Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-180

180. országos ülés 1907 j vassá): »A magyar kir. minisztérium, midőn a nagyméltóságú bán interpellációjában kérel­mezte, hogy a vasutaknál a hivatalos nyelv horvát legyen, ezen ingerencziáját megtagadta.« Már most közbeszólt a t. képviselő' ur, hogy ez helytelen álláspont, mert a hétszemélyes tábla egy autonóm hatóságnak, Zágráb főváros tanácsának ezt a végzését megváltoztatta. Is­merem azt, t. képviselő ur, nem fogom eltit­kolni a t. ház előtt ezt sem. Rá fogok mutatni arra, hogy a hétszemélyes tábla egy Ítéleté­ben tévedett, a mely tévedést egy állam­vasút! közeg helytelen és téves bizonyítványa alapján hozta meg. De szolgálni fogok azzal is, t. képviselőház, hogy a hétszemélyes tábla Ítéletének meghoza­tala után Zágráb város tanácsa egy még sokkal különb határozatot hozott. (Halljuk! Halljuk!) A hétszemélyes tábla, t. ház, ugyancsak 1881. szeptember 6-án megváltoztatja Zágráb város tanácsának ezt a végzését, kimondván, hogy a következő okokból rendeli ezt el (olvassa): »A magyar királyi államvasutak zágrábi üzlet­vezetőségének az iratokhoz mellékelt 1881. évi augusztus hó 26-iki 4./Eln. számú bizonyítvá­nyában hivatalosan igazoltatik, hogy: 1. a ma­gyar kir. államvasuti hivatalnokok a fel­ügyelőtől kezdve felfelé közvetlenül a magyar királyi közmunka- és közlekedésügyi miniszter által neveztetnek ki; 2. a magyar kir. állam­vasutak hivatalnokai a felügyelőktől lefelé a magyar kir. kormány által kinevezett igazgató­tanács által neveztetnek ki s az ilyen hivatal­nokok részére az okmányok a közmunka- és közlekedésügyi m. kir. miniszter nevében az igazgató-tanács elnöke által adatnak ki; 3. az 1. és 2. alatt részletezett összes hivatalnokok, mint ilyenek, esküt tesznek; 4. a magyar kir. államvasutak hivatalnokai felett a fegyelmi hatal­mat általában az igazgató-tanács és az 1. alatti hivatalnokok tekinteteben külön a legfelsőbb fokban a közmunka- és közlekedésügyi m. kir. miniszter gyakorolja; végül, hogy 5. a fent emiitett összes egyének a m. kir. államvasutak hivatalnokai zágrábi székhelylyel.« És most, hogy a tábla kizárólag ezen az alapon hozta meg Ítéletét, e tekintetben hivat­kozom arra, hogy azt mondja (olvassa): »Ehhez képest — tehát ez képezi ítéletének bázisát — a magy. kir. államvasutak előlemlitett hivatal­nokainál az állami vagy a választási szabály­rendelet szerint »királyi« hivatalnokok összes tényleges ismérvei fennállanak«. Voltam bátor jelezni, hogy az a bizonyít­vány, a melynek alapján ez az ítélet keletkezett, merőben téves. Még nem is hivatkozom arra, hogy az akkor fennállott utasítások szerint az üzletvezetőségnek egyáltalában nem volt joga ilyen bizonyítványt kiállítani. Tehát a bizonyít­vány illetéktelen személy által állitatott ki, ennélfogva jogi bizonyítékul fel nem használ­mitis 20-án, csütörtökön. 503 ható. De nem felel meg, — nagyon sajnálom, de méltóztatnak látni, a tiszta igazságot adom elő, egy államvasuti tisztviselőnek a mulasztását is őszintén tárom fel — nem felel meg először az, hogy a bizonyítvány olyan jelleget ad a mi­niszteri kinevezésnek, mint bármely más állami tisztviselői kinevezésnek. Pedig bátor voltam az előbb kimutatni, hogy három havi felmondás mellett történik a kinevezés. Nem felel meg az sem az igazságnak, hogy az igazgatótanács elnöke a többi alkal­mazottat nem ugyanígy nevezi ki, mert a fel­mondás ugyancsak három havi, és nem felel meg az esküre való hivatkozás sem, mert az előbb bátor voltam kimutatni, hogy az összes vasutak alkalmazottai csak az üzleti rendtartásban elő­irt esküt teszik le, nem pedig azt, a mely az állami tisztviselők számára elő van írva. És nem felel meg végül a fegyelmi jog gya­korlására vonatkozó része sem a bizonyítvány­nak, mert a fegyelmi jogot ilyen értelemben a miniszter sohasem gyakorolta, a fegyelmi jog kizárólag az igazgatóság hatáskörében van oly­kép, hogy a fegyelmi bizottságok határoznak, de a határozat nem végérvényes, az igazgatóság­tól függ annak elfogadása vagy megtagadása. (Ellenmondás a jobbközépen.) Ha Supilo t. képviselő ur nem hiszi el, méltóztassék meggyőződni róla a szolgálati sza­• bályzatból, rendelkezésére adom. Már most, t. ház, mi történt, daczára ezen hétszemélyes táblai Ítéletnek? Azt hinné az ember, hogy a hétszemélyes táblai ítéletet Zágráb város tanácsa végre fogja hajtani és mint a szentírást fogja követni. Es daczára ennek, 1884. február 13-ikáról kel­tezve, a polgármester mint elnök, Hoffmann aláírással a következő végzés hozatik ugyancsak egy felszólalási esetben. Supilo Franjo: Ali íz tóga ne sliedi, da ima u Hrvatskoj madzarski jezik biti sluzbeni jezik. Szterényi József államtitkár: Méltóztassék magyarul mondani. Ennyi regardot csak meg­követelhetünk egy magyar beszéd közben, hogy reflektálhassak is rá. Elnök: Kérem, magyarul se méltóztassék mondani, mert a házszabályok értelmében ma­gyarul is tiltva van a közbeszólás. (Helyeslés és derültség.) Szterényi József államtitkár: Azt mondja, t. ház, ez a végzés: (olvassa) »A felszólamlási bizottság egyhangúlag elhatározta, hogy a fel­szólamlás mint a törvényen nem alapuló egész­ben elvettessék és a polgármester megtámadott határozata fentartassék. Indokok: Schmidt Ede jókor beadott felszólamlásában azt kívánta, — ezt a részt csak a tényállás megállapításáért olvasom fel — hogy a m. kir. államvasutak fen megnevezett hivatalnokainak, kiket a pol­gármesteri hivatal a revízió alkalmával a II.

Next

/
Oldalképek
Tartalom