Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.
Ülésnapok - 1906-178
124 egy statisztikát vettem ki azon vasúti hivatalnokokról, a kik Horvátország területén vannak alkalmazva s a melyből kivettem, hogy a hazánkban alkalmazott vasutasok horribilis számban vannak alkalmazva. Az a követelmény, a melyet önök a magyar nyelv tudásához kötnek, miránk, horvátokra nézve két igen könnyen átlátható czéllal bir. Az egyik az, hogy a horvátoknak magyarul nem tudása miatt mennél könnyebben és eredményesebben alkalmazhatók legyenek Horvátország területén a magyarok s a másik az. hogy ha már valamelyik horvát merészelne ezen keserű kenyér után nyúlni, a melyet neki a nehéz vasúti szolgálat nyújt, (Zaj. Elnök csenget.) hogy abban a perczben azt a keserű kenyeret kell, hogy a megmagyarosittatásával fizesse meg és saját anyanyelvének a magyar nyelv előtti háttérbe szorittatásával. T. ház ! Ha azt gondolják, hogy Horvátország jogai után nyúlva — mely jogoknak politikai, erkölcsi értékük van — egyben nyúlhatnak az anyagi értékű jogai után is, akkor azt hiszem, hogy tőlünk sem tagadható meg az a jog, hogy mi ugyanakkor hazánk mindkétnemű jogait megvédhessük, hogy megvédve anyanyelvünket, nemzetünk ezen legnagyobb szentségét, egyidejűleg megvédjük népünknek azt a darab keserű kenyerét, mely tőle azon a módon, melyet az előterjesztett törvényjavaslat tartalmaz, meggondolatlanul elvétetik. T. ház ! Én nagyon sajnálom, hogy személyesen részt nem vehettem e tisztelt ház eddigi tárgyalásain. Bizonyos emberek, bizonyos okokból, — a mely okoknak talán legerősebbike az, hogy mindig az igazságért küzdök és a jogért, s hogy egész életemben ezen elvekhez ragaszkodtam és ragaszkodom, a melyeket hirdetek itt is, hazámban is, — provokáltak egy eseményt, a mely engem otthon marasztalt, ugy hogy idáig hivatalos elfoglaltságom miatt az itteni tárgyalásokon jelen nem lehettem, még pedig nem saját érdekemből, hanem azoknak az érdekéből, a kik érdekeiknek a megvédését rám és lelkiismeretemre bizták. Sajnálom, hogy itt nem lehetvén, csak a száraz és tömör, gyakran hihetetlen értesítések nyomán kisérhettem az eddigi tárgyalások folyamát. S mit jelent az, mikor az embernek igy kell kisérnie az ilyen fontos vitát, azt közülünk mindenki tudja. De bármennyire is kellett az emiitett hírlapi értesítések nyomán az eddigi vita fejleményeit csak elképzelnem, mégis láttam, hogy mindazon indokok, a melyek a szőnyegen levő törvényjavaslat jó és törvényes voltának a kimutatása végett az önök részéről felhozattak, velejükben három állításban kulminálnak, melyek a t. háznak túlsó oldaláról jönnek. Ez a három állítás a következő : 1. Hogy a magyar államnak joga van a magyar nyelvhez a vasutaknál. Mert az államvasutak állítólag a magyar államnak magánvállalatát és tulajdonát képezik, a miből íolyólag a mi alkalmazottaink ezen magánvállalatnál nem bir. nak az állami hivatalnokok jellegével, hanem tisztán magánhivatalnokok jellegével. 2. A második állítás, t. ház, az hogy az adniimsztráczió egységének a szüksége és a czélszerűség szempontja a rendszeres benső szolgálatban megkívánja az egységes magyar nyelvet. 3. A harmadik állítás pedig, t. ház, abban rejlik, hogy a horvát nyelvnek mint belső szolgálati nyelvnek a vasúti szolgálatnál való behozatala által kiterjesztetnének Horvátországnak az autonóm engedményei a magyar állam jogainak a sérelmére. T. ház ! Ez a három állítás, a melyben mind az eddig előadott indokaik kulminálnak, szemem előtt lebegett, a mikor az előterjesztett törvényjavaslatot olvastam, azon végeredményre jutottam, hogy épen ez a törvényjavaslat maga dönti meg mindazt a három állítást. Bátor leszek ezt be is bizonyítani. Bátorkodom az említett törvényjavaslat 2. §-ának az intézkedését felemliteni mely a végén azt mondja (olvassa): >>Mind az állandó mind az ideiglenes személyzet tagjai a büntetőtörvények alkalmazása szempontjából közhivatalnokoknak tekintendők.* T. ház! Az államtörvények szerint csakis az a tényező adhatja meg a közhivatalnok jellegét, kinek ahhoz hatalma van, ez pedig egyedül az állam. Én ezen az alapon, a melyet megdönteni lehetetlen, kérdem: elrendelheti-e egy magánvállalkozó, egy magánczég, a milyennek elnevezte az államot ebben az esetben Nagy igen t. képviselő ur, elrendelheti-e egy magánvállalkozó, a mikor czégét bejegyezte és adót fizet — ezzel pedig egyértelmű az igen t. képviselő ur szavai szerint az állami vállalat is, a mikor be van jegyezve és adót fizet — kérdem: elrendelheti-e az ilyen magánvállalkozó azt, hogy magánalkalmazottai bizonyos esetekben a közhivatalnok jellegével bírjanak? És, t. ház, kapcsolatosan ezzel, bátorkodom kérdezni a t. háztól: elképzelhető-e, hogy egy magánvállalkozó, a ki magánalkalmazottai részére egy rendtartást akar létesíteni, vájjon ezt terjesztheti-e a t. ház elé, hogy ez azt tárgyalás alá vegye, hozhatja-e egy törvényjavaslat alakjában, felterjesztheti-e azt a király 0 felsége elé szentesítés végett, kivánhatja-e ő ettől a t. háztól, hogy az ő magánalkalmazottaiért, a kik magánvállalatában dolgoznak, hogy egy közös törvény alkottassék, mely érvénynyel bírjon ugy Magyarországra, mint Horvátországra is? (Élénk helyeslés és taps a jobbközépen.) T. ház! Ha ez lehetséges, és ha azon elvhez ragaszkodunk, a melyből az igen t. Nagy képviselő ur kiindult, — jelesül, hogy az állam maga is, a mikor be van jegyezve és adót fizet, bármely más magánvállalkozóval egyforma, a Id kereskedelmi jegyzékbe bejegyeztetett — hogy ha, mondom, ebből az álláspontból indulunk ki, akkor gratulálok önöknek is, meg magunknak is. Mert akkor, a meddig csak élünk, dolguk lesz önöknek is, meg nekünk is szüntelenül a magánváUalatok magánrendszabályait tárgyalni, mert ezen álláspontból kifolyólag
