Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.
Ülésnapok - 1906-174
259 meny szerint némely ügyek a horvát királyság autonóm teendői közé tartoznak, mig más teendők általa az állami közösségre ruháztattak át. Zagoracz István : Ezeket az ügyeket tehát mi is adtuk át. (Zaj. Elnök csenget.) Brlics Vatroszláv (olvassa): Itt a háromegy királyság múltjára hivatkozunk, melynek Magyarországgal különböző időben különböző összeköttetése volt, kezelve a perszonális uniótól az eléggé szoros reális unióig. Ismeretes, hogy a háromegy királyságnak a Magyarországgal való közösségének első századai alatt teljesen elkülönített törvényhozása és független közigazgatása volt, hogy azután a közös magyar országgyűléseken vett részt, lévén kezdetben csak királyi követei oratores regni — által képviselve, hogy ezen közös országgyűlésekbe lassanként sok oly tárgy vittetett át, mely annak előtte a mi országgyűlésünk körébe tartozott. Ismeretes az is, hogy a dalmát-horvát-szlavonországi közigazgatás a Magyarországban 1715. és 1723. évben ebben az irányban életbeléptetett nagy változások után megszorittatott és hogy az 1790. év után még inkább megszorittatott.« íme, látják, uraim, hogy itt van annak a küzdelemnek a kezdete, melyről dr. Vrbaničs beszélt, s mihelyt ügyeinknek egy részét a közösségnek adtuk át, küzdelem támadt, mely addig tartott, mig harmadik ellenség nem szorított minket együttesen a falhoz (olvassa): »De mindezen különböző alakulatokban, melyen a dalmát-horvát-szlavonországi törvénykezés és közigazgatás ment át, a koronának a magyar királysággal való közössége változatlan maradt. (Egy hang: Tehát personális unió). Hogy a pragmatica sanctio sem változtatott a két királyság között, akkor fennállott törvényhozási és közigazgatási kaj^cson, magától értetődik, mert a j>ragmatica sanctio határozmányai egyrészt csak a trónöröklési jogra, s másrészt a közös alkotmány biztositékára vonatkoznak, miért is az a magyar korona királyságai és országainak kölcsönös viszonyaiban mit sem változtatott meg, megerősítvén egyedül kölcsönös oszthatatlanságukat, tekintettel a birtokra.« Ugyanerről az elválaszthatatlan ságról szól az egyezmény 1. §-át megelőző bevezetés (olvassa) : »Ennélfogva távolról sem érintetnének a pragmatica sanctio határozmányai, ha magyar királyság és a mi királyságunk közötti államjogi viszonyok szövetségi szerződéssel, pacta conventa-val újból szabályoz tatnának.« Ezzel ime megvannak czáfolva Nagy ur állításai. Vinkovics Bozó: Kovacsevics volt miniszter dicsőitőjei. Brlics Vatroszláv (olvassa): »Abból, hogy a háromegykirályságnak több századdal ezelőtt Magyarországgal egy törvényhozása volt, a közös magyar-horvát állami jog fejlődött ki.« (Egy hang : Nem olvasni): Popovics Dusán: Ez idézet. Supiló Ferencz: Joga van, csak idézze a mi törvényeinket. Brlics Vatroszláv (olvassa): Az az egyik és a másik királyságot egyaránt megilleti. Azért az 1861. évi országgyűlés is kinyilatkoztatta, hogy a háromegykirályságot még mindazok a közjogok is illetik meg, melyek a magyar királyságot 1847. év végéig illették meg. (Mozgás.) Zagoracz István: Csak hallgassák meg ezt, s látni fogják, hogy ezzel a törvényjavaslattal az egyezmény szenved sérelmet. Mi nekünk az egyezménynek összes sérelmeit kell preparálnunk, különben nem lesz soha béke. íme, lássák, mit követeltek már akkor a regnikoláris deputácziók. Elnök (csenget) : Csendet kérek! Brlics Vatroszláv: En ezt nem azért olvasom, hogy az időt kitöltsem, hanem hogy kötelességem szerint, kimutassam, hogy kölcsönös szeretettel közösen j irthatnánk el oly eredményekhez, melyek ugy Magyarország, mint Horvátország hasznára válnának, másrészt pedig azért, hogy kimutassam, hogy a nyelv kérdésében támadt ez az összekülönbözés milyen fontos, hogy kimutassam, hogy köztünk és köztük ebben a kérdésben miként nyilik fel mély szakadék. Pribicsevics Szvetozár: Áthidalhatatlan. Brlics Vatroszláv: Ezekkel az idézetekkel épen ad oculos demonstráltatik és mutattatik ki, hogy ez a törvényjavaslat mily messze ment el jogi és politikai szempontból az egyezmény megsértésében (olvassa): »Ez a nyilatkozat abból a szempontból fogandó föl, a melyből azt maga az országgyűlés tette, az pedig ez által tiltakozni "akart az ellen a téves következtetés ellen, mintha "azok a közjogok, melyeken a közös magyar-horvát alkotmány nyugszik, nem illetnék meg külön a háromegykirályságot harmadikkal szemben, miután közte és Magyarország között megszűnt a törvényhozási és közigazgatási kapocs! Ezt Nagy Ferencz ur is el fogja nekem ismerni, az 1866. évi regnikoláris deputáczióknak ezen itt világosan kimondott álláspontját, s ha igen tisztelt társamnak, Nagy Eerencznek, volt szabad, hogy ennek ellenkezőjét állítsa, legyen én nekem is megengedve, hogy ezen tisztelt házban a döntő magyar politikusoknak bebizonyítsam, mily messze vezet, ha ide a tisztelt ház elé tárgyalás végett ilyen törvényjavaslat terjesztetik (olvassa): »A háromegykirályság a magyar korona királyságaival és országaival közösségre lépve, ebbe a közösségbe sértetlen és érintetlen állami lételét hozta.« (Ugy van! Nagy taps a jobbközépen.) Ez épen az egyezményben is nyer világos kifejezést, és ebből látni állami lételünket és politikai egyéniségünket, mert ha ez nincs, ugy ez a törvényjavaslat a közös országgyűlésen egyszerűen el lett volna fogadva, s nekünk jelentve, hogy azt tudomásul vegyük. (Taps a 33*
