Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-179

479 ur szavaira, idézvén az ő könyvéből, melyben áll, hogy a vasutak csakugyan kereskedelmi vállalatot képeznek, akkor sokan nevetnek ezen, mert azt tartották, hogy ezzel minden meg van mondva, és hogy ezáltal a vasutaktól el lett vonva a közjogi jellegük, következéskép a vasutak kizárólag ebből a szempontból itélendők meg. Én ezen nem nevettem, mert látom, hogy itt tévedés forog fenn, mely könnyen esik meg azzal, a ki különösen egy teendővel foglalkozik. Az igen tisztelt Nagy Ferencz ur a vasutaknak ezen egész intézményét abból a szempontból fogta fel, mely legközelebb áll hozzá, t. i. kereskedelmi szempontból. 0 a kereskedelmi jog tanára és ez sokkal közelebb áll hozzá, mintsem a vasutakkal közjogi szempontból foglalkozzék. Ezek a következtetései olyannak látszanak, mint mikor valaki a leghiresebb boncztudós könyvét ismertetvén, azt mondaná : ezen egész boncztanban egy szó sincs a lélekről, hanem csak a csontokról és a húsról folyik az értekezés, s ebből arra akarva következtetni, hogy a test mellett nincs lélek, mert a könyvben róla ' említés nem tétetik. Ilyen következtetés nevetséges volna, mert az embernek teste mellett lelke is van, ha mindjárt róla a leghiresebb boncztudós sem beszél. Abból a körülményből, hogy Vrbaničs ur könyvében a vasutak közjogi jellegét nem tárgyalja, hogy Vrbaničs könyvében a vasutakat közjogi szempontból nem ítéli meg, hanem csak a kereskedelmi jog szempontjából, ebből a körülményből azt következtetni, hogy a vasutak közönséges kereskedelmi vállalatot képeznek, azt tartom, hogy mindenesetre téves. T. ház ! A túlsó oldalról ugy ezen törvényjavaslat indokolásában is, valamint a kormányszékekről ki lett emelve, hogy az államvasutak nemcsak állami magánvállalatot képeznek, hanem hogy a nyelv tekintetében az egységes magyar állam szempontjából is itélendők meg, minél ezen t. ház igen t. tagjainak egyike az egyezmény 1. §-át idézte, a mely következőleg szól (olvassa) : »Az Erdélylyel egyesitett magyar királyság s a dalmát, horvát és sziavon királyságok egy és ugyanazon állami közösséget képeznek, ugy az Ö felsége uralkodása alatt álló többi országok, mint egyéb államok irányában«. Csakhogy ő ez utóbbit különösen nem hangsúlyozta, hanem különösen hangsúlyozta azt, hogy Magyarország és Horvátország egy és ugyanazon közösséget képezik. Tisztelt ház ! Hogyha az urak itt kissé nagyobb figyelemmel olvasták volna el ezen egyezményt, azt látnák, hogy itt csak Ö felsége kormánya alatt álló többi országokkal, valamint egyéb államokkal szemben fennálló egy és ugyanaz az állami közösségről tétetik említés (olvassa) : »Magyarország s Horvát-, Sziavon- és Dalmátországok egy és ugyanazon állami közösséget képeznek, mint az ö felsége uralkodása alatt álló többi országok, mind más országok irányában.« Ebben a tekintetben az állami közösség egy és ugyanannak tekintendő, ezt senki kétségbe nem vonhatja, a mi állami közösségünk mint egy és ugyanaz köt kereskedelmi szerződéseket, lép érintkezésbe a külfölddel ; de mikor belső viszonyokról esik szó, akkor a törvény azt mondja, hogy ez a két állam csak közösségben állanak. Itt nem az egység hangsúlyozandó, melyben Magyarország és Horvátország egyéb államokkal és Ö felsége uralma alatt álló többi országokkal szemben áll, hanem a közösség, ugy a mint ezt az egyezmény 1. §-a rendeli. Hogy ez igy van, kitűnik az egyezmény 5. §-ából, mely következőleg szól: »Azon tárgyakon kívül, melyek a Szent István koronájának királyságai és Ö felsége többi országai közt közösek, avagy azok közös megegyezésével tárgyalandók, vannak még a magyar királyságot s a dalmát, horvát és sziavon királyságokat egyaránt érintő más ügyek is, a melyek tekintetében a magyar korona összes országai részére a közös törvényhozás és a közös kormányzat szüksége ezen egyezménynyel elismertetik.* Tehát, tiszteit ház, itt kifejezetten kivétetnek azok az ügyek, melyek részünkre a szükséghez képest közösek állami közösségünk határain belül. Ez nem az egységből következik. Az egységből az egyéb államokkal szemben fennálló viszonyunk következik, a közösségen belül pedig az egyezmény 5. §-a emelendő ki, a mely azt mondja, hogy némely ügyek csak a szükséghez és haszonhoz képest közösek, mely ugy Magyarország, mint Horvátország részén is fennáll. Azok között az ügyek között, melyek részünkre közösek, a 9. §. a többi között a vasutakat is említi. Világos tehát, t. ház, hogy a vasutaknál egy közös ügyünkről van szó, mely az 5. §. értelmében a szükséghez képest vétetett fel ezen közösségbe. Hogy ez igy van, kitűnik az egyezmény egész tartalmából, inert az egyezmény 59. §-ában mondatik, hogy a horvát és szalvon királyság külön politikai nemzetet képez, mely saját külön területtel és belügyei tekintetében saját törvényhozással és autonóm kormányzattal bír. Ebből tehát látni, hogy azokat az ügyeket, melyeket mi most közösen gyakorolunk, hogy mi ezeket az ügyeket az egyezmény 5. §-ában kitüntetett szükséghez képest ruháztuk ál a közösségre, a közös törvényhozásra és közös közigazgatásra. Tisztelt ház ! A dolog ilyen állása mellett nem lehet beszélni arról, hogy a vasutak oly ügyet képeznek, mely az állaim egység szempontjából volna megítélendő. Ez egy közös ügy, ugy a mint ezt az egyezmény 9. §-a állapítja meg, mihez képest a vasutakra nézve nem állhat fenn más nyelv, akár mint állami, akár mint szolgálati, mint az, melyet az egyezmény 57. §-a ír elő, mely a horvát királyságban a közös kormány közegei részére a horvát nyelvet követeli és rendeü el hivatalos nyelvül. T. ház ! Nem lehet tehát tekintettel az államegységre, sen tekintettel a fennálló törvényre, állítani, hogy a vasutaknál a magyar nyelv volna hivatalos nyelvül behozandó, s miután ez a harározmány alaptörvényünkkel határozottan ellenkeznék, ennélfogva mi nem vagyunk abban a hely-