Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-178

426 tekinti ezen magánvállalkozóit, az kitűnik a polgári perrendtartásnak 154. és a büntető eljárásnak 142. §-aiból, a melyek eseteket sorolnak fel, a melyekben megállapíttatik, hogy a köz- vagy államhivatalnok nem köteles tanúskodni akár a polgári, akár a büntető eljárás során. Uraim, az államhivatalnokok ezen ismérvei vonatkoznak a vasúti hivatalnokokra is ezen pragmatikának 20. §-a értelmében, a hol maga ezen pragmatika ráhúzza ezekre a magánalkalmazottakra a büntetőtörvény s a polgári és büntető perrendtartás idézett szakaszainak rendelkezését, a mely rendelkezések csak a közhivatalnokokra, az áüamhivatalnokokra vonatkoznak. T. ház ! Ebből, a mit felemhtettem, kitűnik, hogy a vasúti vállalatnak állami jellegére és a vasúti alkalmazottak magánjellegére vonatkozó teória oly olvadékony alapon áll, mondhatnám tiszta szofizmából, hogy a mint a logikának első meleg sugara ráesik, ezen alap elenyészik. Ezért legkevésbbé sem csodálkozom azon, ha Nagy igen t. képviselő ur kiindulva az államvasutak magánvállalati jeUegéből és az alkalmazottainak magánjellegéből, ahhoz az eredményhez jutott, hogy a nyelv kérdése a tulajdonjog kérdésétől függ, attól a kérdéstől t. i., hogy az államvasutak kinek tulajdonát képezik. Midőn ezen állítását kimondotta, közbeszólt Szterényi államtitkár ur és azt mondotta: »az államvasutak Magyarországén. Nagy képviselő ur azt válaszolta, hogy ez nem igaz, hanem hogy Magyarország és Horvátország tulajdonát képezik, mert Horvátország is hoz pénzbeli áldozatot ezen vasutak építésére és fentartására. En hálás vagyok Nagy képviselő urnak, hogy igy megkorrigálta az államtitkár urat és kitanította őt az államvasutak tulajdonjoga tárgyában, de ha ez meg nem történt volna, a mi részünkről, különösen Surmin képviselőtársam megdönthetetlen adatokat hozott fel, a melyek azt bizonyítják, hogy igaz az, a mit Nagy képviselő ur mondott. T. ház ! Ha a vasúti vállalat magánjellegének álláspontjából és a vasúti alkalmazottak magánjellegének álláspontjából indulunk ki, a melyeket mint jogosulatlant volt szerencsém bemutatni, beigazolva ezt magával a szolgálati pragmatikával, ez még nem lenne jogosult indok arra, hogy a vasúti hivatalnokok minősítésénél mint lényeges kenek megkivántassék a magyar nyelv tudása. Nagy képviselő ur Magyarországot és Horvátországot a vasutak tulajdonjoga tekintetében társaknak jelölte meg. Uraim, ehhez a kifejezéshez tartom magamat és bátor leszek kimutatni, hogy hasonló társaság, hasonló szövetkezés, hasonló közösség fennáll a mi közjogi helyzetünkben is. Itt van az egyezmény. Ha ezen sokkal fontosabb kérdésekben, mint a milyenek a közjogi kérdések és a közjogi élet, az egyik társ elismeri a másik társnak egyenjogúságát az állami ügyekben, vájjon jogosult-e az, hogy egy egészen magánvállalatban, egy nyereségre irányuló vállalatban az egyik társ a másik társnak ne ismerje el azt, a mit a nyilvános életben neki elismert. (Ügy van! Taps.) Ugy látszik, hogy Nagy igen t. képviselő ur ugyanarra a gondolatra jutott, a melyre én, de mintha megijedt volna a logikai eredménytől, a mely belőle következik és azért azt mondta; Nem lehetséges az, hogy a kisebb résznek, t. i. egy tizedrésznek tulajdonosa a nyelv tekintetében ugyanazokkal a jogokkal birjon, mint a nagyobb résznek, a kilencztized résznek a tulajdonosa. T. ház ! Mint jogász ismerem a közös tulajdon elveit, a mint azt a polgári törvénykönyv nevezi. Ismerem a kereskedelmi törvénynek a kereskedelmi társaságokra vonatkozó elveit, de teljesen ismeretlenek előttem Nagy képviselő urnak elvei az anyanyelv jogáról, tekintettel a magánvállalatban való részesedésre. (Ugy van! Taps.) Nagy képviselő urnak ezen teóriája egy olyan álláspontból folyik, mely ebben a vitában igen fontos, folyik az erősebb, a hatalmasabb társnak álláspontjából a gyengébbel szemben. Most már jól értjük egymást. Én bátor leszek kijelenteni, hogy én Nagy képviselő urnak ezen teóriáját is elfogadom. Konczedálom, hogy ezen teória megállt, de csak azért, hogy bebizonyítsam neki, hogy ezzel a teóriával sem tudja igazolni azt, a mit akar. Horvátország Nagy ur teóriája kedvéért sem lehet kisebb mint a mennyi, és Magyarország nem lehet nagyobb, mint a milyen. Mindegyik képviseli a maga társtulajdoni részét ugy, a mint az a természetben mutatkozik. Uraim, vájjon a nyelv tekintetében táplált igényeink szempontjából túUépjük-e mi társtulajdonunk határait. Vájjon az önök részébe hatolunk-e bele ? Mi ezt nem teszszük. Mi követeljük a mi horvát nyelvünknek a jogát a mi részünk számára. Mi nem háborítjuk az önök jogát és ime, ez Nagy képviselő ur teóriája szerint is bizonyíték arra, hogy a jog ä mi részünkön van. (Ugy van! Taps.) T. ház! A törvénynek ilyen felfogása, a logikának ilyen alkalmazása, a milyent az önök részéről tapasztaltam, olyan logikai következtetésekhez vezet, a melyektől mindenkinek megáll az esze. Ilyen álláspontból indulva ki, olyan eredményhez jutunk, hogy a a horvát az ő horvát hazájában az ő anyanyelve segítségével elfoglalhat az állami szolgálatban minden hivatalt: lehet bíró, lehet legmagasabb egyházi és világi méltóság, püspök, kardinális, bán, de vasúti hivatalnok nem lehet. (Derültség a jobbközépen.) Horvátországban a nép a horvát nyelvet használhatja minden áUami hatósággal szemben, annak minden képviselőjével szemben; használhatja azt, a mint látják, itt is, a legmagasabb törvényhozó testületben, ebben az országgyűlésben ; használja a horvát nyelvet, midőn szól a királyához, Ö felsége is ezen a nyelven válaszol neki, de Horvátországban a vasúti hivatalnok a mi közönségünknek ezen a nyelven nem felel. (Élénk derültség és taps a jobbközépen.) Ilyen eredményekhez kell jutni, ha valaki egy rossz ügyet véd. (Halljuk!) Mindjárt, egy kissé fáradt vagyok.; látják, mily hangosan beszélek, hogy meggyőzzem