Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-175

311 tőlünk soha el nem várhatják. (Helyeslés. Ügy •van!) Uraim, tudniok kellett, hogy nem leszünk mainelukok, mint a kik a közelmúltban ezen házban szerepeltek, tudniok kellett, hogy kötelességeinket fogjuk teljesíteni, azt a kötelességet, a melyet becsületszavunkkal megígértük, hogy teljesíteni fogjuk és hogy arról, a mit nekünk a törvény biztosit, elállani nem fogunk. Önök tudják, hogy mi ezen harczot nem provokáltuk, hanem tudják, hogy ezt önök reánk tukmálták, tudják azt is, hogy mi ebben engedni nem fogunk. Konczessziókkal nem elégedhetünk meg ott, hol jogunkat a törvény biztosítja. Egyébként az önök konczessziói nekem egy kissé furcsáknak tűnnek fel. Azok a konczeszsziók, a melyeket Wekerle ő kegyelmessége a horvát-szerb koaliczió delegátusaival folytatott előtanácskozmányokban nekünk felajánlani méltóztatott, körülbelül az 1886. évi deczember 16-án kelt 19529. sz. magy. kir. kereskedelmi miniszteri rendeletben már foglaltatnak, a melyben t. i. az az intézkedés foglaltatik, hogy a vasúti hivatalok kötelesek a horvát beadványokat horvát nyelven elintézni és hogy a vasúti személyzettől, amely az állomásokon és a vonatokon alkalmaztatik, a horvát nyelv megfelelő ismerete megkívántatik. Látják tehát, uraim, ezen konczeszsziók már ezen rendeletben is foglaltatnak, a mely rendeletet ezideig nem teljesítették. Ha nekem a törvény valamely jogot biztosított, semmi szin alatt nem egyezhetem bele abba, hogy ezen törvénybiztositotta jogomból konczessziókat engedjek, mert ha ebbe belemennénk, azon törvényes jogról is lemondanánk, azon jogról, a melyet Kossuth miniszter is elismert, t. i. hogy Horvátország területén a hivatalos nyelv a horvát. Önök próbálkoznak talán erőszakkal valamit keresztülvinni, de mi jogunkról le nem mondunk. Csak az a nemzet, veszti el a jogát, a mely jogáról lemond, az pedig, a mely jogáról le nem mond, az azt nem, veszti el, az a nemzet tartós küzdelem révén azt meg is valósítja. (TJgy van!) Sajnálom, hogy erre a harczra egyáltalában került a sor, de a történelem és a nemzet előtti felelősséget önök viselik majd, mi azonban nyugodt lélekkel ezen felelősséget a történelem, Isten és a nemzet előtt elvállaljuk. Engedjék meg nekem, tisztelt uraira, hogy Kossuth miniszter ur ő kegyelmessége által kimondott beszédének egy markáns helyére reflektáljak a vasúti pragmatikáról e hó 5-én tartott beszédjében az ujsági jelentések szerint a következőket mondotta: »Mi nagyon jól tudjuk, hogy az államvasutak alkalmazottai a közös kormánynak nem orgánumai. A magyar államvasutak állami közlekedési eszközt képeznek. A magyar államvasutak alkalmazottai nem állami hivatalnokok, a közös kormánynak nem alkalmazottai, sőt a magyar államvasút nem egyéb, mint egy bejegyzett kereskedelmi czég, a mely mint ilyen a magyar államnak adót fizet. A magyar államvasutak alkalmazottai egész más státusba tartoznak, mint a többi állami hivatalnokok. Nyugdijai is egész más feltételeken alapulnak és külön rendeztettek. Sőt lehetséges volna az is, a mint Itáliában többször már meg is történt, hogy t. i. a vasutakat eladták. És ha az államvasutakat el is adnánk, hivatalnokai velük mennének és az állammal szemben semmi követelésük nem támadna. « Kossuth tehát azt mondotta, hogy az államvasutak bejegyzett kereskedelmi czég. Mennyiben felel ez meg a valóságnak, látni fogjuk, mihelyt a kereskedelmi törvény idevonatkozó intézkedéseit megtekintjük, amely intézkedések a közös 1875. évi XXXVII. t.-czikkben foglaltatnak, Horvát-Szlavonországokra vonatkozó érvénynyel pedig a HorvátSzlavonországokra vonatkozó törvények és rendeletek tárában. (1875. évből 79. sz., 899. lapján.) Ezen intézkedések a következőket irják elő: 16. §. 1, bek. Minden kereskedő, ki az 5. §-ban érintett kivétel alá nem esik, a 21. §-ban meghatározott pénzbírság terhe mellett, üzlete megkezdésével egyidejűleg czégét azon törvényszéknél, melynek kerületében kereskedelmi telepe létezik, bejegyeztetni, egyúttal azt ugyanott sajátkezüleg aláírni stb. 13. §. I. A közkereseti társaság czégének, ha abban minden társtag neve nem foglaltatik, legalább a társak egyikének nevét a társasági viszony létezésre való toldással kell tartalmaznia. 8. §. A kereskedelmi czégjegyzékbe történt bejegyzések, a melyek Horvát-Szlavonországban történtek, az ottani hivatalos lapban, »Narodne Ivovine^ben, haladéktalanul közzéteendők. 25. §. 1-ső bek. Minden kereskedő köteles bekötött, laponként folyó számmal ellátott és átfűzött könyveket vezetni, melyek ügyleteit és vagyoni állását teljesen feltüntetik. 26. §. 1-ső bek. Minden kereskedő köteles üzlete megkezdésekor leltárt készíteni, tehát ingatlan vagyonát, követeléseit és tartozásait, készpénze mennyiségét és egyéb javait pontosan összeírni ós az egyes javak értékét kitüntetni, egyúttal a követelő ós tartozó állapotnak egymáshozi viszonyát kimutató mérleget szerkeszteni. E leltár ós mérleg azontúl minden évben elkészítendő. Ezen intézkedésekből kitűnik, hogy minden kereskedő köteles üzlete megkezdésével: 1. Czégét azon törvényszék területén bejegyeztetni, a melynek kerületében kereskedelmi telepe van. 2. Kereskedelmi könyveket vezetni. 3. Minden évben leltárt és mérleget ké-