Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-175

310 Ugyanezt az eszmét, a mint ezt önöknek felolvastam, mondta Kossuth Lajos is. Ök belátták, hogy ők egyrészt a hibás politika folytán, s másrészt ellenségeink okos politikája folytán teljesen az ellenkezőjét érhetnék el azzal, mint a mire törekszenek, belátták, hogy a magyar és horvát királyság közötti ilyen ellenségeskedéssel közöttük való szakadásra kerülhetne a dolog. Ezt a magyar politikusoknak nem volna szabad elfelejteni, ő nekik ezzel a tényezővel számolniuk kellene, ö nekik tudniok kellene, hogy annak az állami közösségnek és annak az államnak, a mely szövetséges nemzetének nemzeti egyéniségét akarja megsemmisiteni, a mely arra törekszik, hogy ez a nemzet mint nemzet megszűnjék, — a közösségben lévő társának az elégedetlenségét nagyon kell. hogy szeme előtt tartsa. Önöknek nagyon jól kellene tudniok azt is, hogy Magyarország Horvátországon át van összekötve Szerbiával és a Kelettel, tudniok kellene, hogy Magyarország csak Horvátországon át van összekötve Boszniával, tudniok kellene, hogy Magyarország csak Horvátországon át van összekötve a tengerrel és a világi piaczokkal. És ha ezt tudják, akkor Horvátországgal szemben egészen más politikát kellene folytatniuk, akkor őt, mint ezt a mi népünk mondja, mint tenyéren a kevés vizet kellene tartamok, s nem megengedni, hogy idegen érdekek működjenek és áskálódjanak Horvátország és Magyarország kölcsönös érdekei ellen. (Helyeslés és taps a jobbközépen.) Az iró, melyet emiitettem, Deák, tovább igy folytatja (olvassa) : Wir wissen, dass Kroatien. Dalmatien und Slavonien wohl zu Ungarn gehörten, nie aber Ungarn waren. Und wenn sie auch nicht so ganz abgesonderte Selbständigkeit besassen, wie nianche behaupten. wenn jener Verband, der zwischen uns und ihnen bestanden, auch viel bedeutend enger und fester war, als eine Personalunion, so hatten sie doch immer ihr abgesondertes Territórium, ihre politische Nationalität und nebstdem. dass sie Theil hatten an allén Rechten Ungarns, genossen sie noch besondere Rechte die von Ungarn beständig in Ehren gehalten wurden. Jené Anschuldigung, dass wir die vereinigten drei Königreiche als eroberte Länder betrachten wollten, weisen wir mit Unwillen zurück. Wir wissen, dass nicht die Eroberung die Basis unserer gegenwärtigen Verhältnisse ist. Aber wenn auch Ungarns Besitznahme jener Länder mit der Eroberung ihren Anfang genommen hätte. so würden wir es doch für eine Unoill und für einen Übergriff haltén, wenn wir uns darauf berufen wollten. Wir werden die Eroberung nie als giltige Reehtsbasis gegen ein erobertes Volk anerkennen, und wir glauben, die Prlichten des eroberten Volkes erstrecken sich nur so weit, als die Waffe des Eroberers reicht. Eine moralische Verpflichtung kann aber nur das kontraktmässige oder das, wenn auch nicht in Worten, so doch durch fortdauernde aber nicht aufgedrungene Handlungen sich kundgebende, freie Uebereinkommen nach sich ziehen. Wir betrachten die drei vereinigten Länder als unsere Grefährten, die selbst, aus eigenem Willen, ihr Schicksal vor Jahrhunderten schon an das unserige geknüpft, und die durch Jahrhunderte in Ereude und Leid treu mit uns gehalten habén. Von Superiorität oder Inferiorität kann zwischen uns keine Rede sein, sondern nur von Aufreclithaltung der durch gegenseitiges Einverständniss geknüpften. durch Jahrhunderte bestehenden Yereinigung. Die Bedingungen dieser Vereinigung, wenn selbc irgendwie für den einen oder den anderen Theil drückend sein sollten, lassen sich durch gegenseitiges Verständnis abändern, aber die Vereinigung selbst einsoitig mit Gewalt zu zerreissen, wäre vielleicht weder gerecht-, noch zweckmässig. Wenn daher Kroatien jede staatsrechtliche Beziehung, welche zwischen uns bestanden, vollständig auflösen und jede Verbindung endlich zerreissen will, können wir nicht aussprechen, dass wir in diese gänzliche Lostrennung willigen, ja es wird sogar unsere Pflicht sein, uns gegen die Verletzung unserer Rechte zu verwahren, ebenso wie Kroatien sich dagegen verwahren würde, wollte man was immer für einen Theil der vereinigten drei Königreiche von ihm losreissen. Aber zur Hintanhaltung dieser Lostrennung würden wir keine thatsächlichen Schritte thun, und zur Gewalt würden wir selbst dann keine Zuflucht nehmen, wenn es in unserer Macht stünde; clenn die erzwungene Verbindung, gepaart mit Hass, wäre weder für uns noch für sie segenbringend.« Uraim, én előadtam, hogy a magyar királyság és a horvát királyság között milyen viszonyok között állottak fenn, és sajnálom., hogy ugy tetszik nekem, hogy a mai politikusok atyáik politikájához felvergó'dni nem tudnak, mert azt nem értik, mert nem birnak oly messze ellátni, mint ők, nem kell egyéb, mint csak írott lapjaikat felnyitni, hogy az ember lássa, milyen nagy gondolatok, nagy eszmék töltötték el ezeket az embereket. Csodálkozom, hogy hogy tűnhetett el ez közeledés és testvériesség akcziója Magyarország és Horvátország között oly hamar! Meglep engem azonban, azonnal kijelentem, hogy a nyelvkérdésben nincí sem konczesszió, sem transzakczió. Transzakcziók más kérdésekben létesíthetők ugyan, mondjuk, például gazdasági vagy pénzügyi kérdésekben, a nyelvkérdésben azonban sem egyezségnek, sem transzakeziónak helye nincs. Mert ha mi a kiegyezési alaptörvényünk által, a nyelvkérdésben biztosított jogainkat csorbítani engednénk, ez esetben, a hazánkba vezető utakat zárva találnék, az összes hidakat levegőbe röpítve — haza többé nem mehetnénk. Uraim, mindenről lehet beszélgetni és alkudozni. De hogy a saját anyanyelvünk árulói legyünk, ezt