Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-168

Í68. országos ülés 1907 június 5-én, szerdán. 31 nak szemeim, azon kornál fogva, a melyben a t. közbeszóló képviselő urat lenni látom, azt kell hinnem, hogy Pliverics tanítványa. T. ház! Épen abban látom én a veszedelmet, hogy most ez áramlat igy felülkerekedett, s ez annak tulajdoni tható, hogy Pliverics nevelt a maga tanaival egy generácziót Horvátországban, a mely most a közéletet elfoglalja és az ő tanításait átülteti Horvátország közéletébe és közvetve küldöttei utján ide is át akarja plántálni. (Mozgás a horvát képviselők padjain.) Hiszen Pliverics tana az államközösségről nem uj, de csak a magyar állam területén lebet ilyen hazaáruló tant hirdetni ! Mert államközösség közöttünk nincs. (Igaz ! Ugy van!) És mert a t. képviselő ur provokálta, megváltoztatom a sorrendjét interpellácziőm anyagának és ráolvasom a t. képviselő ürra azt a törvényt, melyet ők nem szeretnek hallani. (Felkiáltások balfelöl,: 1868:

XXX. t.-cz.!) Az 1868: XXX. t.-cz.-et ők nem ismerik, ők maguk a maguk törvényére hivatkoznak, mikor a mi rovásunkra kivannak maguknak jogokat okkupálni. Méltóztassék tudomásul venni, hogy az 1868: XXX. t.-cz.-ben, a melybe én ugyan egyáltalában nem vagyok szerelmes, de a mig törvény, tisztelem és elvárom mindenkitől, a ki ennek az államnak területén él, hogy tiszteletben tartsa, mert erre kötelezve van, ebben a törvényben az van mondva, hogy »miután Horvátország és Szlavonországok századok óta mind jogilag, mind tettleg Szt. István koronájához tartoznak és a pragmatika szankczióban is ki van mondva, hogy a magyar korona országai is elválaszthatatlanok egymástól, ezen alapokon — tessék jól vigyázni — ezen alapokon jött Iétre« az 1.868: XXX. t.-cz, a mely nem kiegyezés, a mint azt önök hibásan mondják, hanem egy közjogi és pénzügyi egyezmény olyan kérdések felett, a melyeket önök vitássá tettek és a melyeknek rendezése az önök 1848-iki és azutáni szereplése miatt szükségessé vált. Nem kiegyezés állam és állam között, nem mint állam egy másik állammal szerződött önökkel Magyarország, ez nem igaz, hanem létesitett egy rendezkedést, a melyet önöknek tiszteletben kell tartaniok, ha azt akarják, hogy Magyarországon is tiszteletben tartassák. Önök országa a magyar szent koronának, Magyarország és társországai elnevezéssel, vagy Magyarország és társországai gyűjtőnév alatt benfoglaltatnak a magyar államban, a szent koronához tartoznak, és nem képeznek külön államot. Es ha kíváncsiak reá_. hogy miért nem, képeznek külön államot, hát olvassák el a magyar 1879: L. t.-cz.-ket, a melyben világosan meg van mondva, — a gyengébbek kedvéért — hogy államközösség nincs, mert csak egy az állam és egy az állampolgárság is. JÉljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Önök tehát a legeklatánsabb állampolgári kötelességüknek nem tesznek eleget, a midőn csak a maguk nyelvét védelmezik és szembe helyezkednek a magyar állam nyelvével. Supilo Ferencz: Két nemzet! Barta Ödön : Azt én nem mondottam, hogy két nemzet nincs, hanem önök mondották, hogy két állam van, és én ennek a czáfolatával foglalkoztam. Ne méltóztassék tehát most engem ujabb invektivákkal kitéríteni utamból. (Halljuk! Halljuk !) Rátérek, t. képviselőház, arra, hogy én a magyar államnak azt a jogát, hogy a maga állami nyelvét az állam egész területén érvényre juttassa és annak respektust szerezzen, szégyenlenem bizonyítás tárgyává tenni. Én szégyenlenem, ha bizonyításra szorulna az, hogy a magyar állam minden polgárának joga van nyelvét használni, joga van nyelvén nevelni gyermekeit, és nyelvét bevinni a közéletbe ott, a hol mint magyar ember jelenik meg. Csodálatos dolog, t. ház, hogy micsoda egy exotikus állam ez a magyar állam. Ennek az államnak bármikor vállalt kötelezettségét minden magyar ember becsületbeli kötelességének tartja beváltani. Bárhol, bárkivel szemben vállalt ez az állam valamikor, akár mint államhatalom, akár az államhatalom nevében bárki, a ki a nevében eljárt, egy kötelezettséget, annak a becsülettel való beváltását minden magyar ember a nemzeti becsület védpaizsa alatt állónak tartja és beváltja, holott azoknak a viszontkötelezettségeknek, a melyek velünk szemben vállaltattak, és a melyek már redukált alakban jelentkeznek, ezen kötelezettségeknek betartását senki sem tartja becsületbeli kötelességének. Hát nem exotikus állam az, a mely a maga egész erejét, jogainak teljességét megosztja másokkal, a mely idegen óhajok istápolását is hajlandó eltűrni, azokért áldoz is, csak azt kívánja, hogy az ő jogait respektálják, az ő érdekeit ne sértsék ? Az az exotikus szerkezet, a melyben nálunk a közjog — mondhatnám — vonaglik már a ránehezedő sok konczesszióból eredő teher alatt, ez az exotikus konstrukczió már-már lehetetlenné teszi, hogy megállapítsuk, mi maradt meg érintetlenül a magyar állam jogai közül. De ha egyébnek nem, egynek meg kell maradnia, és ez áz, hogy a magyar állam létfeltételeit senkinek tudva és önként fel nem áldozzuk. (Zajos helyeslés és éljenzés a bal- és a szélsőbalul talon). Azt hiszem, minden bővebb fejtegetés nélkül állithatom: mindnyájan ugy érezzük, hogy a magyar államot itt ientartani, Szent István, koronája területén a magyar államról beszélni a magyar nyelv jogainak feltétlen respektálása nélkül, annak minden vonalon való érvényesítése nélkül lehetetlen. (Igaz! Ugy van! ajobbés a baloldalon). Nos hát, ez az a tér, a melyen a konczesszióból eleget adtunk. Annyi konczesszió történt