Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.
Ülésnapok - 1906-174
257 melyeket erre vonatkozólag az 171.5. és 1723. évi magyar országgyűlésre küldött követeinek adott. S az 1722—3. évi magyar pragmatika szankczió, hangsúlyozva az I. t.-czikk 4. §-ában a magyar korona királyságainak és országainak »elválaszthatatlanságát*, csak azt az államjogi álláspontot juttatta kifejezésre, melyről a háromegy királyság is mindig tekintette a magyar korona többi királyságaihoz és országaihoz való viszonyát.« Ez szószerint vétetett az állami alaptörvénybe (olvassa) : »Ehhez az állásponthoz 1848-ban is hű maradt a háromegykirályság, jóllehet közte és Magyarország közt minden törvényhozási és közigazgatási összeköttetés megszűnt, a mint ezt országgyűlésének 11. és 20. czikke, az 1861. évi XLII. czikk és 1865—1866-ig terjedő időből ezen év február 10-én kelt országgyűlési felirat és az ezen követségnek adott utasítás bizonyítja. Midőn az 1865 február 26-án kelt legfelsőbb királyi leirattal a háromegykirályság országgyűlése felhivatott, hogy ezen királyságnak Magyarországhoz való államjogi viszonyát szabályozza, azt gondolta, hogy mindenekelőtt arról kell nyilatkoznia, hogy a háromegykirályságnak Magyarországhoz való államjogi viszonya miben áll most, miután az 1848. évi események folytán a két királyság között minden törvényhozási és közigazgatási összeköttetés megszűnt. Ezt a folyton fennálló viszonyt az országgyűlés a 42. czikk 1. §-ában jelölte meg. A magyar királysággal ezt a folyton fennálló közösséget tartotta szeme előtt a hárpmegykirályság jelenlegi országgyűlése, mikor a háromegykirályságnak az összes monarchiához való államjogi viszonyai szabályozására vonatkozó legfelsőbb királyi javaslatra az Ö felségéhez intézett feliratban kijelentette, hogy ez az államjogi kérdés legalkalmasabban a Magyarországgal való közösségben intézhető el. Itt tehát, a hol a háromegykirályságnak a monarchiához való viszonyáról van szó. ő ezt a viszonyt azokkal az országokkal való közösségben kész megoldani, melyekkel egy és ugyanazon korona közösségében van. Ez a kifejezés magába az egyezménybe is jött, mert az egyezmény 1. §-ához fűzött bekezdésben mondatik (olvassa) : »Miután a horvát és sziavon királyságok századok óta,mind jogilag, mind tettleg Szent István koronájához tartoztak s miután a pragmatika szankczióban is ki van mondva, hogy a magyar korona országai is elválaszthatatlanok egymástól.« Zagorac István : Kényszeritettek erre. BrliCS Vatroszláv (olvassa) : »De a koronának a magyar királysággal való ez a közössége véleményünk szerint szükségszerűen nem tételez fel sem egységes koronázási hitlevelet, sem egységes törvényhozást és egységes közigazgatást..« Ez volt a horvát regnikoláris deputácziónak az álláspontja 1866-ban. SupilO Ferencz: Itt nemzet voltunk, de most a kalauzok részére már nem vagyunk nemzet. (Derültség a jobbközépen.) KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. X. KÖTET. Brlics Vatroszláv (olvassa) : »A korona közösségéből a koronázást illetőleg csak az következik, hogy a koronázás azon egy ténynyel eszközlendő, azaz hogy a közös uralkodó egyben ugy Magyarország, mint Dalmát-Horvát-Szlavonországok királyává közös koronával koronázandó meg. Ez pedig feltételezi, hogy a koronázás addig nem eszközölhető, mig az uralkodó, ki részére a trónöröklési jog megnyi.lt , a magyar korona királyságainak és országainak illető képviselőtetületeivel nem egyezett meg azon a módon, mely kölcsönös egyetértéssel állapíttatnék meg.« (Halljuk !) A koronázási hitleveleket, illetőleg pedig ebből a közösségből az folyik, hogy azoknak, ha a magyar és a háromegy királyság részére, külön-külön adatnának ki, lénj r egileg nem volna szabad egymástól eltérniük. Pribicsevics Szvetozár: Hol van Nagy, hogy ezt hallja. Supilo Ferencz : Hadd hallja ezt Josipovich is. BrliCS Vatroszláv (olvassa) : »Ennélfogva a két királyság képviselőtestületeinek a hitleveleket illetőleg megállapodásra és megegyezésre kellene jutniok, a mi, véleményünk szerint, tekintettel az érdekek azonosságára, egészen könnyű volna.« Mi hangsulyoztatik tehát itt ? Hangsulyoztatik ugyanaz, az érdekek azonossága, a mit beszédem folyamán és is hangsúlyoztam. Mi mindig kerestünk modus vivendit, azt a módot, hogy közös érdekeinket megvédelmezzük és előremozditsuk. (Ugy van í) Zayorac István : De ugy, hogy az egyiknek és a másiknak jogai mindig tiszteletben tartassanak. BrliCS Vatroszláv: Énnekem még tovább kell folytatnom és idéznem, mert ez az előterjesztett törvényjavaslat beleütközik az állami alaptörvényébe. Ha ebben a törvényjavaslatban nyelvi sérelmek és törvénykezési sérelmek nem találtatnának, én nekem nem volna okom, sem alkalmam, hogy ezen tisztelt házban ezt a nyilatkozatot felolvassam, a mely, a mint látják, az egyezmény kutforrását képezi, a mely egyezményen most ezzel a vasúti pragmatikával sérelem ejtetik. (Olvassa) : »S ha egyáltalában valami különbség lehetséges is volna . . . Elnök (csenget) : Kérem a kéj)viselő urat, a tárgygyal összefüggésben lévő és olyan idézetek felolvasását, a melyek fontosak és szükségesek, megengedjük. De felolvasást tartani abból a czélból, hogy az amúgy is hosszú tárgyalás még inkább meghosszabbittassék, azt nem engedhetjük meg. Ezért kérem, méltóztassék a tárgyhoz szólva, beszédét folytatni. SupilO Ferencz: Hát hogy beszélt Nagy Ferencz ? Elnök : Kérem, Supüo képviselő ur, ne tessék pótutasitást idegen nyelven adni. Ezért rendreutasitom. Vlád Aurél : A házszabályok megtartandók. (Mozgás.) Pribicsevics Szvetozár: Tartsák legalább tiszteletben a szólásszabadságot. 33