Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.
Ülésnapok - 1906-178
438 mely a vasutakat Magyar- és Horvátország közös ügyeinek mond] a ki, nem vonatkozik a vasutakra a maguk egészében, hanem csupán a konczesszió jogára. T. ház ! Én nem tudom, hogy Kossuth miniszter ur hogy jött ahhoz, . . . (Éljenzés balfelöl.) én nem tudom, hogy jön ő ahhoz, hogy önkényesen és a maga módja szerint az egyezmény fogalmát megszorítsa. Azt hiszem, hogy a miniszter urnak nincsen joga, (Éljenzés a baloldalon.) hogy a vasutaknak az egyezményben világosan kifejezett fogalmát megszorítsa, a konczessziók fogalmára lefokozza. Kossuth miniszter ur (Éljenzés balfelől.) erre nem hivatott. Nem hivatott annak a magyarázatára, hogy mit kell vasutak alatt érteni. Én azt hiszem, hogy ha csupán a vasutak engedélyezése lenne közösügy, — ez akkor az egyezményben kifejezetten lett volna megállapítva. (Éljenzés balfelől.) T. ház! De tegyük fel. hogy Kossuth miniszter urnak igaza van, (Éljenzés balfelől.) — akkor azt kérdem, mi ennek a következménye ? Az, hogy csupán az engedélyek megadása képez közösügyet. Hogyha a vasutak nem képeznek közösügyet, akkor én kérdezem, hogy jön Horvátország ahhoz, hogy ezen vasutak építéséhez és ezen vasutak deficzitjenek a fedezéséhez hozzájáruljon ? (Taps. Ugy van!) De maradjanak önök csak ezen teóriánál! Szívesen elfogadjuk ! Csakhogy akkor mi abból levonjuk a konzekvencziákat és akkor Horvátország követelni fogja, hogy mindaz téríttessék neki vissza, a mit ő eddig erre a czélra adott, s majd egyedül építünk vasutakat, a melyeknek nem lesz az az elnevezésük, hogy magyar királyi államvasutak, hanem, a mint illik is, horvát királyrfvasutak. (TJgy van! Taps.) :i,:'<•- W Supilo Ferencz: Ugy van! Ezek az önök magánváUalatának a következményei! Lorkovics Iván : Mihelyt abban megegyezünk, hogy csujaán a konczesszió adása képez közösügyet, a vasúti forgalom pedig nem az, — egy pillanat alatt meg fog szűnni ez a vita, mely a mai viszonyokat Magyarország és Horvátország között csak elmérgesiti, s mi majd elégedetten térünk haza. De mindaddig, mig a hivatalnokok fizetése, az állami vasutak építése és fentartása a közös magyar-horvát költségvetésből fedeztetik és Horvátország ezen költségekhez hozzájárul, — mindaddig semmi kedvünk elismerni, hogy csupán a konczesszionirozás képez közösügyet, a vasutak maguk pedig nem. Kossuth miniszter ur azt állítja, hogy a vasutak nem közösek, hanem csak az engedélyezési jog közös és ezt azzal magyarázza, hogy az egyezmény megkötése idejében nem léteztek még államvasutak. Én azt hiszem, hogy Kossuth ur téved. Midőn Magyarország és Ausztria közt a kiegyezés létesült, valóban kevés vasút létezett, ugy hiszem, körülbelül 125 kilométer. Hogy azonban a magyar állam gondolt arra és szándéka is volt saját vasutaival birni, erre nézve kétségtelen nyomot találunk azokban a törvényekben, a melyeket önök szenteknek tartanak, ezek az 1848-iki törvények, a melyek Kossuth Lajos vezérlete alatt alkottattak meg. (Éljenzés a baloldalon.) A é8-iki törvények között önök találni fognak egy törvényt, mely a vasutakról szól és a mely azt mondja, hogy továbbra is adassanak egyeseknek konczessziók vasutak épitésére, azokat a vasutakat azonban, a melyek közérdekűek és a melyeket magánosok nem építhetnek, vegye az állam a saját kezébe. Az állam fölhatalmaztatik, hogy 6—8 milliónyi kölcsönt vegyen fel, vagy pedig ezt az összeget a nyilvános közjövedelmekből hasítsa ki és vasutak épitésére fordítsa, különösen azon vasutak építésére, a melyek Magyarország központját össze fogják kötni Fiúméval, a tengerrel. így gondolkozott Kossuth Lajos. (Éljenzés a baloldalon.) Surmin György : Kossuth Lajosnak is éljent kiáltanak ? (Éljenzés a baloldalon.) LorkoViCS Iván : Kossuth Lajos nem képzelhette el ezeket az államokat saját vasutai nélkül, csak önök, az ő utódai, tagadják meg a vasutakat mint állami intézményt és akarnak belőlük csinálni magánvállalatot. De ha a vasutak magánvállalatot képeznek, akkor én kérdem önöket, képviselő urak, hogyan lehetnének akkor a vasutak nemcsak a Magyarország és Horvátország közti egyezménynek tárgyai, hanem egyrészről Magyarország és Horvát-Szlavonország, másrészről a birodalmi tanácsban képviselt országok között megkötött szerződés tárgyai ? önök az 1867-ik évi osztrák-magyar kiegyezés alapján vám- és kereskedelmi szerződést kötöttek és ennek egy része, nyolezadik pontjában vasútra vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz. Uraim! Hogy a vasutak nyilvános állami intézményt képeznek, ezt az a körülmény is bizonyítja, hogy azok nemzetközi szerződések tárgyát képezik ; én pedig azt hiszem, hogy magánjavak sohasem képezhetik nemzetközi állami szerződés tárgyát. Ezek csak nyilvánjogi természetű javak lehetnek. T. ház ! Én azt az érvet is hallottam, hogy az államvasutak ép oly magánvállalatok, mint pl. egy gyár. Én azt hiszem, hogy, habár minden hasonlat sántít, ezen hasonlat nem sántít. E kettő között nem lehet hasonlat. De van ebben valami, a mi érdekelni fogja Mezőfi képviselő urat, mint szocziálistát. Állami vállalkozás tárgya lehet a gyárak egy egész kategóriája, vagy pedig az összes gyárak az áUamban. Azt kérdem én, állithatná-e ezt valamelyik szocziálista, hogy azok a gyárak, a melyeket az állam közgazdasági érdekből átvett, hogy az összes állampolgárokat termékeivel ellássa, melyek a fentartásra szükségesek, hogy ezek a gyárak magánvállalkozást képeznek és hogy nincs nyilvánjogi jellegük. T. képviselő urak ! Ha az állam arra a meggyőződésre jutna, hogy közérdekben az állami jólét érdekében fekszik, hogy az állam az összes gyárakat a maga kezelésébe vegye át, akkor ezek a gyárak nyüvános állami közintézmények lenné-