Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-174

258 Budiszavljevics Bude : Vegyék el akkor tőlünk a nyelvet is. (Zaj.) BrliCS Vatroszláv : Kérem szépen, elnök ur, én nem értettem meg s kérdeztem is, hogy az ön szavai mire vonatkoznak. S miután tudom, hogy beszédjében egy ilyen nyilatkozatot az igen tisztelt Nagy képviselő ur is felolvasott, ennélfogva ezzel az ellennyilatkozattal akartam az ő állításait megczáfolni. Én nem akartam semmi mást, mint a mi álláspontunkat pontosan és világosan megjelölni' és megmutatni, hogy mi azon az állásponton állunk, melyet Nagy ur vitatott és mely állásponton az 1866. évi regnikoláris deputáczióink állottak és a mely alapon megköttetett az egyezmény, mely most ezáltal a törvényjavaslat által sérelmet szenved. Én nekem mindazokat a határozmányokat, melyek a törvénynyel ellenkeznek, ki kell emelnem és megmutatni, hogy mennyire károsak, jogellenesek és törvényellenesek ezek a katározmányok, melyek ebbe a törvényjavaslatba kerülnek. (Ugy -van!) Ugy hiszem, t. ház, hogy a mi érdekünkben és az önök érdekében fekszik, hogy mi horvátok itt minél több bizonyítékot hordozzunk össze arra nézve, hogy ez a javaslat mennyire káros ugy önökre, mint ránk nézve. (Ugy van !) Én azt tartom, tisztelt ház, hogy én sem önökkel szemben, sem a horvát nemzettel szemben nem teljesíteném képviselői kötelességeimet, ha nem hozakodnám elő mindennel, a mi képes arra, hogy a tisztelt házat követeléseink jogosságáról és törvényességéről meggyőzze. (Ugy van!) Zagorac István: Ez a küzdelmünk nem elbizakodottság ! BrliCS Vatroszláv: Ha én meg volnék győződve, hogy mi horvátok valamit az egyezmény keretén túl követelünk, legyenek meggyőződve, hogy én itt nem beszélnék, de miután mélyen vagyok meggyőződve, hogy mi csak azt követeljük, a mi törvényes, mert a törvény határozmányai olyan világosak, hogy azokhoz kétség nem férhet, s azt tartom, hogy ezen tisztelt házban sok oly tekintélyes politikus van, a kik követelményeink jogosságáról meg vannak győződve, ép ugy, mint én, de meggyőződésüknek még sem adnak kifejezést, mely okokból, ezt vizsgálni nem akarom, de minden jogász és politikus be fogja látni, hogy mi teljesen a törvény álláspontján állunk. Minden embernek, minden politikusnak, ki Magyarország érdekeit szivén viseli, be kell látnia, hogy követelményeink, ha a törvényben nem is volnának megállapítva, igazságosak és természetesek, mert azt követelik, a mit minden nemzetnek kötelessége védelmezni és jogában áll követeim: s ez az ő nyelve. (Éljenzés.) Mi ugyanabban' a helyzetben vagyunk, melyben Ausztriával szemben nyelvük védelmében önök is találták magukat, minélfogva elnök ur és tisztelt ház, engedjék meg nekem, hogy ezt is használjam fel eszközül, és hogy mint a nemzetem szabadságáért küzdő katona, azt a fegyvert használjam, mely az előítéleteket megszüntetni képes, mely mindazokat a töltéseket és korlátokat, melyek kölcsönös megértésünket és kölcsönös tiszteletünket akadályozzák, lerontani képesek. (Ugy van!) S én tovább fogom teljesíteni kötelességemet. (Olvassa) : »Ha egyáltalában valami eltérés lehetséges is volna, az akkor is volna lehetséges, ha a magyar korona összes királyságai és országai részére egy hitlevelet kellene kiadni. S ugy vélekedünk, hogy ez az eltérés nem volna eredménynyel, csak az által egyenlíthető ki, hogy egyik királyságnak vagy országnak érdekei egyszerűen elhallgattatnának. így pl. ha a háromegy királyság a magyar királysággal egy koronázási hitlevél mellett azt követelné, hogy koronázás előtt az eddigi koronázási hitlevél területének integritására vonatkozó 3. pont határozmánya ne csak megígértessék, hanem tényleg is foganatosittassék, azt hisszük, hogy Magyarország egyszerűen nem tehetné magát túl s nem is akarná magát túltenni ezen a követelményen, az akár egységes koronázási hitlevél tárgyalásánál.« íme, ebből látják, hogy az 1866. évi regnikoláris deputácziónk sokkal szorosabb és szűkkeblűbb állásponton állott, mint hazájuk nagy fia, Kossuth Lajos állott, a mint ezt dr. Magdics tegnapi beszédében, idézvén őt, mutatta ki. .(Olvassa) : »Ha ez igy van, akkor nem látjuk az okot, melyből a háromegy királyságtól a külön hitlevél meg volna tagadandó, melyben ő nemzeti és állami létére nézve nagyobb biztosítékot talál; s a "múltban vannak példák rá, hogy az uralkodók részére a Magyarországgal fennállott közösség sérelme nélkül külön hitleveleket állítottak ki, mire vonatkozólag II. Lászlóra és II. Ferdinándra hivatkozunk. Egyébként magától értetődik, hogy a nemzet nem tagadhatja meg uralkodójának megkoronáztatását, a kit az öröklési rend szerint a trónhoz való jog megillet, ha a törvényes feltételeket teljesíteni hajlandó.« Vájjon hallották-e, uraim, itt királyságunk nemzeti és állami lételéről van szó, s erről az egyezmény is szól. (Zaj. Elnök csenget.) A továbbiakban itt az mondatik (olvassa) : »Azt az 1867. évi országgyűlés sem gondolta, midőn a 42. czikkben azt mondta, hogy a közös király a nemzet szabad akarata szerint koronázandó, mert ezek a szavak az eredeti szövegben nem az előző, hanem a közvetlenül következő kifejezésekre, azaz a korona és a koronázás azonosságára, s nem az uralkodóra személyére vonatkoznak, a ki megkoronázandó*. Továbbá azt mondtuk, hogy a korona közössége egységes törvényhozást és egységes közigazgatást nem tételez fel. Itt tehát világosan van mondva, hogy itt sem ilyen egység, sem törvényhozási, sem közigazgatási nem áll fenn, és hogy itt világosan van kimutatva, hogy addig, mig az egyezmény megkötve nem volt, teljesen önállók voltunk. Csak tárgyalások után létesült az 1868. évi egyezmény, melyben a közösség állapittatik meg, s ezen egyez-