Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-178

422 Azon esetre, ha Dalmát-, Horvát- és Szlavonországok országgyűlése időközben feloszlattatnék, ezen országok képviselői a közös országgyűlésen mindaddig megmaradnak, mig az ujolag egybehívott országgyűlés uj képviselőket választ, Ezzel ismét összefüggésben áll az egyezmény 47. § mely szerint (olvassa): »Mindazon tárgyakra nézve, melyek ezen egyezményben a közös országgyűlésnek, és a központi kormánynak nincsenek fentartva, Dalmát-Horvát- és Szlavonországokat ugy a törvényhozás, mint a végrehajtás körében teljes önkormányzati jog (autonómia) illeti«. A fentebb előadottakkal összefüggésben áll a 48. §. további rendelkezése, (olvassa): »DalmátHorvát- és Szlavonországok teljes önkormányzati joga ez okból ugy törvényhozási, mint kormányzati tekintetben kiterjed az összes belügyekre, vallás- és oktatási ügyekre, ideértve — a tengerészeti jog kiszolgáltatásán kivül — a törvénykezést is minden fokozatán«. Uraim! Összefüggésben áll ezzel az 56. és 57. §. rendelkezése, a mely szakaszokat nem akarom idézni, csupán azt említem meg, hogy azt tartalmazzák, hogy Horvát- és Szlavonországok egész területén a szolgálati nyelv a horvát. Azon állításomat, hogy a közös kormány közegeinek is horvát a hivatalos nyelve, a mely biztositva van részünkre nemcsak az autonóm ügyekben, hanem a közös ügyekben is, a hol minden más nyelv ki van zárva, megerősíti az 57. és 58. §. is, a mely azt mondja, hogy a horvát nyelven szerkesztett és Horvát- és Szlavonországokból a közös minisztériumhoz felterjesztett előterjesztéseket és iratokat ezen minisztérium elfogadni köteles és elintézéseit is ugyanezen a nyelven tartozik kiadni. Megerősíti állításomat a 60. §. is, a melyik igy szól (olvassa): »A közös országgyűlésen alkotott, ő cs. és apostoli kir. felségének aláirásával ellátott törvények Dalmát-, Horvát- és Szlavonországok részére horvát eredeti szövegben kiadandók és a nevezett országok országgyűlésének megküldendők «. T. ház! Azon kivül, a mit mint magából az egyezményből folyót Horvátország állami ismérve gyanánt felhoztam, megerősíti állításomat a kiegyezés 60. §-ának bekezdése is, mert nemcsak az autonóm törvényhozás van a horvát hivatalos nyelvhez kötve, hanem a közös törvényhozás is, mert a 60. §. rendelkezése szerint a közös törvények Magyarország részére magyar eredeti szövegben, Horvátország részére horvát eredeti szövegben szerkesztendők és ebben az eredeti szövegben terjesztendők szentesítés alá és horvát eredeti szövegben küldendők meg a Dalmát-, Horvát- és Szlavonországok országgyűlésének. T. ház! Ha tovább követjük azt a gondolatot, a melyet fejtegetek, t. i. Horvátország közjogi ismérveinek gondolatát, s ha tovább haladunk az egyezmény szövegében, találni fogunk más közjogi ismérveket is Horvátország részére. Az egyezmény 2. §-ából látjuk, hogy Horvátországnak van horvát királya. Az egyezmény 2. §-ából látjuk, hogy Horvátországnak van külön alkotmánya. Látjuk, t. ház, hogy ezen külön horvát alkotmány biztosíttatik, külön koronázási hitlevéllel, a melyik Horvátország részére külön és horvát szövegben szerkesztendő meg. T. ház! Ha mindaz, a mit szerencsém volt előadni igy áll, mert önök látták, uraim, hogy mindazt, amit állítottam, a törvény alajDJán, törvénynyel a kézben és a törvényes rendelkezéseket olvasva állítottam, akkor azt hiszem, hogy egyetlen egy tárgyilagosan gondolkodó legközönségesebb eszű és felfogású ember sincs, a lei mindezek alapján azt állithatná, hogy lehetne beszélni a magyar állam egységéről, tekintettel Horvátországra. A magyar állam egysége szempontjából fenforgó ezen súlyos tévedésnek, ezen nagy hibának következményei szembetűnnek mindjárt kezdetben, a mint megtekintjük az előterjesztett törvényjavaslatot. Az előterjesztett törvényjavaslatnak már első szakasza azt mondja, hogy jelen törvény kiterjed a magyar szent korona országainak területén üzemben tartott összes közforgalmú géperejű vasutakra és alkalmazottaikra. Ezen törvényjavaslat elejével, az 1. §-al összefüggésben áll ezen törvényjavaslat 55. §-a,, a melyik a végén azt mondja (olvassa): »Alsóbbrendű vasutakra és azokra a vasutakra nézve, a melyek hálózatához a magyar szent korona országainak területén túlterjedő vonalak is tartoznak, a kereskedelemügyi miniszter egyéb eltéréseket is engedé]yezket« . . . Én ezt azért említeni meg t. ház, hogy bemutassam, hogy ezen a vasúti szolgálati pragmatikáról szóló és előterjesztett javaslat a Szent István koronájának területét említi, a mely megjelölés ellenkezik a kiegyezési törvénynyel, ezért közjogi sérelmet foglal magában Horvátországgal szemben. Ha tekintetbe veszszük azt, a mit Horvátországnak Magyarországgal szemben való egyenjogúsága tekintetében mint bizonyítékot felhoztam, ha tekintetbe veszszük azt, a mit a? állami közösség fönnállása szempontjából mint bizonyítékot felhoztam az adott esetben, akkor azt tartom, hogy a szerint, a mint kifejtettem csak Horvátország területéről és Magyarország területéről lehet szó, semmi esetre azonban akármely országok és akármely korona területéről, mert a mint Horvátország mindig ország volt, igy ország ma is, és maradni fog a jövőben is, ha az Isten adja. Figyelemmel az előterjesztett törvény 1. és 55. §-aiban foglalt közjogi sérelemre, Horvátország sohasem fogadhatja el általunk mint az ő kiküldöttei által ezen közös országgyűlésen