Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-168

42 Pribičevič Szvetozár: Halljuk! Vrbanič Ferencz : Mig az albizottság javaslatában a nyelvkérdést csak általánosságban érintette, addig Zuvic, az uniónak ezen leghatározottabb barátja tovább ment és elvként, a mely szerint a kiegyezésben a nyelvkérdés rendezendő, szó szerint a következő szabályokat állította fel: » Azért, hogy Horvátországban, Szlavóniában és Dalmácziában eloszlattassék az aggodalom a magyar nyelvre vonatkozó törvények tekintetében és a magyar nyelv uralma tekintetében a horvát-szlavón és dalmát királyságokban ; hogy a megelőző esetek folytán felzaklatott kedélyek megnyugtattassanak; hogy Magyarország megmutassa, hogy sértetlenül tiszteli a horvát-szlavon-d almát nemzetiséget ós nyelvét; hogy ezen nemzeti kincs biztosíttassák, óhajtja a regnikoláris-bizottság, hogy törvénynyel állajüttassék meg: hogy Horvát-Szlavón- és Dalmátországban az 1840. : VI. és az 1844 : II. t.-cz. érvénye megszűnik, ép ugy minden, a magyar nyelv tekintetében kiadott rendelet érvénye is, — s hogy a jövőben e tekintetben ne adassék ki semmiféle törvény, semmiféle rendelet, a melylyel prejudikáltatnék az ezen királyságokban egyedül hivatalos horvát-szlavon-dalmát nyelvnek.« Azon czélból, hogy ezen elv keresztülvitessék, Zuvic az ő javaslatának 39. §-át következőképen fogalmazta: »A horvát-szlavón- és dalmát királyságok egész területén ugy az országos kormány, mint a közös minisztériumok fenhatósága alá tartozó területen az ügykezelési és a hivatalos nyelv kizárólag a horvát«. A horvát regnikoláris bizottság 1868. május 25-ik és a következő napjain tartott hatodik ülésében Zuvic-nak a nyelvre vonatkozó elve és az ö fogalmazása szószerint fogadtatott el, mint a javaslat 26. §-a. Midőn a magyar regnikoláris bizottság a horvát bizottság által előterjesztett kiegyezési javaslatra a maga észrevételeit megtette, különösen kijelentette, hogy nincs kifogása az ellen, hogy a horvát-szlavón- és dalmát királyságok az ő belső igazgatásuk nyelvét maguk állapítsák meg, a mi pedig a közös minisztériumokat és ezeknek közegeit illeti, a magyar regnikoláris bizottság kívánja, hogy elvileg állapíttassák meg, hogy minden érintkezésben ezen királyságok hatóságaival, közönségével, egyes lakosaival a horvát nyelvet kell használniok. A horvát regnikoláris bizottság 1868. évi június 22-iki és 23-iki ülésében tárgyalás alá vette a magyar regnikoláris bizottság összes előterjesztett észrevételeit és a horvát nyelv használatára vonatkozó észrevételekre a következőt jelentette ki: (Halljuh!) A horvát regnikoláris bizottság tudomásul veszi a magyar regnikoláris bizottság kijelentését a 26. szakaszra vonatkozólag azzal, a) hogy a nyelv meghatározását saját belügyeiben nem akarja a jövőre halasztani, hanem most kívánja megállapítani, hogy ez a nyelv a horvát legyen; b) a horvát regnikoláris bizottság kívánságának lényeges pontja, mely a horvát-szlavón és dalmát királyságok területén lévő közös miniszteri hivatalokra vonatkozik, nincs beiktatva a magyar bizottságnak a 26. §-ra vonatkozó nyilatkozatába, ennélfogva kifejezetten kijeleDtetik: hogy ezen hivatalokban a belső nyelv csupán horvát legyen; hogy ez ezen egyezségbe beiktattassék.« Ezt az álláspontot magáévá tette a magyar regnikoláris bizottság is és az erre vonatkozó rendelkezés ebben az értelemben iktattatott be a megkötött kiegyezés végleges szövegébe, és pedig annak 57. §-ába, ugy, hogy ez a szakasz következőképen hangzik: »Horvát-Szlavonországok határai között a közös kormányzat közegeinek hivatalos nyelvéül is a horvát nyelv állapittatik meg.« íme uraim, ez ennek a rendelkezésnek az alapja, a melyre mi hivatkozunk, mi azonban természetesen más értelemben, mint a miniszter ur ő méltósága. (Éljen !) Ezzel végleges megoldást njert nemcsak a horvát nyelv használata tárgyában fenforgő vita, mely 1790 óta Magyarország és Horvátország közt a viszály magvát képezte, hanem ugyanezen királyságok területén a honosoknak a közös kormányzat hivatalaiban való alkalmazásának kérdése is. E nélkül a magyar királysággal való szövetség szószólói nem is merészkedtek volna Horvátországban tartósan szót emelni a mellett, hogy a magyar királysággal a kötelék megujittassék, s ezért beszédeikben különösen is hangsúlyozták, hogy a kiegyezéssel biztosítva van Horvátország részére a nemzeti nyelv használata és honosainak a közös hivatalokban való alkalmazása. Legyenek meggyőződve, hogy Horvátországban nem találkozott volna ember, a ki ezen kiegyezésre reáállott volna, ha ezen kérdés nem igy oldatott volna meg. Engedjék meg, uraim, hogy e tekintetben két nyilatkozatot említsek meg, mely a horvát országgyűlés ülésében a regnikorális bizottság javaslatának tárgyalása alkalmával elhangzott, s a melyekben egész Horvátországnak világosan és hangosan hirdették, mily nagy nyereséget vivtak ki Horvátország részére, a mennyiben törvénynyel biztosíttatik a horvát nyelv használata nemcsak a belső igazgatásban, hanem az összes közös hatóságoknál és hivataloknál. (Élénk helyeslés jobb felöl. Zaj.) Szíveskedjenek türelemmel lenni, mert a horvát nemzet legfontosabb kérdéseiről van szó. (Élénk helyeslés jobbfelöl.)