Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.
Ülésnapok - 1906-179
4SÜ zetben, sem nem lehetünk, hogy ilyen törvény mellett szavazzunk. Nemcsak, hogy mi e mellett a törvény mellett nem szavazhatunk, hanem üyen törvény soha sem emelkedhetnék törvényerőre, mert ennek ellene állana az egyezmény 70. §-a, a mely szerint ezen egyezmény rendelkezései csak az utón változtathatók meg, melyen meg is hozattak. T. ház ! A t. ház túlsó oldaláról felszólalt igen tisztelt előző szónokaim részéről különösen az emeltetett ki, hogy a vasutaknál azért kellene a magyar nyelvnek lennie, mivel azok magyar állami vasutak. Mit gondoltak itt a »magyar államk alatt, ezt nem tudhatom, de igen tisztelt képviselőtársunk, Nagy Ferencz ur, ezt ugy magyarázta meg, hogy ezalatt a hivatalos nyelv értendő, mely a Szent István koronája országainak egész Iáterjedésére nézve birna érvénynyel, tehát nemcsak a magyar királyság részére, hanem egyúttal a horvát királyság részére is. S éjaen azért, mivel ezek a vasutak mint kereskedelmi czég »magyar állami vasutak« czim alatt vannak bejegyezve, ugyanezért hivatalos nyelvül más nyelv, mint a magyar nem érvényesülhetne, ezenkívül pedig ennek azért is kellene lennie, mivel Magyarországnak, mely közösségünk kilenoztized részét képezi, s Horvát-Szlavonországok a közösségnek csak egytized részét, véleménye szerint hova-tovább több joga van követelni, hogy ezen közösségben az ő nyelve szolgáljon hivatalos nyelvül. T. ház ! Én azt tartom, hogy ennek semmi jogosultsága sincs, mert a mi egyezményünk, mint egyedüli alaptörvény, melyre itt figyelemmel lehetünk, egy állami nyelvről nem szól. Ez az állami nyelv, melynek érvénye Szent István koronája országainak egész területére terjedne ki, a törvénybe iktatva nincs, törvényen nem alapul, s kezünkben a törvénynyel nem tudnánk magunkon segiteni, hogy ezt bebizonyítsuk, sem mi részünkről, sem önök részükről. Ellenkezőleg, ebben a törvényben világosan áll, hogy a horvát és sziavon királyság területén a közös kormány közegeinek a horvát nyelvet kell használniuk hivatalos nyelv gyanánt. Az egyezményhez képset nem lehetnek a közösségben olyan tisztán magyar intézmények, melyek egyúttal nem bírnának horvát jelleggel is és melyek a horvát és sziavon királyságok területén más nyelvvel élhetnének hivatalos nyelv gyanánt, mint a horváttal. T. ház ! A szolgálati pragmatikának ez a határozmánya ennélfogva az állami alaptörvénynyel határozottan ellenkezik, mivel honfiainknak a vasutakon való alkalmazását zárja ki. Mert a mint valakitől a hivatalnoki állás elnyeréséhez szükséges minősítésül az követeltetik, hogy magyarul tudjon, akkor ki vannak zárva összes honfiaink, kik az iskolában magyarul nem tanulnak, hogy ebbe a szolgálatba lépjenek, még pedig nemcsak annak felsőbb fokozataiba, hanem annak legalsóbb viszonylataiban is. Ez határozottan ellenkezik az egyezményi törvény 46. §-ában foglalt rendelkezéssel, mely kifejezetten mondja (olvassa) : »A dalmát, horvát és sziavon királyságok pedig kivánatukra biztosíttatnak, hogy a központi kormány ugy a központi kormánynál szervezendő horvátszlavón osztályoknak hivatalnokait, mint a nevezett királyságok területén működő közegeit, tekintettel a szükséges szakképzettségre, a mennyire csak lehet, a dalmát, horvát és sziavon királyságok honfiaiból nevezi ki.« Én előttem ugyanis, uraim, midőn a szolgálati pragmatikáról szóló és előttünk fekvő ezen törvényjavaslatról beszélek, inkább az egyezmény ezen 46. §-ának a megsértése, mint maga az 57. §-nak a megsértése lebeg a szemem előtt. Mert csakugyan magában a pragmatikában sehol sem áll, hogy a vasúti alkalmazottaktól megköveteltetik, hogy magyar nyelven járjanak el, mert ezt — a mint ez az indokolásban mondatik — már a hivatalos nyelvről szóló törvény rendeü, nem követeltetik a magyar hivatalos nyelv, hanem csak az követeltetik az alkalmazottaktól, hogy magyarul tudjanak, hogy a »magyar nyelvet bírják.« Ez minősítés, ez a minősítés pedig a horvát és szlavón királyságoknak csaknem összes fiait zárja ki a vasúti,szolgálatból. A horvát és sziavon királyságok fiai a legmagasabb hivatalokat érhetik el, a legmagasabb tisztségekre emelkedhetnek fel ugy a katonaságnál, mint a polgári szolgálatban, de vasúti alkalmazottakká még a legalsóbb osztályokban sem válhatnak. S ehhez képest ez a törvényes határozmány r , akár a hivatalos nyelvről szól, akár nem, határozottan ellenkezik az állami alaptörvény 46. §-ával, minélfogva határozottan ellene vagyunk, hogy ilyen tartalmú határozmány egyáltalában is vétessék fel ebbe a törvénybe. (5| Van még egy körülmény, melyre figyelmüket felhívnom kell, ez az : ha csakugyan az önök álláspontjára helyezkednénk, arra az álláspontra, hogy a vasutak egyáltalában nem képeznek közjogi intézményt, hogy a vasúti alkalmazottak egyáltalában nem közalkalmazottak, ha erre az álláspontra helyezkednénk és ha csakugyan azt vennők, hogy az egyezmény 9. §-a szerint nincs elrendelve más, minthogy egyedül a vasúti engedély tekintendő közös ügynek, akkor sem volna joguk arra, hogy egy ilyen törvényt hozzanak, mely a nyelv használatára vonatkozó intézkedést tartalmaz. S nemcsak ez, hanem egyáltalában nem volna joguk ezt a vasúti pragmatikát ezen országgyűlésen hozni, mert az 1868: L, illetve XXX. t.-cz, 47. §-a azt mondja (olvassa) : »Mindazon tárgyakra nézve, melyek az egyezményben a közös országgyűlésnek és központi kormánynak nincsenek fentartva, Horvát-, Sziavon- és Dalmátországokat mind a törvényhozás, mind a végrehajtás körében teljes önkormányzati jog illeti.« Ha tehát azt mondják, hogy a vasutaknál csak az engedély képez közös ügyet, akkor a vasutak egyáltalában nem tekintetnek közös ügynek, s ezen logikájuk szerint az egyezmény 47. §-a értelmében ez az ügy a dalmát, horvát és sziavon királyságok autonóm törvényhozásának és azok autonóm közigazgatásának volna engedendő át. (Helyeslés és taps a jobbközépen.)
