Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-175

307 Surmin György: Világos terv az, a melyet követnek. Budiszavljevics Bude : Koscher a »System der Volkswirtschaften«-ban azt mondja, hogy Germania arra hivatott, hogy mint Törökország örököse szerepeljen nemcsak Európában, hanem künn Ázsiában is. Azt azok is vallják, jósolják, a kikről az ember azt nem tételezi fel, hogy megtennék, t. i. a szocziáldemokráczia tudósai, mint Marx és Lassale azt mondják, hogy majd ők még megélik azt az időt, a mikor német katona ésrmm kásezredek fognak a Boszporuson állani.Hasonló tartalmú idézetek száma sok, én "azonban még csak Vilmos császár 1904. évben mondott beszédéből a következőket idézem (olvassa) : »Unserem deutschen Vaterlande mögé es beschieden sein in künftigen Zeiten durch einheitliches Zusammenwirkem der Fürsten und Völker ihrer Heere und ihrer Bürger so gewaltig, so fest geeint und so massgebend zu werden, wie es einst das römische Weltreich war, damit es auch in Zukunft dereinst heissen mögé, wie in altér Zeit: »Civis Romanus sum, nunmehr ich bin ein deutscher Bürger!« Uraim, a mint látják, mi azt mind nagyon jól tudjuk, méltóztassanak azt a kártyát, a melyet bátor vagyok önöknek megmutatni, megtekinteni és mindjárt látni fogják, hogy az azon lévő vörös szin legjobban mutatja, hová gravitálnak, meddig terjed ez a germán faj. Vinkovics Bozso: Politikájuk világos ! Magdics Péter : Ez a mi és az önök halála is. Budiszavljevies Bude: Önöknek nehéz küzdelmeik voltak a németekkel a különböző abszolutizmusok idején; önök tudják, hogy hazájukban a német nyelv mint hivatalos nyelv szerepelt; tudják, mily abszolutisztikusán lett önöknél uralkodva és mi nem vétetett mind igénybe, hogy a magyar nyelv háttérbe szorittassék ; mennyi vérbe került, mig a magyar nyelv mai állapotához jutott! Azért jól kell önöknek számolniok, vájjon az erejük elegendő-e, hogy a ma elfoglalt helyzetüket megtarthatják-e és hogy helyzetüket azon irányban kiterjeszthetik-e, a mely irányban azt önök kiterjeszteni óhajtják. Ha azt hiszik, hogy ezen germán erővel szemben, a melyünk Bécs és Ausztria csak előőrse, önök elég erősek,-, és nélkülünk, sőt ellenünk a harczot vele megkezdhetik, csak ez esetben értem mai politikájukat. (Nagy zaj. Halljuk I) Azt hiszem, tisztelt uraim, hogy önök ezen erő felett nem rendelkeznek és meg vagyok győződve, eljön majd az idő, az a*nap, a mikor sajnálni fogják, hogy ilyen törvényjavaslattal elütöttek, ha nem is nagy, de mégis számbavehető erőt, a mely a közös ellenségünk elleni küzdelmükben nagyon jól jöhetne. Tudom, t. ház, hogy önök között is voltak nagy férfiak, a kik azt tanították, és jósolták, hogy Magyarországnak Horvátországgal karöltve kell egy jobb jövő útját egyengetni. Kezemben vannak Kossuthnak az emigráczióból irt — 1881. évi lipcsei kiadásban megjelent — iratai és bátor leszek ezekből idézni, hogy miket mond Kossuth Magyarországnak Horvátországhoz való viszonyáról. Kossuth Lajos »Die Sprachenfrage« czim alatt a következőket mondja (olvassa): >>Das ist die eine meiner Bemerkungen. Die andere bezieht sich darauf, dass Nationalität und Nation zwei verscliiedene Dinge sind. Eine und dieselbe Nationalität kann mehreren Nationen angehören. und in einer Nation können wiederum mehrere Nationalitäten enthalten sein. Für beides gibt es Beispiele genug. Nation ist soviel, wie Staat. Dieser kann sich nur auf geschichtlichem Wege bilden.Nationalität ist natürlich Qualität, gesellschaftliches Interessé, dass sich neben den übrigen socialen Interessen eine Stellung erwerben kann im Staate, nicht über dem Staate, nicht im Widerspruche mit den Interessen des Staates.« Ezeket mondja itt és mindjárt a következő lapokon Horvátországról beszél és leírja, hogy mennyire küzdöttek a magyarok, hogy a latin nyelvet kiküszöböljék (olvassa) : »Alles, was wir thaten. war, dass wir die todte Sprache aus dem öffentlichen Lében entfernten und an ihre Stelle in Ungarn die ung. Sprache setzten. Ich sage, in »Ungarische« und bitté darauf zu achten. Diese Einrichtung erstreckte sich nicht auf Kroatien und Slavonien, vielmehr anerkannte es der ung. Reichstag als Gesetz, dass die Kroaten und Slavonier ein unbestreitbares Recht besassen, in ihrer eigenen Verwaltung und auf ihrem eigenen Landtagen ihre eigene Sprache zu gebrauchen, undzwar imFolge ihrer eigenen Instruktion,— ein Umstand, der auch für die Achtung zeugt, welche Ungarn der]Autonomie des Bundes-Staaten gegenüber niemals, aber niemals aus dem Auge verlor.« A következőkben azután ezeket mondja Kossuth Lajos (olvassa) : »Fünf Jahre vor 1848 äusserte er sich in der General-Kongregation des Pester Komitates folgendermassen : »Nach 600jährigem herrlichen Beisammensein sinol die Croaten wie es scheint, der Verbindung mit Ungarn überdrüssig geworden. Ich achte diese Verbindung hoch, aber noch höher die Éhre der ungarischen Nation. Gott verhüte, dass der unbefleckte Name der ungarischen Nation dem Vorwurf vor der Welt preisgegeben werde, als wollte sie den Croaten das ihnen missliebige Verhältniss mit Gewalt aufdringen. — Ich stelle hiemit den Antrag : es mögé dem Deputirten des Pester Komitates für den Landtag die Instruktion gégében werden, dass wir unseren kroatischen Brüdern volle Freiheit bieten, sich von der ungarischen Krone zu trennen. Mögen sie gehen in Frieden. Mögen sie unseren Segen und unsere bestén Wünsche mit sich nehmen, damit sie glückselig werden.« Mein Antrag wurde angenommen und in die landtägliche Instruktion eingeschaltet. Die Kroaten waren es, die sich gegen das Anerbieten sträubten. — Der Deputirte Kroatiens fi eh te um Gotteswillen — »per amorem Dei<< — wir sollen dicsen Gedanken fallen lassen. 39*