Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-175

312 sziteni, a melyekből ingó és ingatlan vagyona világosan kitűnik. Továbbá a törvény 4. §-a I. bek. azt mondja: a kereskedőre vonatkozó határozatok a kereskedelmi társaságokra is alkalmazandók. Ebből következik, hogy a magyar államvasutaknak is eleget kell tenniök a fenti 1., 2. és 3. pontban foglalt intézkedéseknek és különösen a fent idézett közös kereskedelmi törvény 16., 25. és 26- §-ainak. A mennyiben pedig ezt meg nem tennék, a következő rendszabályok alá esnek: 26. §. II. bek. 500 f—1000 K terjedhető pénzbirsággal sújtandó az, a ki a törvénynek a czégbejegyzésre vonatkozó rendelkezéseit meg nem tartja. A pénzbirság kiszabásával egyidejűleg az illető félnek a bejegyzés eszközlésére 14 napi határidő szabandó, melynek sikertelen lefolyása után a pénzbirság végrehajtás utján behajtatik. A magyar államvasutak horvátországi vonalai részére Zágrábban állíttatott fel forgalmi üzletvezetőség, tehát ott, a hol a telepük van, eddig azonban czégüket a zágrábi kir. törvényszéknél be nem jelentették. Ezen nyilvánvaló mulasztással pedig súlyosan sértették meg a kereskedelmi törvény 16. §-ának 1. bekezdését. A kereskedelmi törvény 21. §-a I. bek. értelmében tehát 500 kor. terjedhető pénzbirság terhe alá esnek — a mennyiben pedig azáltal mentenék magukat, hogy az ő telepük Budapesten, nem pedig Zágrábban van és hogy a forgalmi üzletvezetó'ség Zágrábban csak fiók, ezen esetben is megszegték a törvényt, mert a K. T. ezen esetekre vonatkozólag igy intézkedik : 18. §. I. bek: Ha más helyen vagy községben fióktelep állíttatik fel, a czég a fióktelepet illetőleg az arra nézve illetékes törvényszéknél is bejegyzendő, — tehát in concreto Zágrábban is. A törvény ezen megsértése miatt szintén a K. T. 21. §-a I. bek. alá esnek. Mindezekből kitűnik, hogy a magyar államvasutak, a mennyiben Horvát-Sziavon országok területére kiterjednek, eddig sem mint kereskedelmi társaság, sem mint kereskedelmi czég, sem mint főtelep, sem mint fióktelep, bejegyezve nincsenek, ebből pedig következik, hogy ezek királyságaink területére mint bejegyzett kereskedelmi czég nem léteznek. Itt tehát egy érdekes és ugy reánk, mint a magyarokra nézve fontos esettel állunk szemben, miután azok az ő tulajdonukat képezik és a mely esetre vonatkozólag a közös kereskedelmi törvény a következő normát tartalmazza: 22. §-a. A bíróságok egyáltalában, épugy a kereskedelmi- és iparkamarák és az iparhatóságok, a mennyiben hatáskörükön belül a bejegyzési kötelesség megsértéséről, vagy a czég jogosulatlan használatáról tudomást, hivatalos tudomást szereznek, erről az illetékes törvényszéknek haladéktalanul jelentést tenni tartoznak, a mely azután a K. T. 21. §-a értelmében köteles eljárni. Uraim, t. ház! A mint látják, Kossuth miniszter ő kegyelmessége állításában nem volt boldog és a mint láttuk maga a törvény ellenkezik az ő állításaival és kivonataival és akár hol találkoztunk is máig, akár a miniszter ur állításaival, akár azon oldalon levő urak állításaival, minden perczben láttuk, hogy ők a törvényt vagy hamisan idézik, vagy szándékosan rosszul értelmezik. (Zaj.) Elnök (csenget): Méltóztassék folytatni, különben más szónokot fogok felhivatni. (Zaj. Felkiáltások balfelöl: Befejezte!) Novoszeló Mátyás: Ein schlechter Witz! Elnök: A képviselő urnak nincs joga itt a német nyelvet használni, csak a horvát nyelvre terjed ki a törvénynek ez az intézkedése. Ezért rendreutasítom. (Helyesle's.) Budiszavljevics Bude : Tisztelt ház! így Nagy képviselő ur is bizonyos adatok tömegét gyűjtötte össze beszédjében, melyekkel ellenünk küzdelembe szállott, ki akarván mutatni követelményeink jogosulatlan voltát. Sőt ő azt is mondta, hogy Vázsonyi képviselő urnak sem kellett volna bennünket figyelmeztetni ezen törvényjavaslat határozmányaira, hogy t. i. ezen törvényjavaslat szerint a horvát-szlavonországi vasúti alkalmazottak a magyar büntetőtörvény alá vannak vetve, s figyelmeztette őt, hogy ő neki ezt nem kellett volna megemlíteni, mert mi ebben elismerjük a magyar országgyűlés illetékességét. Én, uraim, azt tartom, hogy ez nem áll, mert társam, dr. Surmin népképviselő, beszédjében világosan és tüzetesen körvonalozta ezen kérdés iránti álláspontunkat, és én nekem csodálkoznom kell, hogy Nagy ur, egyetemi tanár, ki az egyezmény rendelkezéseit és nyelvünket ismeri, mint jogász ilyes valamit állithatott, mert az egyezmény 48. §-ában világosan áll (olvassa) : »A dalmát, horvát és sziavon királyságok teljes önkormányzati joga ez okból ugy törvényhozási, mint kormányzati tekintetben kiterjed az összes belügyekre, vallás- és oktatási ügyekre s az igazságügyre, ide értve — a tengerészeti jog kiszolgáltatásán kívül — a törvénykezést is, minden fokozatán.« Ez olyan világos, hogy én csodálkozom, hogv egyetemi tanár a maga állításaival a törvény ellen ilyen erősen vétkezhetett. De, uraim, ismételnem kell, hogy ezen sem csodálkozom, mert ha a miniszteri széken találkoznak emberek, a kik törvényes rendelkezések ellen vétenek, azokat tapossák, és azokon túlteszik magukat, a mint ez jelen törvényjavaslatban történik, akkor megengedem, hogy talán egy egyetemi tanárnak az a kötelessége, hogy a kormányszékekben ülő uraknak és Szterényi államtitkárnak segítségére siessen. (Éljen!) S én meg vagyok győződve, ha Nagy tanár ur ilyes valamit bizonyíthatott, ugy ő azt