 1868 : XXX. t.-czikk 1. §-a ugyanis azt mondja (olvassa): »Egyrószről Magyarország országgyűlése, másrészről Horvát-Szlavon- és Dalmátországok országgyűlése közt . . . (Zajos felkiáltások a baloldalon : Hol van az államszövetség ?) Ez egy bilaterális szerződés, a mely azt mondja, hogy egyrészről és másrészről. (Folytonos nagy zaj.) De azután a 2. §. igy szól (olvassa) : »Magyarország s Horvát-Szlavon- és Dalmátországok egy és ugyanazon állami közösséget képeznek . , . 8