Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-175

2Ö6 tam, hogy hivatott oldalon oly kevés számot vetnek a magyar nemzet egy részével, mely a mezőgazdasággal foglalkozó személyek 48%-át és a keresetképes összes egyéneknek 27°/o-át képezi. Mikor láttam, hogy ez a törvényjavaslat milyen intézkedéseket tartalmaz, mikor láttam, hogy a magyar szocziális törvényhozás mely irányt követ, akkor eszembe jutottak gróf Bethlen Miklós szavai, a ki néhány évvel ez­előtt a »Zukunft« berlini szemlében ezeket a szavakat irta, hogy (olvassa): »A mezőgazda­sági munkások helyzete a jobbágyságnak 1848-ban történt megszüntetése óta a jelen­korig legalább felével rosszabbodott*. Ezek, uraim, olyan embernek szavai, a ki­nek hinnünk kell, én is, önök is. S nem is csoda, uraim, hogy én hallgatva, hogy ezen tör­vényjavaslatról hogyan folyik a tárgyalás, hogy én, hallgatva, hogy az milyen határozmányokat tartalmaz, azonnal meg voltam győződve, hogy ilyen törvényjavaslattal nem fogják elérni azt, a mire törekszenek, nem fogják elérni azt, hogy a magyar nemzet ezen részének erejét reak­czionárizmussal törjétek meg, mert egyeseket meg lehet törni, egyesek, a kik az első sorokban vonulnak a küzdelembe és a kik kiteszik ma­gukat a veszélynek, de más az az erő, a mely a küzdelem fölött magasan áll, ez pedig a kor­szellem, a mely hagyja magát letapostatni, s nincs az a hatalom, a mely megsemmisithetné. ( Ugy van!) Ha az ember példának okáért látja, hogy a mezőgazdasági munkásoknak Magyarországon 16—16 óra szakadatlan najű munkát is kell végezniök, ha figyelembe veszszük, hogy azok gyakran a munkaadók áldozatává és zsákmá­nyává válnak, kik belőlük valóságos rabokat tudnak csinálni, és hogy tőlük munkaváltságot kötnek ki, azaz, hogy téli időben, midőn a mun­kásnak falat kenyere sincs, a munkások munka­adójukkal szerződést kötnek akkép, hogy a nyári évadban 20 — 20, 30—30 és 40—40 na­pon át fognak neki ingyen szolgálni, csak azért, hogy a télen éhen ne haljanak, és ha ilyen kö­rülmények mellett ez elé a törvényhozó testület elé ilyen törvényjavaslat terjesztetik, akkor leg­kevésbbé kell csodálkozni azon, hogy ilyen javas­lat mellett a jelen törvényjavaslat is készülhetett, a mely ugyanazokon a szocziális tekinteteken nyugszik, a melyeken ama törvényjavaslat is nyugszik, a melyről az imént beszéltem, s me­lyet az országgyűlés nem régen fogadott el. Surmin György: A szellem egy és ugyanaz. Budiszavljevics Búdé: Hogy a mai nagy kormányt vagy a nagy minisztériumot, a mint azt önök nevezik, milyen szellem lengi át, erre legjobb megjegyezni, hogy a miniszter, mikor előtte ezen tisztelt házban a munkaváltság szóvá tétetett, azt mondta, hogy nem veszi szívesen, ha a diszkreczionárius ügylet munkaváltságnak neveztetik és hogy ő nem tehet róla, ha ilyen diszkreczionárius ügyletek köttetnek. Az, a ki ilyen haladó szocziális eszmét kimondott, az igen tisztelt földmivelésügyi miniszter volt, ez pedig ugyanezen minisztérium székében ül ma is. Ha a dolog igy áll, hogy akkor a munká­sok védelméről szó sem lehet, hogy a munkás­biztositásról beszélni sem lehet, nem szükséges hosszan fejtegetni. Még arra fogok kiterjesz­kedni, a mit a tisztelt Vázsonyi képviselő ur mondott, eltalálni akarván bennünket, mikor ugyanis szemünkre vetette, hogy mi milyen reakcziósak vagyunk, mert az általános választó­jogot behozni nem akarjuk és hogy a szocziális­tákat üldözzük, a mint ezt a tisztelt Mezó'fi képviselő mondta. Uraim! Mi Horvátországban demokrata nemzet vagyunk és a horvát ország­gyűlés többsége demokrata. (Igaz!) Ezen embe­reknek többsége jól tudja, mi a demokratizmus, ezeknek az embereknek a többsége a mellett van és arra törekszik, hogy a nemzet, hogy a szélesebb rétegei a nemzetnek kifejezésre jussa­nak (Ugy van!) s biztosithatom a tisztelt kép­viselő urat, hogy nálunk sokkal kevesebb ember találkozik, a kik a szabad demokratikus határoz­mányokat ellenzik és hogy ezek a határozmá­nyok nálunk, ha ez csak tőlünk fog függni, ha nem lesznek kellemetlenségek, sem zavarok itt és Bécsben, sokkal korábban fognak életbe léptettetni, mintsem önöknél meghozatni. Meg vagyok győződve t. ház, hogy nincs kormány, a mely merne oly törvényjavaslatot a ház elé vinni, a milyen a nemrég itt tárgyalt javaslat és a mely oly liberális szellemtől van áthatva. Surmin György: Csakhogy gyorsabban kel­lene szentesiteni, nem pedig hogy ez három hó­napig is eltartson! Budiszavljevics Bude: A mi pedig azt illeti, hogy a szocziálisták hazánkban üldöztetnek, hogy ellenük szigorú rendszabályok alkalmaz­tatnak, én azt nem tagadom. Nemcsak a szocziálisták ellen, hanem mindenki ellen, a ki szabadon gondolkozott, sőt ellenünk is, ha sza­bad szót ki mertünk volna ^mondani, ily rend­szabályok alkalmaztattak. Én sem dicsérni, sem ócsárolni nem akarok, mert a milyen a szoczi­álista pártok állása itt, olyan volt minálunk is. Azért azonban reánk a legkisebb felelősség sem hárul, minthogy mi ugyanazon nem irigyelni való helyzetben voltunk és nem tudtuk, hogy az, a kit otthon ért az este, vájjon reggel otthoná­ban felébred-e és viszont. (Helyeslés.) És e miatt, tisztelt uraim, csak azt mon­dom, hogy a képviselő urnak nem kellett volna ilyen megjegyzéssel előállani, a mely bennünket reakczionáriusoknak tüntet fel. Parlamenti működésünk óta megmutattuk, hogy milyen irányban kivánunk haladni, megmutattuk, hogy milyen szellemtől áthatva kivánjuk a törvény­javaslatot, megmutattuk, hogy nemzetünknek alkotmányos szabadságot, alhotmánybiztosité-

Next

/
Oldalképek
Tartalom