Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-180

180. országos ülés 1907 június 2ö-án, csütörtökön. 505 Magyarországon senki kétségbe nem vont: (Elénk helyeslés a baloldalon.) hogy az államvasút vállalat; az államvasuti alkalmazottak vállalati, kereskedelmi alkalmazottak, megbízottak. (Helyeslés balfelöl.) Ennélfogva, azt hiszem, elérkeztünk ahhoz a pillanathoz, a mikor a horvát-szlavón országgyűlési képviselő urak erre az indokolásra támaszkodva, a mely nem a saját indokolásuk, hanem egy autonóm horvát hatóság indokolása, arra az útra léphetnek, a melyet ajánlottunk: a törvényjavaslat rendelkezéseinek elfogadására, a melyek kizárólag vállalatról rendelkeznek és nem kormányközegekről, sem állami hivatalnokokról. (Elénk helyeslés a baloldalon és jobb felöl.) Ha, t. ház, — ezt a mit nem hinnék, — még sem tennék meg, daczára annak, hogy — bocsánatot kérek e kifejezésért — ez az a hid, a melyre a visszavonulás czéljából ráléphetnek, mert itt van az az argumentum, a melyet saját hatóságuk adott kezükbe, a melylyel tehát lefelé, — minthogy az egész harcz csak azért folyik, hogy lefelé fedezhessék magukat, — (Ugy van! TJgy van! balfelöl.) a maguk közönsége elé állhatnak, hogy: »ime, a mi autonóm hatóságunk mondotta ki ezt; mi ezt a végzést respektáljuk s ez ellen mi a közös magyar országgyűlései) nem tehetünk semmit... (Elénk helyeslés a bal- és a jobboldalon.) De Polit Mihály képviselő ur ismét közbeszól, hogy daczára ennek mégis államhivatalnokok«. (Zajos felkiáltások a jobb- és a baloldalon: Yizet! Vizet az öregnek ! Derültség és zaj.) Kimutattam, hogy az a bizonyítvány alapjában véve hibás, jogi vélemény alapjául nem is szolgálhatott, mindazonáltal fentartotta a hétszemélyes tábla a maga első Ítéletét, sőt egy ujabb Ítéletben azt megsemmisítette, de szószerint ugyanazon argumentáczióval ismét csak arra a hibás bizonyítványra hivatkozva és ugyanezen az alapon. Mondom, én még mindig ringatom magamat abban a hitben, hogy horvát-szlavonországi képviselőtársaim ezen az alapon a megegyezés útjára lépnek. Ha nem, a mit őszinte sajnálattal konstatálnék, akkor tényleg ugy kellene állani, amint Mazsuranics mondotta: »Mi nem küzdünk az ellen, hogy az államnak vasutai legyenek, hanem azon magyarázat ellen küzdünk, hogy ez az állam csak magyar állam, nem pedig horvát-magyar állam.« Bátor voltam az előbb említeni, hogy a törvényjavaslat a tényleges helyzettel szemben minő előnyöket tartalmaz Horvát-Szlavonországok javára. Az első az, hogy a horvát nyelv kötelező ismerete eddig csak a 80-as években kiadott rendeletben volt kimondva, ott sem ebben az alakban, hanem csak az, hogy az államvasút külső közegei »törekedni« tartoznak, hogy a horvát nyelvet megtanulják. Ellenben itt a kereskedelemügyi miniszter ur ki akarja mondani magában a törvényben, hogy Horvát-Szlavonországok területén azok az alkalKÉPVH. HAPLÓ. 1906 1911. X. KÖTET. mazottak, a kik a közönséggel vagy a hatóságokkal való érintkezésre hivatva vannak, a horvát nyelv ismeretére is kötelezvék. Törvényben biztosittatik tehát az a jog, a mivel eddig soha sem bírtak, a mely jogot lehet vitatni, de a meiyet mint vívmányt el nem ismerni még sem lehet. De hogy a törvényjavaslat mennyire megy e tekintetben a tényleges állapottal szemben, arra nézve legyen szabad utalnom arra, hogy különböző törvényhozási aktusok alapján a magyar nyelv mint hivatalos nyelv a viczinális vasutaknál már ki is van mondva és soha ez ellen az országgyűlésen hangok nem emelkedtek. Pedig 1884-ben a barcs — pakráczi h. é., 1889-ben pedig a szlavóniai — drávavidéki vasút, 1899-ben pedig a zágráb — szamovári keskenyvágányu vasút alapszabályaiban ez világosan kimondatott. Ezek csak oly vasutak, a melyek önálló kezelés alatt állanak; nem említem azt a 12 helyi érdekű vasutat, a melyből tiz államvasuti és egy déli vasúti kezelésben van. Ezek tehát önálló vasutak, a melyek alapszabályaiban világosan ki van mondva, hogy a szolgálati nyelv, vagy a hivatalos nyelv a magyar. Polit Mihály : Tévesen! Szterényi József államtitkár: A képviselő urnak lehet téves, nekünk nem téves. Elnök (csenget) : Csendet kérek! Szterényi József államtitkár: Egyetlen egy vasút van, a melynek alapszabályában az van kimondva: hogy ha a vasúttársaságnak székhelye Budapest, akkor hivatalos nyelve a magyar, ha j>edig székhelye Zágráb, akkor is nem horvát, hanem horvát és magyar. Tehát méltóztatnak látni, hogy a kizárólag Horvát-Szlavonország területén lévő viczinális vasutaknál is legmeszszebbmenő jog, a mely megadatott az, hogy annak a vasútnak hivatalos nyelve horvát és magyar, de hogy csak horvát legyen, ilyen egyáltalában nincsen. (Felkiáltások balfelöl: Nem is lehet!) T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy ezekben végezzek a horvát nyelvkérdéssel és azon vádakkal, a melyek horvát részről a törvényjavaslat tárgyalása kapcsán a kormány ellen emeltettek. (Felkiáltások a baloldalon: Szünetet !) Ha a t. ház türelme birja, én folytatom. (Halljuk! Halljak!) Horvát vonatkozásban csak Vázsonyi Vilmos t. képviselő úrral kellene még röviden foglalkoznom, a ki beszédében egy lejtőre lépett, a mely lejtőt nekünk imputálja. (Halljuk! Halljuk!) 0 t. i. difnkultálja a pragmatika-javaslatnak a közhivatalnokokra vonatkozó szakaszát. Azt emiitette, hogy lejtőre léptünk, melynek következményei beláthatatlanok. Engedje meg nekem t. barátom, hogy megfordítsam a dolgot és azt mondjam, hogy épen azzal a példával, a melyet a t. képviselő ur felhozott, t, i. a véd64