Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.
Ülésnapok - 1906-179
481 T. ház ! Ebből, a mit itt előadtam, láthatják, hogy a magyar nyelv ismeretéről szóló egy ilyen rendelkezés, akár minősitési rendelkezésnek, akár a hivatalos nyelv ismerete szükségességének tekintessék is az, hogy ilyen rendelkezés az alaptörvényünket képező 1868 : L, illetve XXX. t.-cz. lényeges megsértését tartalmazza. Ehhez képest azt tartom, hogy előbb, mintsem ezen törvényjavaslat feletti további elmélkedésbe, annak fejtegetésébe és bírálatába bocsátkoznánk, az egyenetlenség ezt a magvát, mely talán önkéntelenül is, s talán szándékosan is csúszott be a törvényjavaslatba, kellene belőle kiküszöbölnünk vagy a törvénybe a hivatalos nyelvről szóló oly rendelkezést kellene felvennünk, mely alaptörvényünkkel összhangzásban állana. T. ház ! A nyelvi kérdés miránk nézve olyan fontos, hogy minekünk nemcsak küzdenünk kell hogy a törvénynek megfelelő állapotot létesitsünk, hanem ez a kérdés épenséggel a t. házban való működést is lehetetlenné teszi, mert azt tartjuk, hogy tőlünk valami elvétetik, a mi nélkül nem lehetünk el, hogy a mi nemzeti becsületünk érintetik, a nemzeti becsületünkkel és államjogi helyzetünkkel összhangzásban nem álló egy szükségesség és követelmény erőszakoltatik ránk. T. ház ! Mikor ez a törvényjavaslat készült, bizonyára nem gondoltak arra és nem tételezték fel azt, hogy ilyen ellentétre fog kerülni a dolog. Talán azt tartották, hogy mi is fogunk ugy, mint a horvát és sziavon királyságok volt népképviselői, kevés szóval és kis óvással ilyen dolog felett áttérni és azt mondani : Miután már egy hiba elkövetve lett, miután a hivatalos nyelvről szóló miniszteri rendelet már elfogadva lett, ehhez is fogunk hozzájárulni s egy óvással beérni. Azt gondolták, hogy ezzel a dolog befejezést fog nyerni. De nem, mi szent kötelességünknek tekintjük és ugy hiszszük, hogy becsületünknek ez egyedül felel meg, hogy ezen országgyűlésen a legünnepélyesebben küzdjünk az ellen, hogy egy olyan törvényes rendelkezés egyáltalában meghozathassék, mely az alaptörvényünket képező 1868 : L, illetve XXX. t.-cz.ben foglalt jogunkat nyilvánvalóan sérti. Mi csak törvényes eszközökkel élünk. Igaz ugyan, egynémelyiküknek ez a küzdelmünk talán közönséges elbizakodottság szülében tűnik fel, a legszentebb jogainkért folytatott ez a védelmünk szemükben talán valamiféle obstrukczió látszatát kelti, mely azt akarja, hogy önöktől valamit kicsikarjon, a mi minket nem illet meg. Nem, mindegyikünk csak azt beszéli, a mit szükségesnek tart, mert tudja, hogy nem térhetne vissza választói közé és nemzete körébe, ha nem használna fel minden eszközt arra, hogy ez a törvény törvényerőre ne emelkedjék. Ha, t. ház, mégis arra kerül a dolog, hogy ez az országgyűlés magának tulaj donitsa a hatalmat és jogot, hogy ezt a kérdést ilyenképen oldja meg, lehet téves felfogása folytán, akkor az esetleges következményekért való felelősség sem miránk háramlik. Mi küzdöttünk, mi tettünk, a mennyit csak birtunk, azon voltunk, hogy önöket meggyőzzük. A felelősség azokat terheli, kik ezen indoKÉPVH. NAPLÓ 1906 1911. X. KÖTET. kainkat figyelembe venni nem akarták, vagy figyelembe nem vehették, vagy figyelembe venniök szabad nem volt. T. ház ! Ennélfogva nem térek át további fejtegetésre, nem térek át ezen törvényjavaslat további bírálatára, mert ezt megtették körülményesen is, alaposan is igen tisztelt társaim, előző szónokok a t. ház ezen oldaláról. Nem is akarom eniliteni azt a sok sérelmet, mely ezen törvénynyel elkövetve lett, mert ez messzire vezetne el bennünket s talán ugy tűnnék fel előttük, mintha a dolgot szándékosan késleltetnők. Mi ezt nem tettük, mi a legszükségesebbre szorítkoztunk, s azt hiszszük, hogy ezzel népképviselői kötelességünknek tettünk eleget. Ennélfogva óvást emelek, hogy ezen törvényjavaslatban a nyelvre vonatkozólag egyáltalában tétetik rendelkezés, s különösen olyan módon, hogy a magyar nyelvet akarják behozni nemcsak szolgálati nyelvül, — mert arra hivatkozik az indokolás, hogy az már megvan — hanem a vasúti alkalmazottak számára előirt minősités gyanánt is, miután ez az 1868 : L, illetve XXX. t.-czikk 46. §-ának határozmányával nyilván ellenkezik. Ugyanezért, hogy ez az ügy kiegyenlittessék, bátor vagyok ezt az inditványt előterjeszteni: »Inditvány. Azon indoknál fogva, hogy a tárgyalás alatt álló és a vasúti szolgálati pargmatikáról szóló törvényjavaslat oly rendelkezéseket tartalmaz, melyek az 1868. évi XXX., illetve az 1868. évi I. t.-czikkek értelmezése és alkalmazása tekintetében vitás kérdést képeznek : tekintettel arra, hogy ugyanezen törvényczikkek 70. §-ának rendelkezése szerint az azokban beezikkelyezett a magyar királyság és horvát-szlavón királyság közötti kiegyezés megváltoztatása más utón nem történhetik meg, mint a mily módon az létrehozatott, t. i. mindama tényezők közreműködésével, a melyek ezt megkötötték ; azon indoknál fogva, hogy a tárgyalás alatt álló s a vasúti szolgálati pragmatikáról szóló törvényjavaslat üyen tartalmánál fogva ezen törvényhozótestület által nem tárgyalható ; végül azon indoknál fogva, hogy e törvényjavaslattal kapcsolatosan az államvasuti alkalmazottak illetményeinek rendezéséről szóló törvényjavaslat is tárgyaltatik, a mely sürgős természetű: alulírottak indítványozzuk, hogy a t. ház határozza el, hogy a vasúti pragmatikáról szóló törvényjavaslat a vasúti alkalmazottak fizetésrendezéséről szóló törvényjavaslattól választassák el s vétessék le a napirendről és adassék vissza a kormánynak, hogy azt a fent emlitett 1868. évi XXX., illetve I. t.-czikknek megfelelőleg dolgozza át, a vasúti alkalmazottak illetményeinek rendezéséről szóló törvényjavaslat pedig függetlenül és azonnal tárgyaltassék. Budapesten, 1907. évi június hó 20.« (Helyeslés és taps a jobbközépen.) Vinkovics Tivadar: T. ház! Mielőtt a t. ház asztalán fekvő e törvényjavaslatra áttérnék, legyen szabad néhány szóval reflektálnom arra a módra, a melyen ez az ügy itt tárgyaltatik. Mi oly indokokat hozunk fel. melyek ezen törvényjavaslatnak 61