Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-179

482 az alaptalanságát nemcsak szocziális és a mi nemzeti álláspontunk tekintetéből, hanem még politikai álláspont tekintetéből is bizonyítják. S mi különösen a politikai álláspont tekintetéből utalunk arra, hogy mily nagy veszélylyel járhat ez a törvényjavaslat. És a mig mi ezt teszszük, addig az önök részéről egy szó sem hangzik el. Ez az eljárás csakugyan nagyon kényelmes, de . . . (Zaj.) Az urak a t. ház túlsó oldalán a mi eljárásunkat obstrukcziónak nevezik. De én figyelmeztetem az urakat arra, hogy a mikor a magyar nemzet jogait védeni kellett, akkor ebben a t. házban egészen más obstrukczió uralkodott. A mikor mi most nem obstruálunk, hanem nemzetünk jogait védjük, akkor a túlsó oldal ezt obstrukcziónak nevezi, az ellen pedig hallgatással, mint passziv rezisztencziával küzdenek önök, itt, a legmagasabb nemzeti fórumon, a midőn igy védik a vasúti alkalmazottakról előterjesztett törvényjavaslatot. Ezek előrebocsátása után áttérek most magára a törvényjavaslatra, a mely a t. ház asztalán fekszik. A vasúti alkalmazottak fizetésének emeléséről szóló törvényjavaslat és a szolgálati pragmatikájukról szóló törvényjavaslat között egy junktim áll fenn. Ez a junktim csakis azoknak az érdekei ellen irányul, a kik . . . (Zaj.) az első törvényes javaslattal simogattatnak, a másikkal megostoroztatnak. Az egyikkel fizetésük tekintetében előnyök nyújtatnak nekik, a másikkal pedig emberi jogaik megszorittatnak. De az az első javaslat is,amelylyel a vasúti alkalmazottak illetményei emeltetnek, szintén egészen igazságtalan s csak néhány magasabb állású hivatalnokot elégithet ki, mig az alsóbbrendű hivatalnokoknak ezen javaslatok csak a visszamaradt morzsákat nyújtják, a legalantasabbaknak pedig, a kik épen a legnagyobb szükséget érzik, ez a törvényjavaslat nem nyújt semmit. Igazságtalan ez a javaslat, mert 5769 hivatalnok kap szerinte 2,235.950 K-t — és igy egyre átlag esik 370 K emelés — a többi 34.506 alsóbbrendű hivatalnok kap 5,917.000 K-t, tehát 170 K emelést személyenként. A hivatalnokok fizetésének az emelése tehát váltakozik 12—20% között. Az alsóbbrendű hivatalnokok, szolgák és az őrök fizetésének emelése eléri legfeljebb a 9%-ot. A legmagasabb állású hivatalnokok a legtöbbet kapják. Az alsóbb rendűek pedig mindig kevesebbet és kevesebbet, mig a magyar királyi állami vasutak 39.300 munkása egy fillért sem kapott. T. ház ! Egész társadalmunk igyekezete odairányul, hogy javittassék annak a rétegnek a helyzete, a mely a legnagyobb szükséget érzi, a melyben az összes szocziális bajoknak a forrása van. A mai viszonyok között, ebben az időben, a mikor ez az általános drágaság uralkodik, a mikor az, a kinek mégis nagyobb jövedelme van, segithet magán az által, hogy a fényűzési szükségleteit redukálhatja, a mikor az, kinek fentartásához csak a legkisebb minimuma van, nem is segithet a helyzetén, mert ez saját szükségleteit semmiben sem képes már redukálni; abban az időben, a mikor az egész társadalom rokonszenvvel viseltetvén épen azon alantasabb rétegek iránt, azt kivánja, hogy ezeknek a helyzetén javittassék, ebben az időben, mondom, terjesztetik elő a fizetések felemeléséről szóló törvényjavaslat, a mely j avaslat ^épen a legszegényebbnek egyetlen fillért sem ad !. A mikor ezen alsóbbrendű vasúti alkalmazottaknak a védelmére kelek, teszem ezt mint horvát ember, mert minálunk a magasabb állású vasúti hivatalnokok helyei kizárólag magyarokkal töltetnek be, az állomásfőnökök állásai pedig, a hol a horvát nyelv tudása is némileg szükséges, tót zsidókkal töltetnek be, mig csak a legalsóbb rendű állások : az őrök, napszámosok és a munkások állásai töltetnek be a mi embereinkkel. Épen azért szólalok fel ezen törvényjavaslat ellen, mert elsősorban az én testvéreimet, a horvátokat sértik leginkább. A mi ezzel a törvényjavaslattal szándékoltatik, az korábban volt már gyakorlatban. Látjuk pedig ezt a Wekerle Sándor miniszterelnök ur jelentéséből, a melyet ő a kormánynak 1905. évi működéséről előterjesztett. A miniszter ur ugyanis kijelentette, hogy 1905-ben volt az állami vasutaknál 39.315 munkás alkalmazásban, a kiknek 28,429.845 korona fizetése volt mig 6711 hivatalnoknak 20,385.336 koronája volt, és 12.433 hivatalnoknak 23,513.076 koronája, végre 24.682 szolgának 25,588.175 korona fizetése volt. Tehát a munkásokra, a kiknek száma csak 4511 -el kevesebb volt az összes többi hivatalnokokénál, legfeljebb egjdiarmada esik azon összes fizetésnek, mely 1905. évben az összes vasúti személyzetre kiadatott. Tehát közigazgatási utón be lett vezetve ez a gyakorlat, a mely már eddig is háttérbe szorította a vasúti munkásokat és most ugyanezt a gyakorlatot akarták a vasúti alkalmazottak fizetésének emeléséről szóló törvényjavaslattal is törvényesíteni, mig a vasúti munkásokra épen semmi figyelem sem fordittatik. Ez az igazságtalanság annyival nagyobb, mert a hivatalnoknak a fizetése átlag évi 3000 koronát tesz ki évente, az altiszteké pedig 1200 koronát, a szolgáké 1050 koronát a munkásoké 723 koronát évente — vagyis nem tesz ki még két koronát sem naponta. T. ház ! Ezen javaslat indokolása ugyan mintegy vigasztalásul mondja e mostoha gyermeknek, hogy a napszámok nem a »személyi«, hanem a »dologi« kiadások között szerepelnek. Én mindenekelőtt mint ember sajnálom, hogy ember, még ha napszámos, még ha a legalacsonyabbrendű napszámos is, dologgá alacsonyittassék és a dologi kiadások közé soroztassék, a mint ezt a javaslat indokolása kimondja. E javaslat indokolása továbbá azt mondja, hogy a napszám a szükséghez képest fog rendeztetni, minthogy ugy is egész éven át dolgoznak. Uraim, ezen vigasz semmit sem ér, mert tudjuk, hogy a vasúti munkások csak nyáron, tavaszszal és ősz n át dolgoznak, télen pedig napszámuk nincs. Ezen javaslat nekik semmiféle pótlékot nem nyújt, a melyből arra az időre is eltartásukról gondoskodva lenne, a mikor nem kereshetnek.