Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-180

180. országos ülés 1907 j, unius 20-án, csütörtökön. 509 leleplezési ünnepén, a hol a mozdonyvezetők nyilvános beszédükben ráutaltak arra, hogy az a Rákóczi-szobor, a melyet felállítottak, vezeklés azért a bűnért, a melyet az ország, hazájuk ellen elkövettek akkor, a midőn a legvégső eszközhöz nyúltak, a mivel nem a munkaadót károsították meg — mert hisz a munkaadó állani azt a pár milliónyi korona veszteséget, a mely a sztrájk által érte, elviseli, mert az adófillérekben megtérül — hanem azt a nagyközönséget sújtották millió és milliónyi veszteséggel, a mely azt a nagy gazdasági életet érintette, s a mely alatt akkor Magyarország szenvedett. (Igaz! Ugy van !) Gr. Batthyány Tivadar : Tisza és Hieronymi a bűnösök! Szterényi József államtitkár: Bocsánatot kérek t. barátomtól, én egyáltalában nem a sztrájk okai­ról beszéltem, mert hisz akkor hosszan lehetne ezzel a kérdéssel foglalkozni. Történtek hibák, egyik és másik oldalról is, ezt el fogom ismerni mindig. De beszélek a sztrájk következményeiről, a melye­ket tehát minden esetben meg kell akadályozni az állam kormányának, a maga kötelessége tudatában. (Helyeslés.) És ha a kormány, a kereskedelemügyi miniszter ur ilyen intézkedésekkel jön, a melyek a széles néprétegekben nem népszerűek, azzal csak azt bizonyitja, hogy nem keresi a népszerűsé­get, hanem teljesiti azt a kötelességet, a melylyel az ország iránt tartozik. (Helyeslés.) T. ház! Csak még egy igen alárendeltnek látszó pontra nézve kell ismét Vázsonyi t. bará­tommal harczba szállanom. Ö ugyanis azzal vá­dolta meg a kereskedelemügyi miniszter urat igen szellemes formában, — mit őszintén saj­nálok, hogy megtörtént — hogy az esküminta az osztrák vasúti utasitásból vétetett. Azt mondta a t. képviselő ur, hogy az eskümintában foglalt, az uralkodóházhoz való hűség ugy került, 1 , bele, mint a lojalitásnak szuperlativusa, a mely nem elégszik meg azzal, hogy a királyhoz hű legyen a vasutas, hanem az egész királyi házhoz kell hűnek lennie 800 vagy 1000 koronáért. Hát, t. ház, — folytatja a t. képviselő ur — tehát a prag­matika szankczióban körülirt összes him- és nő­ágakra egyszerre kell megesküdnie a vasúti alkal­mazottnak. Olay Lajos: Ebben az egyben igaza van Vázsonyinak ! Lengyel Zoltán : Helyes! Szterényi József államtitkár: Ez lehet Lengyel képviselő ur véleménye, de az enyém nem. Vázsonyi képviselő urnak válaszolok. Azt gondolja a kép­viselő ur, mintha a hűség és a demokráczia egy­mással ellenkező fogalmak volnának ? Sümegi Vilmos: A főherczegek nem esküsznek fel a nemzetre ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Szterényi József államtitkár: En szivesen meghallgatom Lengyel Zoltán képviselő urat. . . Eitner Zsigmond : Mi nem hallgatjuk meg! Szterényi József államtitkár:... Csak azt aka­rom megjegyezni Vázsonyi képviselő urnak, hogy az uralkodóház fogalmát a trónutódlás kérdésével méltóztassék ezen eskümintában összhangzásba hozni, a hol t. i. a dinasztia van értve, nem pedig abban az értelemben, a mint azt a t. képviselő ur értelmezte. En azt hiszem, t. képviselő urnak nincs semmi oka ilyen nyilatkozatra ; az uralkodó­ház megérdemli tiszteletünket és egy szellemesnek látszó viccz kedvéért félreértéseket provokálni, azt hiszem, nem érdemes. (Helyeslés a baloldalon.) Én kötelességszerűleg tájékoztatom a t. házat arra nézve, hogy az esküminta honnan vétetett, és azt hiszem, ez a legjobb czáfolata lesz Vázsonyi képviselő ur állításának. (Halljuk!) Az esküminta vétetett a birói esküből. Az esküminta első része szó szerint a birói eskü, a mely szó szerint azt mondja : »En stb. eskü­szöm az igaz és mindenható Istenre, hogy ö császári és apostoli királyi Felségéhez, I. Ferencz József Urunkhoz és királyunkhoz, Ö Felsége ural­kodóházához, Magyarországhoz és ennek alkot­mányához bármely viszonyok között hű maradok«. Sümegi Vilmos : Elég rossz! Módositani kell ! Szterényi József államtitkár: Bocsánatot ké­rek, ha a birák letehetik ezt az esküt, azt hiszem, hogy a vasutasoknál sem lehet kifogásolni. Ugyan­ezt az esküt teszik le, minisztertanácsi határozat alapján, azzal a különbséggel, hogy a »minden körülmények között« szavak nincsenek benne, az állami tisztviselők is. Innen vettük az eskümintát, t. ház, tehát egyáltalában a mi esküformánk és az osztrák vasúti pragmatika eskümintája között semmiféle kapcsolat nincs. T. képviselőház ! Egy nagy fallácziában szen­ved ez az ország, egy nagy bajban általában, a mire jellemzőül lehetne idézni ugyancsak a franezia szindikátusi tárg}?alásban egy ellenzéki szónoknak a szavait, Dechanelét, a ki azt mondja, hogy »a főbaj, minden demokráczia átka az attól való félelem, hogy nem látszunk elég felvilágosodottak­nak és előrehaladottaknak.?. (Elénk helyeslés. Ez ugy van ! a baloldalon.) Ez jellemzi, t. ház, Magyarország közéletét. Felállitunk jelszavakat csak azért, mert félünk a valóságot megmondani és meggyőződésünk sze­rint cselekedni; (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) felállitunk jelszavakat és a közéletet ezek rab­szolgájává teszszük, a helyett, hogy nyilt sisakkal bátran állanánk ki a küzdőtérre, meggyőződé­sünket követve és csak meggyőződésünket szol­gálva. A mi meggyőződésünk kifejezése a vasutas pragmatikában, t. ház, a bátor kéz, bátor fel­lépés abból a szempontból, hogy az országot ki­ábrándítsa a maga teendőire nézve, és mert igy van, ajánlom a javaslatot elfogadásra. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Foly­tatjuk a tanácskozást.

Next

/
Oldalképek
Tartalom