Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-179

483 E javaslat indokolása e munkásoknak még azt is kilátásba helyezi, hogy rendeleti utón fizetésük emeltetni fog. T. ház ! Ezáltal megint az illető miniszter kénye-kedvére vannak kiszolgáltatva, az adminisztráczió kénye-kedvének engedtetnek át. Ha arról van szó, hogy egy osztályon segittessék, azt hiszem, hogy nagy hiba, ha ez egyes emberre bizatik és hogy egyedül az határozhasson erről. T. ház ! A vasúti alkalmazottak fizetésemeléséről szóló törvényjavaslatról áttérek a szolgálati rendtartásról szóló törvényjavaslatra és itt hangsúlyozom, hogy két szempontból fogom azt megbírálni, és pedig a »humanizmus« szempontjából és »horvát« szempontból, mint horvát. T. ház ! Emberi szempontból és mint ember azért nem fogadhatom el ezt a javaslatot, mert az úgyszólván az emberi méltóságot, a vasutasok méltóságát lealacsonyítja, és mert az irányánál fogva is reakcziónárius és inkvizitórius. Én nem fogom itt e javaslat összes idevonatkozó szakaszait felolvasni, csak azokra akarok utalni, a melyekkel állításomat támogathatom. Mindenekelőtt a 2. §. intézkedésére utalok, a mely a végén igy hangzik : »Mind az állandó, mind az ideiglenes személyzet tagjai a büntetőtörvények alkalmazása szempontjából közhivatalnokoknak tekintetnek.* Ezen tétellel a vasúti alkalmazottak a felelősség szempontjából a közhivatalnokokkal hasonlittatnak össze. Ezúttal reájuk nagyobb felelősség hárul, nagyobb terhek hárittatnak reájuk, és semmiféle jogokban nem részesülnek. A törvényjavaslat 15. §-a a vasúti alkalmazottakat azon veszélynek teszi ki, hogy minden időben áthelyezhetők, a szerint, a mint az a felsőbb hatóságnak tetszik. T. ház ! Előző szónoktársaink hangsúlyozták, hogy a javaslat ezen intézkedése mennyi bosszúnak lehet a kútforrása, a midőn ennek értelmében egy ember, ártatlanul is, súlyos igazságtalansággal és anyagi kárral sujtathatik. Szolgálati érdekből ezen szakasz szerint a hivatalnokot minden évben áthelyezhetni, és miután a szolgálati érdek fogalma nagyon elasztikus, megengedtetik a feljebbvalónak, hogy az alatta valókat a legnagyobb igazságtalanságoknak tehesse ki és a költő zködési költségekkel őt vagyonában is megkárosíthassa. T. ház ! A törvényjavaslat 17. §-a szerint köteles az alkalmazott munkahalmaz vagy egyéb rendkívüli eset közbejöttével a rendes hivatalos órákon túl dolgozni, a nélkül, hogy külön fizetésre igényt tarthatna. T. ház ! Azt hiszem, nagyobb igazságtalanságot nem lehetne törvénybe iktatni, azt nem is véve tekintetbe, hogy minden embertől egy bizonyos dolog elvégzésére egy bizonyos kvalifikáczió kívántatik, arra sem tekintve, hogy bizonyos emberek, igen, mások nem rendelkeznek azon természetes képességgel, a mely őket egy bizonyos dolog elvégzésére képesiti; és nem tekintve továbbá arra sem, hogy ezen javaslat szerint a vasúti alkalmazott I abba a helyzetbe kerülhet, hogy oly dolgok elvégzésére utasítják, a melyre nem készült és a melynek elvégzésére személyes képességei nincsenek. Tegyük fel, hogy ily módon dolgozva, valamit elhibáz ! Ezen esetben őt a többi szakaszok sújtó rendelkezései érik, néha a legsúlyosabbak is, hogy t. i. kenyerétől megfosztják. De ezen kívül még egyéb nagy igazságtalanság is óhaj tátik ezzel törvénybe iktatni, mivel az embert kényszeríti arra, hogy a rendes hivatalos időn túl is dolgozzék, a melyre külön dijazás nélkül kötelezve nem volna. Időnk szelleme odairányul, hogy mindenki, a ki akár fizikai, akár szellemi munkával foglalkozik minél több pihenést és alkalmat vehessen igénybe, •hogy ugy családjáról, mint saját szellemének és testének erősitéséről gondoskodhassék. Ezen törvényjavaslat túlnyomó részében reakcziónárius álláspontra helyezkedik és nem is középkorba, hanem az ókorba, a melyben a rabszolgaság virágzott, helyeztetik. ( Ugy van !) A 18. §. a következőket mondja (olvassa) : »Minden alkalmazott köteles, ha más alkalmazotton szolgálatának megkezdése előtt vagy szolgálata közben ittasságot tapasztal, erről felebbvalónak haladéktalanul jelentést tenni; az ittas alkalmazott a forgalmi szolgálattételtől azonnal eltávolítandó.* T. ház ! Az embernek azt parancsolni, hogy társát feljelentse, nem-e jelenti, kényszeríteni őt, hogy árulóvá váljék ? Ilyen lealázót az embertől kívánni, kényszerit engem arra, hogy ha nem is volna egyéb okom ezen javaslat ellen tiltakozni, ezen indoknál fogva tiltakoznám. A 19. §. azt mondja, hogy minden kár, a melyet az alkalmazott szolgálata közben elkövet, adminisztratív utón megállapítandó és behajtandó ; és kötelességévé válik, hogy az ily módon megállapított kárt megtérítse. T. ház ! Hogy mennyi igazságtalanság származhatik ebből, nagyon könnyen elgondolható. Másként állapittatik meg a kár adminisztratív utón, másként birói utón. A bírónak nemcsak a lelkiismeretessége, hanem a törvény is megparancsolja az utat. hogy mily módon állapittassék meg a bűnösség és a kár, holott az adminisztratív ut sommás a bűnösség bebizonyítására és a kár megállapításának módjára nézve semmiféle szabályokat nem tartalmaz. Ezen előterjesztett javaslattal az alkalmazott azon állapotba helyeztetik, hogy neki ugy morális, mint materiális irányban kár okoztassék. A 23. §. megtilt a vasúti alkalmazottól felsőbbségének beleegyezése nélkül minden mellékfoglalkozást. Minden, még magas hivatalnoknak is meg van engedve a mellékfoglalkozás, csak a szegény vasúti alkalmazottól, — a ki fizetésével alig jöhet ki — van ez meg tiltva. T. ház ! Azt hiszem, hogy a törvényjavaslatnak ezen §-a csak azért állíttatik ide, hogy mintegy preventív intézkedésül szolgáljon az általános választói jog ellen, a mely Magyarországon egyszer I mégis csak be fog hozatni. A 28. §. szerint megöl*