Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-175

301 rajtuk azokat a tetteket, a melyek nekik alkalmatlanok voltak. (Halljuk ! Halljuk!) Ilyen rendelkezés, uraim, van több is. így a 23. §-ban, mely igy szól (olvassa): »Mellékfoglaikozást, akár jár az díjazással, akár nem, alkalmazott csak felsőbbségének előzetes engedélyével vállalhat és folytathat. Az engedély bármikor visszavonható. Meg nem engedhető a mellékfoglalkozás elvállalása, ha az a hivatali állás tekintélyével, avagy a szolgálati kötelességek telj elitesével össze nem egyeztethető, vagy ha az által érdekeltségi viszony keletkeznék. Az alkalmazottnak nem szabad a felek részére a vasúthoz intézendő beadványokat díjazásért késziteni, és ő nem képviselheti a feleket a vasutakkal szemben. Az alkalmazottnak ahhoz, hogy a háztartásában felügyelete platt álló személyek kereskedelmi vagy iparüzletet folytathassanak, a felsőbbségtől engedélyt kell kérnie.« Előbb azt mondottam, t. ház, hogy ilyen törvényjavaslattal rabokat teremtünk, hog}^ az alkalmazottból olyan lényt alkotunk, a melyik el nem mozdulhat onnan, a hová őt feljebbvalója szögezte vagy helyezte, ezen 23. §. pedig megtiltja neki, hogy mellékfoglalkozása legyen, még akkor is, ha ideje ezt neki megengedi. Ö mellékesen sem foglalkozhatik más dolgokkal, ba erre nem kapja meg előzőleg felettes hatóságának engedélyét. Uraim, mi tudjuk, milyen nehezek nálunk az élet körülményei. Mi tudjuk, mily nehezek a mai -viszonyok s mily nyomorult a vasúti hivatalnokok fizetése. Különösen pedig az alsóbbrendű alkalmazottakké. Mi tudjuk, mily nyomorúságosak fizetéseik, tudjuk, mily nehéz a megélhetése annak az embernek, a ki kénytelen küzdeni a mindennapi kenyérért, és a maga szájából elvonni a falatot, hogy családját ellássa. Midőn ily körülmények közt még az is kivántatik tőle, hogy felettes hatóságától külön engedélyt kérjen, hogy ezen engedély nélkül még mellékesen sem kereshet magának egy darab kenyeret, hogy ezzel megjavitsa és megszilárdítsa a maga anyagi exisztencziáját, akkor nincs elég szavam ahhoz, hogy elitéljem az ilyen rendelkezéseket. Surmin György; Az ilyen törvényjavaslat kétségbeejti őket. (Zaj. Elnök csenget.) BudiszavSjevics Bude: Én még csak azt említem meg, hogy ilyen rendelkezések által azok, a kiknek szabad idejük és alkalmuk van, a kiknek módjuk és tehetségük van, hogy mellékfoglalkozással maguknak valamit szerezzenek, a felettes hatóságuk, illetve az ő felébb valóik kénye-kedvének vannak kiszolgáltatva, a kik őket a felettes hatóságnak ajánlhatják vagy nem ajánlhatják. Uraim, vegyék figyelembe azt a drágaságot, mely némely városokban uralkodik s ott van a legtöbb vasúti alkalmazott, mint pl. Zágráb városában, hol a vasúti alkalmazott kénytelen az ő lakbérére még egyszer annyit ráfizetni, hogy megfizethesse a lakását, és pedig nem olyan lakást, a melyik megfelelne neki és családjának, a melyik megfelelne az egészségügyi szabályoknak, s e mellett ezzel a törvényjavaslattal csak föltételesen engedtetik meg neki, hogy mellékfoglalkozása legyen, a mennyiben ezt felettes hatósága megengedi. Engedjék meg uraim, de az ilyen törvényjavaslat kicsúfolja korszellemünknek minden szabadelvű felfogását, és én nem értem, hogy emberek, a kiktől megkívánhatjuk, hogy ismerjék az élet viszonyait, a melyekben az ő népük és közönségük leledzik, ilyen rendelkezéseket iktassanak be a törvénybe ! (Felkiáltások : Nagyon jó !) Supilo Ferencz: Az igazgatónak nagyon sok a fizetése, neki kell felemelni a fizetést. Elnök: Supilo képviselő urat felkérem, hogy maradjon csendesen, ne zavarja a tanácskozást. Kovácsy Albert; Az olvasás izgatja őt! Budiszavljevics Bude : T. ház ! Én azt kérdem, mily joggal merészkedik az állam korlátozni engem a szabad mozgásban és időm szabad fölhasználásában, a mely rendelkezésemre áll, hogy ugy használjam fel, a mint tudom és tehetem ? Kérdem, én, mily joggal tehet az állam egy

T szabad polgárból egy közönséges római rabot, hogy engedheti meg az állani, a melynek ismernie kell a viszonyokat, hogy az ő hivatalnokai, pl. Zágrábban kétszer kétszer annyi lakbért fizessenek, mint a mennyit élveznek ? Miért nem akar az állam számot vetni ezzel, midőn be van bizonyítva, — konkrét esetről beszélek, — hogy Zágrábban a drágaság ép oly nagy, mint Fiúméban és Budapesten ? (Egy hang : Még nagyobb !) Az élelmiszerek ott ép oly drágák, mint itt, de az állam Zágrábot még sem akarj első osztályba sorozni. Magdics Ferencz: Ez nagy igazságtalanság a mi vasutasainkkal szemben ! (Zaj. Elnök csenget.) Budiszavljevics Bude : Én azon kormány részéről, a melynek szájából annyi szép és platonikus nyilatkozatot hallottunk, azt vártam, hogy legalább ily jelentéktelen, apró kérdésben lesz előzékeny velünk szemben. Supilo Ferencz: S te ezt Szterényitől várod ? Elnök: Supilo képviselő urat figyelmeztetem még egyszer, hogy a magyar országgyűlésen nincsen szokásban, hogy ketten egyszerre szónokoljanak. Pribicsevics Szvetozár : Történtek más közbeszólások is ezen az országgyűlésen. Elnök : Pribicsevics Szvetozár képviselő urat rendreutasítom, mert már másodízben zavarja a tárgyalást. (Helyeslés baljelől.) Kovácsy Albert: Hagyjátok, hogy olvasson tovább ! (Zaj a jobbközépen.) Elnök : Ha a képviselő urak nem fognak az elnöki figyelmeztetésnek eleget tenni, a házszabályok 255. §-át fogom alkalmazni. Nagy György : Helyes, már régen okot szolgáltattak rá. Budiszavljevics Bude : T. ház ! Mondám, hogy az ügyek ilyen állásában legalább a mai kormánytól elvárhattuk volna, hogy előzékeny lesz velünk, hogy ha nem is a nagy dolgokban, de legalább a kisebb dolgokban fognak az ő platonikus nyilatkozatai valamely konkrét formát nyerni. Fájdalom, ugy látszik, mintha rendszeresen dolgoznának