Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.
Ülésnapok - 1906-174
248 mányban Trpimir horvát bán »Dux Croatorum«nak neveztetik s államát ugyanabban az évben ő »Eegnum Croatorum«-nak nevezi. Ez nem mese, a mint azt Nagy Ferencz képviselő ur talán mondaná, hanem históriai okirattal megerősitett valóság. Midőn a magyarok a Morva állam rombadöntése után az ő gyors lovaikon félelmet és rettegést okoztak a szomszéd Németországnak, a horvát királyság békességben maradt tőlük, mert ott Tomislav, az első koronázott horvát király uralkodott. Ezt a horvát szomszédságot a magyarok tisztelték és becsülték s a magyar uralkodók rokonsági kötelékeket kerestek a horvátokkal.-Ezek a rokoni kötelékek segitették a horvát trónra az Árpád-házból származó Kálmán magyar királyt. Lorkovics Iván: Ez történelmi valóság. Purics József: Nem erőhatalom, hanem öröklési joglés a horvát Karokkal és Rendekkel kötött szerződés alapján jutott Kálmán király a horvát trónra ; hogy az egész horvát nemzet elismerje horvát királynak, elment a királyi koronázó városba, Belgrádba a tenger mellé és ott megkoronáztatta magát Zvonimir koronájával horvát király lyá. Azóta irja magát : >>Dei Gratia rex Hungáriáé, Dalmatiae et Croatiae«. Ez nem mese, hanem történelmileg megállapított igazság. Megbecsülhetetlen értékű reánk Tamás arehidiakonusnak, spalatói történetirónak emlékirata, a ki ellensége mindennek a mi horvát, ép ezért ezen történeti emlék annál nagyobb értékkel bir és arra annál inkább hivatkozhatunk, mert nem a mi barátunk, hanem ellenfelünk irta. Ebben az emlékiratban foglaltatik, hogy Kálmán szerződést kötött 12 horvát törzszsel és az tartalmazza azokat a feltételeket, a melyek mellett a horvátok Kálmánt királyuknak ismerik el. Hogy Kálmán horvát királylyá koronáztatta magát, azt elismerte''Nagy képviselő ur is. Én örülök ennek, mert" ma is vannak magyarok, a kik Kálmánnak a horvát koronával való megkoronáztatásában nem hisznek. Talán el fogják ezt hinni most, midőn ezt Nagy képviselő ur is elismerte. De Nagy képviselő ur azt mondotta, hogy ez volt az egyetlen koronázás, ezután nem történt több koronázás a horvát koronával. Ez, t. ház, nem áll. Mert biztosan tudjuk, hogy Imre magyar-horvát király megkoronáztatta magát a horvát koronával és hogy ugyanez a király László fiát életében koronáztatta meg a spalatói érsek áltál előbb a horvát koronával, később pedig megkoronáztatta a kalocsai érsek által szent István koronájával. Ezenkivül azt is tudjuk, hogy II. Endre, mint I. Endre horvát király, szintén megkoronáztatta magát a horvát koronával 1207-ben, a Tengermellékre történt utazása alkalmával. Megemlítem még azt, hogy 1403-ban is történt koronázás horvát teTÜleten Zára városában, midőn az elégedetlenek Zsigmond király ellenében nápolyi Lászlót Zárában megkoronázták a horvát koronázó jelvényekkel, ámbár a koronázás akkor már közös, horvát-magyar volt. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a napirenden levő tárgyhoz közeledni. (Zaj a jobbközépen.) Muzsa Gyula: Az elnökkel nem lehet vitatkozni. Lorkovics Iván: Erről Nagy is beszélt s igy neki is szabad. (Zaj.) Pribicsevics Szvetozár: Ö is beszélhet erről. Popovics Dusán: Természetesen! Purics József: El fogom hagyni tehát a koronázást és fel fogok emliteni más mozzanatokat, a melyekkel azt óhajtom igazolni, hogy Horvátország nem volt függő viszonyban Magyarországtól. Horvátország teljesen független volt és az Árpád-házi királyok uralkodása alatt nem volt semmiféle állami egység, csak állami közösség. Lorkovics Iván : Erről van most szó ! Purics József: Én is azt tartom, hogy jogom van erről szólni, mert erről már többször szólottak ebben a t. házban. Az Árpád-ház idejében Horvátországban teljes királyi hatalommal uralkodtak herczegek, a kik királyfiak voltak. Már Kálmán király is küldte István fiát, hogy ott teljes királyi hatalommal uralkodjék. Később a már emiitett Imrét látjuk mint herczeget Horvátországban, azután Endrét, Bélát, Kálmánt, ezek a herczegek Árpád-házi királyfiak, Horvátországban Ducalis Majestas-nak neveztettek és a kiváltsági levelekben »Dei Gratia Dux totius Slavoniae«. Elnök: Ismételten kérem a képviselő urat: méltóztassék a napirenden levő tárgyhoz szólani. Purics József: Én csupán Nagy képviselő ur fejtegetéseire válaszolok, a ki merészkedett azt állitani, hogy a mi történelmünk csak mese, ez pedig kötelessége a horvát képviselőnek megczáfolni. Lorkovics Iván : Nagyot nem tetszett rendreutasítani, elnök ur! Supiló Ferencz: Nagy megsértette az egész horvát nemzetet, azt mondotta, hogy a mi történelmünk mese, akkor nem tetszett őt rendreutasitani. (Zaj. Elnök csenget.) Purics József: Ezen horvát herczegeknek joguk volt kinevezni a bánt, joguk volt kiváltságleveleket kiadni, rendelkeztek a királyéval egyenlő birói hatalommal. Joguk volt pénzt veretni, következő felírással: »Moneta ducis pro Slavonia«. Ha nem hiszik el, hogy ez a pénz csupán Horvátország részére veretett, a mi bizonyítja az ő függetlenségét Magyarországtól, szíveskedjenek elmenni a budapesti szép múzeumba, és ott erről meggyőződhetnek. Akkor is, midőn a horvátok az Anjouházból származó Róbert Károlyt Horvátországból a magyar trónra kisérték, változatlan maradt a viszony Horvátországgal szemben. Horvátországban a király által kinevezett bánok uralkodnak teljes királyi hatalommal. Horvátországban a bán a hadsereg parancsnoka. Melléje pedig Nagy Lajos király kinevezte a horvát tengerészet admirálisát: »Admiratus regnorum Dalmatiae et Croatiae«, a mint mondják, nem pedig magyar admirálist,
