Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-176

348 Elnök : Kérem, t. képviselő ur, Horvátország kereskedelmi viszonyai és a Sziszek város tarifális politikáját érdeklő viszonyok érdekesek lehetnek, de nem függnek össze a javaslattal. Kötelességem a házszabályok szerint figyelmeztetni a képviselő urat, méltóztassék magát a tárgyhoz legalább némileg taxtam,(Helyeslés.) különben a házszabályok teljes szigorát azonnal alkalmazni fogom. (Helyeslés a baloldalon.) Modrusán Gusztáv : Kérem, elnök ur, én nem vagyok olyan fiatal parlamenti férfiú, hogy ne tudnám, miről szabad beszélni az általános vitában. Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urat hogy általános lévén a vita, csak általánosságban lehet a javaslathoz szólni; de a magyar törvényhozás soha sem értelmezte az általános szót ugy, hogy itt mindent össze lehessen hordani egy j)ár óra alatt. (Felkiáltások a haloldalon! Ugy van ! Tücskötbogarat összehordanak !) Tessék magát a tárgyhoz tartani, a biráló kifogásait általánosságban előadni, különben kénytelen leszek elnöki jogaimmal élni. (Helyeslés balfelől.) Modrusán Gusztáv: Én a tárgyhoz fogom magamat tartani, elnök ur. Át fogok térni az előterjesztett törvényjavaslat 4. §-ára. Á kiegyezés 9. §-a értelmében, önök azt mondják, hogy a vasutak nem tartoznak ide, mert azok magánvállalatot képeznek, önök azt mondják, hogy magánjellegűéi?, illetve államiak a szerint, a mint az önökre előnyös. Midőn nálunk választások vannak, akkor az önök hivatalnokai állami hivatalnokok és mint ilyenek, be vannak vezetve a választói névjegyzékbe. Nekem alkalmam volt felszólalással élni azon czélból, hogy ezek a hivatalnokok a választói névjegyzékből töröltessenek, mert azok magánhivatalnokok és ezeket a felszólamlásokat a hétszemélyes tábla elé terjesztettem. De a hétszemélyes tábla Khuen idejében helyben hagyta azt, hogy ezek a választói névjegyzékekbe felvétettek és például a Vrbovszki kerületben az összes fékezők, fűtők, lakatosok, körülbelül százan is leszavaztak. Akkor tehát állami hivatalnokok voltak, most pedig magánhivatalnokok. A kiegyezés 9. §-a kifejezetten mondja, hogy közösek a posta, a pénzügy, a vasutak és habár akkor, a mint azt Kossuth mondja, Horvátországban nem is voltak vasutak, nincs kétség az iránt, hogy ezekre is gondoltak. A kiegyezés 57. §-a azt mondja, hogy Horvátország területén a közös hivatalokban horvát a szolgálati nyelv. Világos, mint a nap, hogy mi nem védünk mást, mint a mit a törvény mond. Én csodálkozom azon, hogy ezen törvényjavaslat hogyan kerülhetett ezen ház asztalára. A mi horvát miniszterünknek kötelessége volt védeni Horvátország jogát. Ha a horvát miniszter ma a mi álláspontunkon volna, ugy hiszem, nem lenne szükség sokáig tárgyalni és beszélni erről a javaslatról, mert akkor mindezt egyetértéssel lehetne rendbehozni. Azt kívánják önök, hogy a horvátok kénytelenek legyenek magyarul tanúim, vagy jjedig annyi hivatalnokot akarnak önök küldeni Horvátországba a vasutakra, a kik magyarul fognak beszélni ? Nem gondolnak önök arra, hogy hasznos lenne ugy önökre, mint mi ránk, ha a törvény alapján maradnánk. Az, a mi most czéloztatik, az ellenkezik az egyezmény 46. §-ával, a melyik azt rendeli, hogy a közös hivataloknál és ügyeknél honosok alkalmaztassanak és kivánja, hogy a központi kormánynál a horvátszlavón osztályokban, a melyek szervezendők, olyan hivatalnokok alkalmaztassanak, a kik a mi honosaink és birják a horvát nyelvet. Ezen szakasz értelmében önök nem is kívánhatják azt, hogy a mi vasúti hivatalnokaink tudjanak magyarul, legyen ez magánvállalat vagy állami intézmény. Tudnának ők magyarul, ha önök teljesítenék a maguk kötelességét és ha nem ugy járnának el, a mint azt ma teszik. Vájjon találkozik-e ma horvát, a ki elmenne a közös szolgálatba? Tudom, hogj^ vannak horvátok, a kik szivesen mennének vasúti szolgálatba, elvégezték az érettségit, a mely megkívántatik, de azt követelik tőlük, hogy Magyarországba is menjenek és itt is valami iskolát elvégezzenek. A mi ifjaink szivesen szentelnék magukat ennek a szolgálatnak, de nem birják annyira a magyar nyelvet és igy előbb Magyarországba kell menniök, de nem lehet 2—3 hónap alatt megtanulni a nyelvet. Eddig, ugy hiszem, horvátok részére két hely volt ezen a tanfolyamon és Kossuth miniszter ur megígérte, hogy lesz harmincz. De mit ér az, ha igy járnak el és ha a törvénybe ilyen dolgokat visznek be, mint ez alkalommal. E szerint az kívántatik, hogy az illető már előzőleg tudjon magyarul és jiedig jól tudjon magyarul, mielőtt vasúti hivatalnokká lesz. Ezzel lehetetlenné tétetik a horvátoknak, hogy vasúti szolgálatba lépjenek. Én ismerem a mi hivatalnokainkat, tudom, hogy igen jók és alkalmasak és nem tudom, miért nem hajtatik végre az egyezmény 46. §-a. Ez megfelelne a közlekedésügyi miniszter 1876. évi deczember 16-án 19.529. szám alatt kelt rendeletének, a melyben az foglaltatik, hogy senki sem vehető fel a vasúti szolgálatba, a ki nem tud horvátul. Ellenkezőleg rendelkezik a vasúti igazgatóságnak 1888. évi márcziusi rendelete, a mely ellen felszólalt a horvát országos kormány is oly értelemben, hogy világosittassanak fel a hivatalnokok, hogy Horvátországban az ő szolgálati nyelvük kizárólag horvát. Ézt különösen a vasúti hivatalnokok tekintetében elismerte Széll 1893. január 27-én a főrendiházban, midőn a következőket mondta (olvassa) : »És ottan van az, hogy ők beszélhetnek horvátul a delegáczióban, beszélhetnek horvátul az országgyűlésen ; és az ő egész territóriumukon a közös orgánumok mindegjdke, akár pénzügyi tisztviselő, akár vasúti tisztviselő, akár pedig honvéd, jogosítva van használni a horvát nyelvet, nem jogosítva, kötelezve van, mert mást nem használ-