Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-177

385 km. és igy ennek az árunak 64 km. helyett 416 km.-t kell utaznia, csak azért, hogy a tarifális kedvezmény eléressék. Ha például az ember Eszékről Boszniába akarja küldeni áruját, és tarifális kedvezményt akar élvezni, akkor ennek az árunak előbb Pestre kell jönni s Pestről meg Boszniába. Uraim, ez mind azt jelenti, hogy minálunk ismeretes élczczel éljek, ebben a kondominiumban van az összes magyar domínium s nekünk csak a 9 Kohn marad. De tisztelt ház, Nagy ur a kondominium minden gondolatát határozottan visszautasitja. Itt valami társtulajdonról, kondominiumról nem lehet szó, mondja Nagy ur, mert ez Szent István koronájának egységes tulajdonát képezi, a mint Szent István koronájának állama is egységes. Mi, uraim, ezzel közeledtünk magához a forráshoz, melyből a közöttünk és közöttük támadó majdnem összes tévedések származnak, melyből a horvát nemzeti és állami jognak és az 1868. évi alaptörvénynek ezen súlyos és durva sérelme is származik, az a sérelem, mely a vasutasok pragmatikájáról előterjesztett javaslat 5. §-ában foglaltatik. Érdemes tehát, hogy Nagy urnak ezt a bölcselkedését is különös figyelemmel megtekintsük. Egy egységes magyar állam, egy egységes állami eszme. S mit csinálunk mi, mi horvát képviselők ? Mi, mondja Nagyúr, és a mi a legszomorúbb a dologban, mi, kik önöket az alkotmányos jogokért való küzdelemben támogattuk, mi a túlhajtott követelményeinkkel olyan messze megyünk el, hogy azok segélyével a magyarokat kiüldözni akarjuk Horvátország területéről, és hogy ezen a területen folyton kevesebb legyen abból, a mi ezen terület, Horvát-Szlavonországok lakosait emlékeztethetné, hogy ők Magyarországhoz tartoznak. Hogy tehát ettől eltéritsen bennünket, két dolgot köt Nagy ur szivünkre, lelkünkre. Először azt mondja, hogy a Szent István koronájának egysége, a magyar állam eszméje ellen szakadatlanul ne lázongjunk, ö csodálkozik azon, hogy a »közösség« szó szószerinti értelmezéséhez mily görcsösen ragaszkodunk, mely az egyezmény 1. §-ában fordul elő, mert ott világosan és fenhangon mondatik, hogy ez egy és ugyanaz a közösség, csak egy az állampolgárság is. Itt Nagy ur az érzelemnek esett áldozatul, s ő, a háromegy. királyság fia, a mint magamagát nevezi, azt mondja: »Mikor átkelek a Dráván és szülőföldemre lépek, akkor én otthon vagyok«, s akarok is otthon lenni, és minden magyar, mikor a Dráván átkel, mondhatja, hogy ott otthon van«. Másodszor, a mit Nagy ur szivünkre köt, ez : A magyarok nekünk, horvátoknak, oly széles autonómiát adtak, hogy azt mind a lengyelek, mind a csehek, mind a szlovének irigylik tőlünk és arra int bennünket, hogy ezzel a magyar adománynyal ne éljünk vissza, hogy autonómiánkban oly határozmányokat ne hozzunk, hogy oly eljárást ne kövessünk, mely nemcsak hogy ellenKÉPtH. NAPLÓ, 1906 1911. X. KÖTET, kezik a magyar állameszmével, hanem épenséggel Magyarország kituszkolását jelenti. Tisztelt ház ! A hány szó, csaknem annyi kihivás, csaknem, annyi arczulcsapása az igazságnak és jogosságnak. Kezdjük azzal, a min Nagy ur annyit csodálkozik, tudniillik az egyezmény 1. §-ában található »közösség« szó értelmezésével és magyarázatával. Nagy ur csodálkozik interpretácziónkon, csodálkozik ezen szóhoz való görcsös ragaszkodásunkon. Valaminek mégis kell lennie ebben a szóban és én azt hiszem, tisztelt ház, hogy ezen egyetlenegy szóban annyi van mondva, hogy a magyarok súlyos milliókat adnának, ha ez a szó az egyezményből kitöröltetnék, de mi azt a világ összes kincseért sem töröltetnők ki. Valaminek kell lennie ebben a szóban. A törvényben pleonazmus nem használtatik, hanem a dolog a legegyszerűbben, a hogy csak lehet, fejeztetik ki, s most az a kérdés merül fel, hogy az egyezmény 1. §-a miért nem mondja, hogy Horvátország és Magyarország egy állam, miért mondja, hogy azok állami közösséget képeznek. (Egy hang : Azért, mert azok két államot képeznek !) A közösség sohasem támad egyből, a közösséget nem egy, hanem ketten csinálják, az állami közösséget pedig legalább is két állam. Vájjon azonban, igy szól Nagy ur, ebben a szakaszban nem foglaltatik-e kifejezetten: Egy és ugyanazon állami közösség. Igen, találtatik »egy és ugyanazon«, de nem magyar állam, hanem állami közösség, s az egyezmény 1. §-ában folytatódik : »egy és ugyanazon állami közösséget képeznek ugy az ö felsége uralkodása alatt álló többi országok, mint egyéb államok iránt«, s ezt Nagy ur már nem idézte. Ez a szakasz tehát azt mondja, hogy Magyarország és Horvátország egy állami közösséget alkot és egy ugyanazon állami közösséget az ö felsége uralkodása alatt álló többi országok és az összes többi államok irányában. S mit képez ez a közösség bent, önmagában ? Egy közösséget, de oly közösséget, melyet két királyság képez, a magyar királyság és a horvát királyság, Magyarország és Horvátország. A kiegyezés 59. §-a kifejezetten azt mondja, hogy Horvátország egy külön politikai nemzet, külön területtel. Én azt hiszem, hogy a kiegyezés 59. §-ának ezen szavai mégis jelentenek valamit, ismétlem, nem valamit, sokat jelentenek, mert külön politikai nemzet külön területtel annyit tesz, mint egy állam leglényegesebb feltételeivel rendelkezni. Nagy ur j^edig állításaiban annyira ment, hogy azt mondotta : >>Horvátország Magyarország alá tartozik«. Magdics Péter: Csak álmodik ! Bauer Antal: Már Deák, a nagy magyar államférfiú és a nemzet bölcse, kifejezetten azt mondja (olvassa) : »Horvát-, Dalmát- és Tótország a magyar koronához tartoznak ugyan, de nem voltak Magyarország*. 49