Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-169

169. országos ülés 1907 június 6-án, csütörtökön. 55 Thaly Kálmán: Az nyomás volt miránk, magyarokra! Polit Mihály: A horvátok 1717-ben, a magyarok csak 1723-ban kötötték meg a pragmatika szankcziót. Hogy állami viszony volt, bizonyitja maga az u. n. nemzetiségi törvény. Ennek utolsó rendelkezésében, vagyis a 29. §-ában világosan ki van mondva, hogy ezen törvény rendeletei a külön területtel bíró és politikai tekintetben is külön nemzetet képező Horvát-, Sziavon- és Dalmátországokra ki nem terjednek. Hát ezzel szemben hogy lehet azt mondani, a mit, gondolom, Barta képviselő ur mondott, (Felkiáltások balfelöl: Nagyon okosan beszélt!) hogy horvát állam nincs ? Hát akkor méltóztassék ezt semmisnek nyilvánitani és az egész történelmet, a Horvát- és Magyarország között kifejlődött egész viszonyt semmisnek deklarálni. A t. képviselő urat én eleinte figyelmesen hallgattam, mert azt gondoltam, hogy érvelése komoly; de a mikor azt mondotta, hogy csupa konczesszió Ő/Cl. cL mit Magyarország Horvátországnak adott . . . Szász József: Ugy van! Igaza is volt! Polit Mihály: ... ezt már nem birtam ki; sőt a t. kormány képviselője sem tekintette komolynak. Utóvégre én is kénytelen voltam a többi képviselővel éljenezni e nem komoly dologra, mert az egész egy képtelenség, (Zaj.) Tekintettel azonban Horvátország történeti fejlődésére, tekintettel azon viszonyra, a mely Magyarország és Horvátország között kifejlődött, én ezt mindenkor állami viszonynak tekintettem. (Ellenmondások balfelöl.) Nemrégiben egy magyar államférfiú, egy volt miniszterelnök, egy képviselő, a ki ma is szerepet játszik, nem csekélyebb egyén, mint b. Bánffy Dezső, azt mondotta, hogy van Horvátország, de nincs horvát állam. (Felkiáltások: Világos!) S végül hozzátette azt, hogy államilag horvát-szlavón és a drávántúli magyar megyék közt semmi különbség nincs. Bocsánatot kérek, de én az ilyen nyilatkozatot nagy könnyelműségnek tartom. Abban a perczben, a mikor Horvátországban a kedélyek borzasztóan ingerültek, abban a perczben, a mikor ott a Stracsevics-párt tért foglal, azt mondani, hogy nincs Horvátország: mit jelent ez ? Jelenti azt, hogy olajat öntenek a tűzre. (Nagy mozgás). Gr. Batthyány Tivadar: Ezt teszi az ur most! (Ugy van! Ugy van! balfelöl. Felkiáltások a baloldalon: Izgat!) Polit Mihály: Lesz alkalma a képviselő urnak kifejteni nézeteit. . . (Zaj balfelöl.) Elnök: Csendet kérek! Gr. Batthyány Tivadar: Majd ki is fogom fejteni. (Zaj.) Polit Mihály: ISTe tessék egy öreg képviselőt minduntalan megzavarni. (Zajos felkiáltások balfelöl: Öreg bűnös !) Gr. Batthyány Tivadar: Ön is közbekiált nem egyszer! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek! Polit Mihály: Az igen t. kereskedelemügyi miniszter ur tegnapi fejtegetései közben felsorolta, hogy mennyi horvát, illetőleg szerb alkalmazott van a vasútnál. Hát azt kérdem, t. ház, hogy ez talán kegyelem ? A horvát és a szerb embernek, a kiről a törvény azt mondja, hogy politikai nemzet, a mely saját területtel bir, Horvátországban ne lenne joga arra, hogy a vasútnál alkalmazást találjon ? Olay Lajos: Magyar pénzen élnek! (Mozgás balfelöl.) Egy hang (balfelöl) : Kié a vasút ? Sümegi Vilmos: A magyar pénzt elveszik, de a magyar nyelv nem kell! Polit Mihály: Midőn egyizben az államtitkár úrral beszéltem, örömmel vettem tudomásul azt a kijelentésót, hogy a vasúti hivatalnokok visszaélést követtek el azáltal, hogy tüntetőleg nem akartak horvátul beszélni a közönséggel és hogy ő az ilyen visszaéléseknek elejét fogja venni. Nagyon helyesen beszélt. Tegnap pedig a kereskedelemügyi miniszter ur bizonyos einfázissal mondta azt, hogy »mi magyarok vagyunk és magyarok fogunk maradni.« (Elénk helyeslés a baloldalon.) Erre felszólalt dr. Vrbaničs horvát képviselő ur, a ki Horvátországban bizonyos sulylyal és tekintélylyel bir és azt mondta, hogy »mi horvátok pedig horvátok vagyunk ós horvátok is akarunk maradni.« Ez volt a méltó felelet! (Felkiáltások balfelöl: Nagyon helyesen tette !) Olay Lajos: Helyes, de ne legyen magyarfaló ! Polit Mihály: A szőnyegen lévő törvényjavaslat bennünket érintő részének lényege abban kulminál, a mit, gondolom, az 5. §-ban fejez ki, hogy vasutas a horvát területen csakis az lehet, a ki a magyar nyelvet birja. (Elénk helyeslés a baloldalon) T. ház! Kérdés az, hogy vájjon horvát területen a törvény értelmében mi lehet a hivatalos nyelv. Én erre a kérdésre a törvénynyel kezemben azt felelem, hogy ott csakis a horvát nyelv lehet a hivatalos nyelv. Molnár Jenő: Kinek a pénzén készül a vasút? (Nagy zaj balfelöl és a horvátok padjain.) Nagy Dezső: Ennek ehhez semmi köze! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Polit Mihály: Ncin fogok disputálni a t. képviselő úrral. (Zaj.) Elnök : Kérem, méltóztassanak csendben meghallgatni a szónokot, mert különben kénytelen leszek névszerint megnevezni a közbeszóló képviselő urakat. Supilo Ferencz: Mi is fizetünk!