Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-168

32 168. országos ülés 1907 június 5-én, szerdán. ezen a téren, hogy ennél többet követelni jóhiszeműleg nem lehet. (Elénk helyeslés a baloldalon. Nagy zaj a horvátok padjain- Elnök csenget.) Éber Antal: El ne bizakodjanak odaát! (Zaj. Elnök csenget.) Szász József: Az előbb nem tudtak magyarul! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Barta Ödön : Én konczesszióról beszélek és ezt a kifejezésemet fentartom minden horvát tiltakozás ellenére is. Igenis konczessziónak tartom, és a konczesszióval való — bár törvényadta engedelemből folyó — visszaélésnek tekintem, ahogy önök ezt a konczessziót használják. Igenis konczesszió, hogy önök itt, a magyar országgyűlés tárgyalásainál, a magyar törvények megalkotásánál horvátul beszélhetnek. Ez a konczesszió törvénybe van iktatva és mert mi a törvényt tiszteljük, respektáljuk is ezt a visszaélést, de elhiheti k, hogy ha nem volna törvénybe iktatva, ezen viselkedésük és szerzett tapasztalatunk után bizonyára nem iktatnók azt a jövőben törvénybe. Igenis konczesszió volt, hogy a magyar állam az egyik országrésznek, a melyet mint »partes annexae«-t kellett hogy kezeljen, történelmi jogon és régi saját kívánságaik folytán is, megengedte, hogy a magyar országgyűlésre képviselőket küldhessen és ezeknek megengedte, hogy itt a horvát nyelvet használják. Konczeszszió igenis, hogy megengedte egy nyolcz vármegyéből álló területnek, hogy belügyi, igazságügyi és kulturális téren autonóm törvényeket alkothasson. Önöknek nem voltak meg ezen jogaik Magyarországgal szemben; ezeket a jogaikat önöknek törvénybe kellett iktattatniok, mert ha lettek volna oly jogaik, akkor törvényeik alapján követelnék azokat, csakhogy önök az 1868: XXX. t.-czikk alapján követelik e jogokat velünk szemben! Hát önök azt hiszik, vagy azt akarják hogy elhigyjük önöknek, hogy az az egyezmény, a melyet önök kiegyezésnek neveznek, létrejött a nélkül, hogy az egyik fél a másiknak konczeszsziót tett volna? Mit gondolnak önök? Hogy a gyengébb fél tett az erősebbnek ez esetben konczessziót ? Az erősebbtől várták, hogy az erősebb és okosabb fél engedjen: azért kaptak önök konczessziót mi tőlünk és nem mi önöktől! Tehát ne tiltakozzanak a konczesszió szó ellen! (ügy van! balfelöl.) Avagy nem tekintik-e konczessziónak, hogy önöknek belügyi költségvetésükben aránylag nagyobb összeg áll rendelkezésükre, mint Magyarországnak a maga egészében? Nem tarják-e konczessziónak, hogy azon egyezmény szerint, ha önöknek belügyi igazgatásuk költségvetése terén pluszuk van, azt eltehetik a jövő esztendőkre és elkölthetik saját javukra, ha pedig mínuszuk van, akkor azt a mínuszt mi pótoljuk? Önöknek nem konczesszió az, hogy a magyar állam területén a magyar miniszteri székből konstatálja, hogy akkor, a midőn őt senki és semmi arra nem kötelezi, tisztán a testvéri szeretet és a jó egyetértés kedvéért már eddig is több horvát nyelvű vasúti alkalmazott van, mint a mennyi magyar nyelvű ? Ez nem konczesszió ? Egy hang (a horvátok padjain) : Xem! Barta Ödön: Önöknek ez mind nem konczesszió ? Molnár Jenő: Hát ki építtette az államvasutat? Talán maguk? Talán horvát pénzen épült? (Zaj.) Elnök : Csendet kérek! Egy hang (a horvátok padjain): Mi is vagyunk egy konczesszió! (Derültség. Mozgás a baloldalon.) Barta Ödön: Hát, t. közbeszóló képviselő ur, ha a horvátok nem hivatkozhatnak nagyobb konczesszióra, a melyet nekünk adtak, mint arra, hogy önöket adták nekünk, akkor azzal nem igen dicsekedhetnek a társországok! (Élénk derültség és taps. Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő urak, a kik pro foro interno és saját specziális czéljaikra tudnak magyarul, mindenesetre sietni fognak megragadni az alkalmat arra, hogy elkeseregjék, hogy minő támadásoknak vannak ők kitéve a magyar országgyűlésen. Egy hang (balfelöl): Bécsbe mennek sirni! Barta Ödön: Hát mi nem fogunk panaszkodni, mert mi az adósságainkat jajszó nélkül fizetjük; ha kell, eltűrték a magyarok a magyar becsületért mindenkoron a halált is; eltűrjük tehát az önök visszaéléseit is jajszó nélkül, de önök ne jajgassanak, ha mi ráolvassuk önökre a törvényt és követeljük, hogy önök ellen kérlelhetetlen szigorral hajtassák végre az állam törvényeiben foglalt minden intézkedés, a mely szükséges arra, hogy a magyar állam tekintélyét önök lábbal ne tiporhassák. És ne helyezkedjenek egy színvonalra a magyar állammal, mert önök csak társország, és soha sem lesznek állammá, mert Magyarország ereje nélkül azt önök maguknak kivívni nem fogják, Magyarország pedig soha sem lesz olyan őrült, hogy önöknek Nagy-Horvátország hóbortját kivívni segítsen. (Elénk általános helyeslés.) Hódy Gyula: Hallottad ezt Polit! (Élénk derültség.) Barta Ödön : T. képviselőház! Én erélyes intézkedéseket kérek (Halljuk ! Halljuk!) az igen t. miniszterelnök ur utján a kormánytól (Halljuk! Halljuk!) a magyar nyelv egy olyan jogának megvédése czéljából, a melyet Horvátországban egyenesen lábbal tipornak. A magyar nyelvet a közszolgálatban, a magyar kormánynyal való érintkezésben, a Hor-