Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-168

30 Í68. országos ülés 1907 június 5-én, szerdán. nevében azt felelte, hogy igenis igyekezni fogunk ezen irányban a várakozásoknak megfelelni. »De ezzel kapcsolatban a magyar állam befolyását és erejét hatályossá akarja tenni, hogy gátat vethessen minden oly törekvéseknek és tényeknek, a melyek a magyar államhoz való tartozandóságnak érzetét és kötelékét és a testvéries szeretet bensó'sógét meglazitani alkalmasak.* (Élénk helyeslés.) így szólt a függetlenségi párt a királyhoz intézett felirati javaslatában. Hallottuk, t. képviselőház, hogy ugyanezen hang lengette át Kossuth Ferencznek, a miniszteri székből ma elhangzott beszédét is. Ha szembeállításra kerül a dolog, ha mérlegeljük vájjon, a másik oldalon, a gyengébbnek jelzett oldalon ugyanezen hang hallatszik-e felénk? Nagyon szomorú eredményt konstatálhatunk. Én azt tartom, hogy törvényhozási alkotások, még a legüdvösebbek is, nem teremtik meg a társadalom, a nemzet szellemi és anyagi boldogulását. (Igaz! Ugy van!) Azokhoz egészséges közszellem szükséges. Egészséges közszellem nélkül a nemzet szellemi kincseit megőrizni vagy azokat gyarapitani még egy nemzetnek sem sikerült. (Igaz! Ugy van!) És én t. képviselőház, a midőn azokról a sérelmekről akarok beszélni, a melyek magyar államiságunkat Horvátország területén érik, ennek a közszellemnek a felébresztéséhez akarok egy parányival hozzájárulni. Midőn ezt teszem, nem az én szavaim súlytalan voltában reménykedem, hanem reménykedem a szavaim igazságában rejlő súlyban. És én azt hiszem, hogy sikerülni fog e felszólalásommal is valamivel közelebb hozni azt a czélt, a melynek elérése bennünk mint vágy él, hogy t. i. végre megálljt kiálthassunk oda, a hol állami létünket minduntalan veszélyeztetik és a hol a magyar állam polgáraival, polgártársainkkal ugy bánnak, mint a hogy sehol sem bánnak idegennel, (Helyeslés.) ugy beszélnek velük, mintha azon polgártársaink nem volnának a magyar állam polgárai, hanem ugy beszélnek velük, mint betolakodó idegen ellenséggel. (Élénk helyeslés és taps.) T. képviselőház! Köteteket kellene irni, és ha a közszellem felébred, fognak is irni azokról az atroczitásokról, a melyeket a magyarságnak Horvátországban és a Horvátországhoz, az 1868 : XXX. t.-cz. keletkezésével egyidejűleg csatolt magyar vármegyékben át kell szenvednie. T. képviselőház! Nem fogok visszaélni a t. ház szives figyelmével. (Sálijuk! Halljuk!) Sajnálom, hogy a rendelkezésemre álló időnek egy részét t. előttem szóló képviselőtársam érdekes fejtegetéseivel (Felkiáltások a haloldalon: Felolvasásával!) vagy a mint mondják felolvasásával — nem tudtam megkülönböztetni, hogy mi volt — elvette tőlem. Azért szives türelmét kérem a t. képviselőháznak, ha talán túlterjeszkedem a szokásos időn, (Halljuk! Halljuk !) de adataim bősége arra kényszerit, hogy az igen t. ház türelmét valamivel hosszabb ideig vegyem igénybe. (Halljuk! Halljuk!) Csak általánosságban jelzem — hiszen a ház minden tagjának, de minden magyar embernek tudnia kell, a ki ezzel a kérdéssel foglalkozik — hogy arczába szökik az embernek a vér, ha azt látja, hogy a rész fellázad az egész ellen, hogy a rész magának nagyobb jogokat követel, mint a minők magának az egésznek megvannak és főleg mint a minőket az az egésznek adni hajlandó. Horvátországban pedig léptennyomon ezzel találkozunk. (Igaz! Ugy van!) Egész tradicziója van a horvát közéletnek e tekintetben. Meglehetős óvatossággal, de egész rendszeres terv szerint járnak el. Ok előbb nyelvük megtámadásáról panaszkodtak, telelármáztak országotvilágot azzal, hogy nyelvüket nem respektálják; azután a paritást követelték nyelvük számára, s most már — méltóztatnak látni a progressziót, mert ezen az egy téren már megvan a progresszivitás — (Mozgás a horvát képviselők padjain.) most már az államnyelv birtokában lévőknek látják magukat, s ezen államnyelv számára követelnek jogokat a magyar államnyelv rovására és szembeállítják a horvát államnyelvet a magyar államnyelvvel. (Zaj a horvát képviselők padjain.) És ezt teszik jobb tudomásuk ellenére, teszik a legnagyobb mérvű rosszhiszeműséggel, (Igaz! (Ugy van ! a baloldalon. Zaj a horvát képviselők padjain.) teszik azon törvényeknek lábbal tiprásával, a melyeknek szentsége nélkül ők nem ülnének itt és nem perorálnának nekünk horvátul. Azon törvények, a melyeknek egyike Horvátországnak autonómiát adott, azon törvények egyike, a mely előttünk szent és sérthetetlen, mert törvény, azt hirdeti, hogy a magyar állam területe egy ós egységes. (Igaz! Ugy van!) Magyarországnak csak egy államnyelve lehet, mert csak egy állam létezik itt és nem két állam, s Horvátország, a mely pars subjecta et adnexa volt mindig, csak társország maradt, s akármilyen legyen is a fészkelődés odaát, ennek a magyar államnak mindig lesz annyi ereje és hatalma, hogy az ezzel ellentétes törekvéseket féken tartsa. (Zaj a horvát képviselők padjain. Felkiáltások bal felöl: Ezt megértik!) Supilo Ferencz: Államközösség! Polit Mihály : Horvát nemzet! Somogyi Aladár: Vizet az öregnek hamar! (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Barta Ödön: Azt hallom közbeszólás alakjában, hogy államközösség. (Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Barta Ödön: Ezt kiáltja valaki a képviselő urak közül. (Felkiáltások balfelöl: Supilo!) Nekem nincs szerencsém ismerni. Azt hittem, hogy Plivericset hallottam, mert Pliverics ajkáról hallottuk ezeket a tanításokat, s ha nem csal-