Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-178

425 teheti bárki, hogy egy ilyen rendszabályával eljön s azt követelje, hogy a t. ház alkosson egy törvényt abból a rendszabályból az ő gyára részére. (Derültség és élénk helyeslés a jobbközépen.) T. ház ! Hogy az az állítás, mely már többször említtetett a t. ház túlsó oldaláról, nevezetesen, hogy az alkalmazottak az államvasutaknál csak magánalkalmazottak jellegével bírnak, semmi szín alatt pedig közhivatalnokok jellegével, hogy ez az állítás mily gyenge lábon áll, bizonyítja az előterjesztett törvényjavaslat 7. §-a. Ezen rendelkezés szerint, a mint már megemlíteni bátorkodtam, oly tartalmú hivatalos esküt kell tennie minden alkalmazottnak, a ki a vasúti szolgálatba lép, hogy hű lesz Ö felségének uralkodóházához, hogy hű lesz az alkotmányhoz, hogy hű lesz minden törvényhez, hogy a hivatalos titkot meg fogja őrizni stb. Elképzelhető-e egy magánvállalkozó, a ki vállalatában magánalkalmazottakat felfogad s ezektől követelhetné az ily tartalmú eskü letételét és hogy egy oly eskü kivételére jogosult volna ? T. ház ! Bátorkodnám ugyanebben az irányban az előterjesztett törvényjavaslat 36. §-át is felemlíteni, a mely a fegyelmi bíróságokról szól. Ezen rendelkezés szerint van egy fegyelmi bíróság, a melynek feladata a vasúti szolgálatban lévő tagok felett Ítélkezni. És most bátorkodom azt a kérdést feltenni, vájjon egy magánvállalkozó magánszemélyzetére nézve a saját vállalatánál alkothat-e egy ilyen fegyelmi bíróságot és pedig nemcsak ugy egy egyszerű fegyelmi bíróságot, hanem egy fegyelmi bíróságot, melynek minden tagja kell, hogy hivatalos esküt tegyen ? S ezzel a kérdéssel kapcsolatban és kapcsolatban a törvényjavaslat 37. §-ával, kérdezem vájjon joga van-e az ily magánváUalkozónak ahhoz, hogy az ő magánbiráját felhatalmazza arra, hogy a fegyelmi eljárás folyamán tanukat megeskethessen ? (Helyeslés.) T. ház ! Vannak még más mozzanatok is az előterjesztett javaslatban, a mely mozzanatok mind megdöntik az önök állítását és teóriáját a vasúti alkalmazottak magánkarakteréről. A javaslat 20. §-a szerint kötelezve van minden vasúti alkalmazott megtagadni a bíróság előtti vallomását és tanúskodását, hogy ha vallomásával megsértetnék valamely hivatali titok, kivéve csupán azt az esetet, a mikor a vasúti felsőbbség neki ahhoz az engedélyt megadja. T. ház ! A mikor köztudomású, hogy a vallomástétel kötelessége általános, a mikor köztudomású, hogy az állam kényszereszközt is alkalmazhat mindenkivel szemben, a ki mint tanú bíróság elé van idézve, hogy bíróság elé kell jönnie és tanúskodnia, akkor kérdem, hogy egy magánvállalkozó megengedheti-e a maga alkalmazottjának, hogy megtagadhassa a bíróság előtt a tanuságtételt, hogy az állami hatóság és a törvény végrehajtása fölé emelkedjék a tanúságtétel tekintetében és mindezt a maga felsőbbségének akaratától tegye függővé ? T. ház! Azt hiszem, senki sincs ebben a t. házban, ki az általam feltett kérdések ezen sorozatára — ezek a kérdések pedig ezen törvényKÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. X. KÖTET. javaslat rendelkezésem alapulnak, mely rendelkezéseket egyenként olvastam fel, hogy mindegyiknek tartalma külön kitűnjék — azt felelné : igen, ezt egy magánember az ő magánvállalata körében megteheti és szabad megtennie. Ellenkezőleg, én meg vagyok győződve, hogy önök is ugy gondolkoznak, mint én, hogy ezt egy magánember meg nem teheti, mert az, a ki ezt megteheti, az ipso facto nem magánember, az egy állami hatóság, az az állam maga, mert csak az állam alkothat a maga emberei részére olyan kivételes helyzetet a tételes törvényekkel szemben, a melyek az ő összes alattvalóira érvényesek — csak az állam teheti ezt és nem egy magánvállalkozó mint munkaadó és vállalkozó s tekintettel azon egyének magánjellegére, a kik az ő magánvállalatánál alkalmazva vannak. T. ház! Ezt azért voltam bátor felhozni, hogy beigazoljam, hogy ezen törvényjavaslat oly rendelkezéseket foglal magában, a melyek világosan szólnak a mellett, hogy a vasúti hivatalnokok semmi módon nem tekinthetők egy magánvállalat alkalmazottainak, hanem már maga a szolgálati rendtartás adja meg nekik a közhivatalnoki jelleget, általában azoknak a hivatalnokoknak a jellegét, a kik állami szolgálatban állanak. Most engedjék meg, hogy röviden rátérjek arra a kérdésre, minek tekinti az állam magát figyelemmel az ő magánvállalatára ? Miknek tekinti az állam ezen magánalkalmazottait az ő magánvállalatánál ? Miután az önök által képzelt állami egység daczára Horvátországban, az én hazámban, nincsenek azonos törvények Magyarországgal, fel fogok említeni egy horvát törvényt, a mely elvben egyezik azzal a törvénynyel, mely itt érvényben van. Bátor leszek hivatkozni a mi büntetőtörvényünknek 68. §-ára. Ezen rendelkezés a felkelés és lázadás bűntettéről rendelkezvén, mindezen büntettek lényeges kellékéül felsorolja ugy az egyik, mint a másik esetben a hatóságnak való szándékos ellenszegülést. A büntetőtörvény megállapítván ezen rendelkezésében ezen lényeges kelléket mindkét bűntettre, névszerint felsorolja azokat, a kik hatóságnak tekinthetők és megnevezve ezen hatóságok képviselőit, megemlíti a vasúti alkalmazottakat is, a kiket mindenütt ért a törvény, a hol a közhatóságokkal, közhivatalnokokkal szemben elkövetett bűncselekményről van szó, és a hol a vasúti hivatalnokok is megemlittetnek azon sztereotip kifejezéssel »a büntetőtörvénykönyv 68. §-ában emiitett személyek«. T. ház! Ez jogászok előtt egészen világos dolog. Világos mindenkinek, a kinek egészséges szeme van és látja, hogy az állam ebben a törvényjavaslatban a maga részére és a maga állítólagos magánalkalmazottai részére ugyanazokat a rendelkezéseket állapítja meg, a melyek a közhivatalnokokra érvényesek és a melyek lényegesen különböznek azoktól a rendelkezésektől, a melyek magánosokra vonatkoznak. Hogy az állam minőknek 54