Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-180

508. 180. országos ülés 1907 /, unius 20-án, csütörtökön. azt a minisztert felelősségre vonhatja, a mely annak a miniszternek ténykedését elbírálhatja, a mely Ítélhet felette, megdöntheti a minisztert állásában, ha oly térre lépett, a melyet alkotmány és egyéni szabadság nem engednek meg. (Helyeslés.) Már most, t. ház, a nélkül, hogy a törvényjavaslatban érintve volna, vagy oly messze mentünk volna, mint a német vagy a franczia kormány, itt csak oly jogról van szó, a melylyel rendelkeznie kell annak a kereskedelemügyi, miniszternek, mert ha ez a joga nincs meg, akkor előáll az a helyzet, a mely, fájdalom, igenis már előállott nálunk is, hogy a kereskedelemügyi miniszter nem egészen ura többé a vasutasoknak, a melyek az ő gondjaira és felelősségére vannak bizva. A fegyelem gyakorolhatásához a fegyelmi eszközökkel is rendelkezni kell, ezeket az eszközöket meg kell adni minden miniszternek, a ki alkotmányos utón felelősségre is vonható. Rémlátásért, rémképek falra festéseért, intézményeket kiszolgáltatni csak jelszavakért: oly hiba volna, mely keservesen bosszulná meg magát, nem azon a miniszteren, a ki azt a hatalmat kezeli, hanem az országon és annak közönségén, a melynek érdekét szolgálni és képviselni van hivatva és kötelessége. (Élénk helyeslés és taps.) Ugyanezek a szempontok mérvadók a javaslatnak a sztrájkra vonatkozó rendelkezéseinél. Itt Vázsonyi t. barátommal, a kinek kvalitásait mindig nagyra tartottam, kell polemizálnom és az ő okfejtésével a leghatározottabban kell szembeszállanom, a ki azt mondja, hogy (olvassa) : »Csak azt tartanám jogosnak, hogy az államvasuti alkalmazottak tisztviselői és évi fizetéses alkalmazottai s azon ideiglenes alkalmazottak, a kik vasutrendőri teendők teljesítésére vannak kötelezve, álljanak a sztrájk tilalma alatt. A magánvasutakra vonatkozólag nem tartom szükségesnek azt, hogy rájuk nézve sztrájktörvény alkottassék mindaddig, a míg a magánvasutakra nézve nem lesz törvényes rendelkezésünk, mely őket arra szorítja, hogy az illetmény tekintetében, a munkaidő tekintetében és a nyugdíj tekintetében is a törvényes rendelkezéseknek eleget tegyenek.« A t. képviselő ur tehát három tételt állit fel. Az egyik az, hogy a sztrájkjog az államvasutaknál is csak a nem évi fizetéseseknek adassék meg, a többinek szabad sztrájkolni. Bocsánatot kérek, az a közönséges vasúti munkás a műhelyben, a pályafentartásnál ép ugy megakaszthatja a vasúti forgalmat a sztrájkkal mint akár a forgalmi tisztviselő. (Ugy van !) Hiszen ha az egész vonalon a pályaőr, vagy a helyettese a napidíjas, a pályafentartási napszámosok és munkások sztrájkba lépnek, megakasztják az egész forgalmat, igaz hogy nem oly hosszú időre, mintha a többi személyzet sztrájkol, de tényleg megakasztják. A vasútnál a személyzet szolgálata annyira összekapcsolódik, mint a lánczszem, egyenlő elbírálás alatt kell, hogy álljon minden alkalmazott, tekintet nélkül az ő szolgálatának természetére, ép ugy természetesen, egyenlő jogokkall kell, hogy birjon. A másik tétel, a melyet t. barátom felállít, az, hogy a magánvasutak személyzetének szabad sztrájkolni. Hát, t. ház, a déli vasút, a kassa-oderbergi vasút, a mohács-pécsi vasút. . . Lengyel Zoltán: Miért nem a közúti vasút ? Szierényi József államtitkár: Rátérek a közúti vasútra is . . . a városi vasutak más elbírálás alá esnek ? Engedelmet kérek, ha annyira méltóztatnak a közúti vasútra hivatkozni, akkor épen a legszegényebb néposztályát a városoknak és a fővárosnak sújtja azzal, hogy ott a sztrájkjogot meg akarja adni. Lengyel Zoltán : Fizetést adjanak ! Szterényi József államtitkár: Arra is rá fogok térni — legyen egy kis türelemmel a képviselő ur. Méltóztassék elképzelni azt a borzasztó hatást, a melyet egy villamos vasúti sztrájk, ha nyolcz napig tart, itt Budapesten végbevinne azon a szegény néposztályon, azon a munkásosztályon, a kishivatalnokokon, kiknek nincsen módjukban bérkocsit fogadni, megfosztva őket az egyetlen közlekedési eszköztől, a melyet igénybe vehetnek. (Ugy van!) És most felállítja a t. képviselő ur azt a tételt, hogy ha az alkalmazottak jobb fizetést kapnak, akkor elfogadja a sztrájkjog elvonását. Engedelmet kérek, a sztrájkjog a közlekedési vállalatoknál nem fizetés dolga. Hogy a sztrájkjog a közlekedési vállalatoknál meg ne engedtessék, az a közönség érdeke; az ország érdeke, hogy a sztrájk eltiltassék, a mint ezt a külföldön sem fogják fel másképen. Nem akarom most már fárasztani a t. házat azzal, hogy ismét a porosz vasutminiszter beszédét idézzem, a melyben szomorúan idéz minket, Magyarországot mint példát arra, hogy itten vasúti sztrájk volt és hogy ez a sztrájk tanítja őt arra, hogy semmiféle enyhe eljáráshoz segédkezet ne nyújtson, hanem a legszigorúbb eszközöket alkalmazza. (Helyeslés.) Egészen más a sztrájkjog kérdése más vonatkozásokban, és | a kereskedelemügyi miniszter ur kodifikálni is fogja még az idén a munkavédelmi törvény kapcsán az egész sztrájkjogot. (Helyeslés.) Ott lesz helyén gondoskodni arról, hogy azon üzemekben, melyekre nézve a sztrájktilalom fennáll, a legszigorúbb intézkedések állapíttassanak meg. Ilyen üzemek: a világítási, vízvezetéki, egyes fontosabb közélelmezési vállalatok, tűzrendőrségi intézmények. Mikor tehát a sztrájktilalmat elfogadja, gondoskodni fog arról, hogy a munkaviszonyok tekintetében egy pártatlan fórum legyen, a mely a munkaadó és alkalmazottai közötti viszony kiegyenlítésére alkalmas. (Helyeslés.) Ott lesz mód gondoskodni arról is, hogy a magánvasutak is ugyanazon kategóriákba bevonassanak. (Helyeslés.) T. ház ! Hogy maguk a vasutasok is miképen fogják fel a sztrájkot, arra nézve legyen szabad hivatkoznom azokra a t. képviselőtársaimra, a kik jelen voltak a mozdonyvezetők Rákóczi-szobor