Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-176

347 gal a közös egyezményben megalkotott. Ezen egyezmény alapján mindegyik nemzet a maga országában a maga nyelvét használhatja. Midőn tehát ezen egyezmény . . . Elnök: Kérem a képviselő urat, szíveskedjék állva beszélni, nem pedig olyan helyzetben, mely a ház iránt tartozó illendőséggel ellenkezik. (Élénk helyeslés.) Modrusán Gusztáv : Uraim ! Ezen egyezmény egyenjogulag létesült Horvátország és Magyarország közt. Ez államszerződés, reám mint horvátra fennáll a horvát állampolgárság; Magyarországnak van saját állampolgársága, Horvátországnak pedig az övé, miután pedig fennáll a közösség, van, mondjuk, horvát-magyar állampolgárság. Kitűnik ebből, hogy épen olyan jogunk van, mint önöknek. Midőn pedig erről van szó, kérdeznem kell önöket, gondoltak-e önök a mi törvényeinkre, midőn a magyar nyelvre vonatkozó rendelkezéseket megalkották ? Bizonyára nem, mert akkor ezt a törvényjavaslatot máskép szerkesztették volna, és nem volna szükség most arra, hogy mi önöknek bizonyítgassuk, mily téves utón járnak. A szomszéd királyságnak, Szerbiának is vannak vasúti, melyeket egyes társulatok építettek s vájjon ezeken a vasutakon más nyelv uralkodik mint a szerb 1 így van Svájczban is a hol francziául beszélnek, ott a vasutakon a szolgálati nyelv franezia, másutt olasz stb. Vájjon szerencsétlenség lenne ez Magyarországra, hogyha Horvátországban a vasutakon horvátul teljesítenének szolgálatot ? önöknek maguknak kellene azon lenniök, mert ezt kivánja a közérdek. Acworth a hires angol, a vasúti jog tanára az oxfordi egyetemen azt mondja, hogy a vasutak a kereskedelem kisegitő részét kell, hogy képezzék az ő alkalmazottai pedig a kereskedők és termelők segédei. De Horvátországban nincs igy. Nekünk oly hivatalnokaink vannak, a kiknek fogalmuk sincs a horvát nyelvről, midőn a mi földmivesünk oda jön, hogy jegyet vegyen, azt nem is kaphatja meg. Uraim, igy nem szokás eljárni, az önök ilyen politikája megöli a forgalmat. Tudnék én önöknek egyet-mást felolvasni, hog}^ meggyőződjenek, mennyi hiány van a mi vasutainkon. (Zaj.) Elnök (csenget): Kérek csendet. Modrusán Gusztáv: Nekem sok alkalmam volt látni, milyen kellemetlen következménye van annak, hogy az önök emberei egy szót sem tudnak horvátul. (Zaj.) Elnök (csenget): Kérek csendet, képviselő urak. Modrusán Gusztáv : A földmives ember megveszi a jegyet, de belőle nem érti meg, hová utazik, az önök tisztviselői vele gorombák és durvák — nem akarom mindezt felsorolni, mert akkor három napig kellene beszélnem. (Derültség a jobbközépen.) Csak a következőt fogom megemlíteni: midőn Károlyvárosban vásár van, tudvalevő, hogy sokan fognak utazni a vasúttal és a helyett, hogy az önök emberei gondoskodnának több vaggonról, ők csak annyit adnak, mint rendesen. A szegény falusi ember az állomáson megveszi a jegyet, hogy elutazzék, azonban nincsen hely és ő kénytelen a megvett jegygyei Károlyvárosban maradni, máskor pedig, mert ezért boszankodik, inkább gyalog megy és milyen kellemetlen az, hogyha neki a vidékről a bírósághoz keh mennie, hogy 8 órakor ott legyen, ő megveszi a jegyet, azt hiszi, hogy idejekorán fog odaérni és egyszerre nincs hely. Az igazgatóságnak gondoskodni kellene, hogy ilyen kellemetlenségek ne történjenek, mert abból neki is kára van. Igy nem lehet megcsinálni a barátságot közöttünk. Valamennyien panaszkodunk a drágaságra, önök a maguk embereinek kezére járnak ós a falusinak alkalmat adnak, hogy vasúttal szállíthassa ide az élelmiszereket. Ha önök ezt nem tennék, a drágaság még nagyobb lenne. Miért nem adnak a mi falusi embereinknek alkalmat, hogy az élelmiszereket alkalmas módon a városba szállithassák ? Ö kénytelen a terhet a hátára venni és gyalogolni 2—3 órát, ezzel sok időt vészit, elszakítja lábbelijét és igy tovább. Mindezt a szerencsétlen forgalmi viszonyok okozzák; jöjjenek hozzám és látni fogják, hogy tényleg igy van. Látni fogják, milyen nagy a drágaság Zágrábban, Károlyvárosban, Sziszekben és másutt, és egyúttal meg fogják ismerni többi viszonyainkat; máskor más javaslatokat fognak a ház asztalára letenni. Volna még elmondani valóm, hogyan járnak el az úgynevezett vasúti utánvétellel. A kereskedők és az iparosok, midőn valamit küldenek, azt utánvétellel küldik, de nagyon sokáig tart, a mig pénzükhöz jutnak. Ha a kellő gyorsasággal dolgoznának, nem kellene várni három hétig, azonkívül az illeték, a melyet a vasúti igazgatóság számit, a mi körülményeinkhez képest túlmagas ; másutt is számítanak illetékeket, de a százalék sohasem oly magas. A tarifális politika sokkal előnyösebb Magyarországra, mint reánk, ez pedig tönkretesz bennünket. Szükséges volna egy forgalmi közlöny Horvátország részére, a melyik a tarifális kedvezményekről hozná a híreket, a mely szerint igazodhatnának a mi kereskedőink és iparosaink, önöknek van ilyen közlönyük, a »Vasuti és Közlekedési Közlöny*, de ahhoz mi hozzá nem férhetünk, mert csak magyar nyelven jelenik meg. Az önök jogosulatlan tarifális politikáját megérzik a mi városaink, mint Károk/város, Sziszek és mások. Sziszek a legjelentősebb pontok egyike, legalább az volt valamikor, de ezen káros tarifális politika folytán ezen város a kereskedelem terén sokat károsodott. Látjuk, hogy az az áru, a melyik vasúttal Sziszekről megy Fiúméba, sokkal drágább, mint melyik Barcsról megy, daczára annak, hogy Sziszek 114 kilométerrel közelebb van Fiúméhoz, mint Barcs. Hogyan versenyezhessen a mi kereskedőnk az ő árujával, ha önök a tarifákat igy szabályozták ? 44*