Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-175

300 (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Budiszavljevics Bude képviselő urat illeti a szó. Budiszavljevics Bude: T. ház! A mint azt emiitettem, ugyanaz a szellem, mely áthatj korábbi rendelkezéseket, áthatja az összes későbbieket is. Ez világosan tűnik ki a következőkből. A 17. §. következőképen hangzik (olvassa) : »Az alkalmazott köteles a megállapított egész munkaidőt a szolgálatnak szentelni és íölebbvalói meghagyásával rendes munkakörébe nem tartozó teendőket is végezni. Munkatorlódás, sürgősség vagy egyéb rendkivüli viszonyok esetében az alkalmazott köteles a rendes munkaidőn túl is, külön díjazásra való igény nélkül szolgálatot teljesíteni. Rendes körülmények között a legnagyobb munkaidő tartamára és a legkisebb pihenőidőre nézve megállapított szabályok (26. §.) figyelmen kívül nem hagyhatók.« T. ház! Ezen rendelkezésekkel tág tér van hagyva a fölebbvalónak, ki minden alárendeltjétől olyan munkát is megkövetelhet, mely fizikai erejét túlhaladja, és hivatva lehet oly munkákat végezni, a melyek nem esnek az ő rendes munkakörébe. Én nem akarom azt mondani, hogy a vasúti alkalmazott nem kerülhet oly körülmények közé, hogy sokszor a meghatározott időn túl is dolgozzék, vagy, hogy oly munkát végezzen, mely nem esik rendes munkakörébe, s a melyben ő nem jártas. Ha ezt a rendelkezést összefüggésbe hozzuk a megelőző szakaszszal, valamint egyéb szakaszokkal is, a melyek később következnek, és ugy rendelkeznek, hogy az alkalmazottól megkívánható a legjjontosabb és a leglelkiismeretesebb teljesítése az ő kötelességeinek, másrészt pedig elrendeltetik, hogy az alkalmazott kénytelen oly munkát végezni, a melyhez nem bir kellő ügyességgel ós jártassággal, akkor megint az tűnik ki, mily széles tér van engedve a íölebbvalónak, hogy gyötörje az ő alárendeltjót, hogy megkeserítse életét, s üldözze addig, a mig akarva, nem akarva, ott nem hagyja a szolgálatot. »Munkatorlódás, sürgősség vagy egyéb rendkivüli viszonyok esetében az alkalmazott köteles a rendes munkaidőn túl is külön díjazásra való igény nélkül szolgálatot teljesíteni.« Tehát uraim, neki el kell végezni a maga dolgát, de el kell végezni azokat a munkákat is, a melyekben nem jártas, a melyekhez elegendő erővel nem bir, és a melyekhez nagyobb fizikai és szellemi munka kívántatik meg. 0 tőle meg lehet kívánni azt, hogy a rendes munkaidőn túl dolgozzék, hogy mennyit, az az ő fölebbvalójának akaratától függ s mindezért nincs jogosítva semmiféle külön jutalmat vagy kárpótlást igényelni. Nem tudom, össze lehet-e ezt egyeztetni az önök szabadelvű gondolkodásával. Annyit azonban mondhatok, hogy ilyen rendelkezések, a melyekkel meg van engedve a fellebbvalőnak alárendeltjeit minden módon megkínozni, sértik az emberi méltóságot, és károsak az egyesek érdekeire. Az ilyen törvényes rendelkezések arczul ütnek minden liberalizmust, kicsúfolnak minden szabadelvű eszmét, ezért ezen törvényjavaslat a legvilágosabban hordja magán a reakczionárius jelleget, olyan reakczionárius jelleget, a milyen manapság a nagy minisztérium idejében nem volna szabad, hogy kifejezésre jusson egy törvényjavaslatban. Legyenek meggyőződve uraim, hogy ilyen törvényjavaslatokkal semmit sem érnek el abban az irányban, a melyre a törvényhozó törekszik, hanem épen ellenkező eredmény éretik el, és elégedetlenség és ellenállás keletkezik azzal szemben, a mit a törvényjavaslat megalkot, s mindig lesz arra mód és alkalom, hogy az ilyen törvényes rendelkezés kijátszassék, bármennyire is töri a fejét a törvényhozó azon, hogyan fogja lánczra fűzni és békóba verni azt a szerencsétlen alkalmazottat. Muzsa Gyula: Hangosabban, nem halljuk! Budiszavljevics Bude: Uraim, nem hittem volna, hogy lehetnek ily kemény szivü emberek, a kik ilyen törvényjavaslatokkal állanak elő; de ezt én meg tudom érteni azon urak részéről, kik ezt a törvényjavaslatot megalkották, ha eszembe jut a mi népies közmondásunk, hogy a jóllakott nem hisz az éhesnek. Surmin György: Nagyon jó! Budiszavljevics Bude: A 18. §. igy szól (olvassa): » Minden alkalmazott köteles, ha más alkalmazotton szolgálatának megkezdése előtt vagy szolgálata közben ittasságot tapasztal, erről a felebbvalónak haladéktalanul jelentést tenni; az ittas alkalmazott a forgalmi szolgálattételtől azonnal eltávolitandó.« Uraim, az ilyen törvényes rendelkezés tág teret nyit a denuncziácziónak, és módot nyújt arra, hogy valaki társa körül kémkedjék, hogy társát denuncziálja, s gyakran, ha nem rokonszenvez vele, följelentse, hogy ittas állapotban volt, akár igaz ez, akár nem, csak azért, hogy neki kárt okozzon; én pedig azt hiszem, hogy ez nem helyes, és hogy legkevésbbé kellene egy törvényjavaslattal alkalmat adui, hogy az emberi társadalomban terjedjen a denuncziáczió és a rágalom. (Az elnöki széket Rakovszky István foglalja el.) Mert ha ilyen eszközöket törvénybe akarunk iktatni, akkor nem ugy cselekszünk, a mint azt tőlünk a nép iránti szeretet, a társadalom és annak intézményei iránti tisztelet kívánja, hanem ugy, a mint azt cselekedték az összes abszolutisztikus kormányzatok, a melyek hatalmukat és erejüket a denuncziácziókra alapították, hogy azokat, a kik nincsenek Ínyükre, üldözhessék, és megtorolhassák