Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-178

423 ezt a javaslatot, sem pedig azon nem várt esetben, ha ezen javaslat törvénynyé válnék, azt magára nézve kötelezőnek el nem ismerheti. Ugyanilyen közjogi természetű sérelem foglaltatik a vasúti jsragmatika 7. §-ában is. Az előterjesztett javaslat 7. §-a magában foglalja az eskümintát, melyet mindenki, a mint a vasúti szolgálatba lép, letenni tartozik. Á 7. §., mely az eskü szövegét tartalmazza, következőképen szól (olvassa) : »Én N. N. esküszöm a mindenható istenre, hogy 0 császári és apostoli királyi felségéhez, Ö felsége uralkodó házához, a magyar szent korona országainak alkotmányához bármily viszonyok között hű maradok, stb.« T. ház ! Tekintettel arra, a mit felemiitettem, a kiegyezés 2. §-ának arról a részéről, a melyben az foglaltatik, hogy Horvátországnak saját külön horvát alkotmánya van, mely Horvátország részérc horvát nyelven kiadott koronázási hitlevélben biztosíttatik, azt tartom, hogy egy közös természetű törvényjavaslatban csak Magyarország alkotmányáról és Horvátország alkotmányáról lehet és szabad szólani, nem pedig egy határozatlanul és Horvátországot minden esetre közjogilag sértő formában megjelölt alkotmányról. T. ház ! ugyanilyen közjogi természetű sérelem foglaltatik a javaslat 4. §.-ában is. Elnök (csenget) : A t. képviselő ur azt mondotta, hogy az eskü szövege azért sérelmes Horvátországra mert az eskü szószerint a magyar szent korona országaira értendő. Bátorkodom figyelmeztetni a képviselő urat (Halljuk! Halljuk!), hogy Magyarország és társországai a szent korona egységét képezik (Igaz ! Ugy van ! Élénk helyeslés balfelől.) és hogy az alkotmányuk egy és ugyanaz. Szent István birodalma egységének kétségbe vonása ellenkezik alkotmányos alaptörvényeinkkel, azért figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ilyen fejtegetéseket ne méltóztassék folytatni, mert különben kénytelen leszek a házszabályok szerint eljárni. (Élénk helyeslés.) Lukinics Ödön : T. ház ! Én ugyan nem értettem, hogy miért figyelmeztetett engem az elnök ur, de azt hiszem, hogy a mit eddig állítottam, azt állítottam a törvénynyel a kezemben, és én arra kérem önöket, méltóztassanak nekünk ellenérveket felhozni, méltóztassanak bennünket megczáfolm, ha erre képesek ! Mi azért vagyunk itt, hogy felhozzuk azt, a, mit a kötelesség ránk ró, mint Horvátország képviselőire. Én nem tértem el a mai tárgyalás tárgyától, sem pedig a törvénytől, egyetlen-egy lépéssel sem, ele ne is gondolják, hogy engem akármivel is elcsitithatnak. Jogom is, kötelességem is hazámat védeni! Ebben félelmet nem ismerek ! Tovább menve, abban, a mit már mondottam, t. ház, fölhozok egy lényeges és súlyos sérelmet, a mely az előterjesztett vasúti pragmatikáról szóló törvényjavaslat 4. §-ában foglaltatik. Ezen javaslat azt követeli azon pályázóktól, a kik a vasúti szolgálatba lépni akarnak, hogy elsősorban magyar állampolgárok legyenek, és másodsorban, hogy magyarul tudjanak. T. ház ! A mit az önök államegységére nézve és az alkotmány egységére nézve mondottam, ugyanaz áll — mondom — a javaslat negyedik szakaszában foglalt állításról is, jelesül a magyar államegységről. T. ház ! Tekintettel arra, a mit már mondottam, a mit maga az egyezmény mond, szó lehet csupán a magyar állampolgárságról és a horvát állampolgárságról, vagy a közös állampolgárságról, jelesül a horvát-magyar állampolgárságról. Ez a kérdés különben, t. ház, meg van már oldva az egyezmény utáni időben és pedig a horvát-magyar közös országgyűlésen hozott 1879. évi L. törvényczikkben és összefüggésben a horvát kormány belügyi osztályának 1886. évi január 9-én 25082. szám alatt hozott rendeletében, — melyek szerint az 1880. évi április hó 30-ki törvény 2. §-ával kapcsolatban — csupán magyar-horvát államállampolgárság, semmiképen pedig csupán magyar polgárság létezik, tekintettel Horvátországra. T. ház ! Azon sérelmen kívül, a mely a magyar állampolgárság elnevezésében foglaltatik .... Elnök (csenget) : Ismételten figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ilyen közjogi fejtegetésekbe itt nem szabad bocsátkozni, téves tanokat nem szabad hangoztatni, mert a magyar állampolgárság egy és ugyanaz. (Igaz ! Ugy van !) Az államSolgárság az 1879 : L. törvényen alapszik, a melyet felsége a magyar király szentesitett, a mely egynek mond minden állampolgárt, akár drávántúli, akár dráváninneni. (Igaz ! Ugy van !) Ezért másodszor figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ilyen közjogi fejtegetésektől tartózkodjék, mert különben elnöki jogom szerint fogok eljárni. (Helyeslés.) Molnár Jenő: Most a vasutakról van szó. (Igaz ! Ugy van !) Szunyog Mihály: De hát obstruálni nem lehet másképen. (Derültség.) Lukinics Ödön : T. ház ! Áttérek in medias res és előveszem a vasúti pragmatika 4. §-át, a hol a képzettség lényeges feltételeként megkívántatik a magyar nyelv tudása. Az én igen t. társaim, habár kevesen szólaltak is fel közülök, legapróbb részleteikben taglalták azt a sérelmet, melyet ebben a javaslatban az az intézmény hazánkra, Horvátországra vonatkozólag hozott, s én azt hiszem, hogy ahhoz semmi hozzáadni valóm nincs. De, uraim, épen a nyelv kérdésénél azt hiszem, hogy a közjogi sérelem lényegén kívül van még egy másik tendenezia, a mely nemcsak jogtalan, hanem embertelen is. Ez a kenyérkereset konkurrencziája. T. ház! Ezen törvényjavaslat szerint, a ki nem tud magyarul, nem vehető fel a vasúti szolgálatba. Ezek a horvátok, a kik nem tudnak magyarul s a kik e szerint nem is léphetnek be a vasúti szolgálatba. Engem erre az eszmére, a kenyérkereset konkurrencziájára rávezetett a kereskedelemügyi miniszter ur beszéde, a melyből