Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-174

249 mert magyar tenger akkor nem volt, a mint manapság sincs. Horvátországnak Magyarországtól való függetlenségét bizonyítja a cetini választás az 1526-iki mohácsi szörnyű katasztrófa után. A Habsburgi Ferdinánd külön küldöttséget küld Magyarországba és külön küldöttséget Horvátországba Cetinj városába, hol a horvátok királyává választják teljesen függetlenül Magyarországtól. Horvátországnak ezen függetlenségét bizonyítja a külön horvát pragmatika szankczió, melyet Nagy képviselő ur tagadott. Á horvátok elsőknek fogadták el a zágrábi 1712-iki országgyűlésen a pragmatika szankcziót, s tudják-e, hogy kinek indítványára ? Egy érdemes magyarnak, Esterházy zágrábi érseknek indítványára. Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urat méltóztassék a tárgyhoz szólani. Ha el akar térni a tárgytól, van módja kérni a házat, hogy engedje meg a tárgytól való eltésését; én nem engedhetem meg. Ha a ház nem adja meg az engedélyt, én kénytelen leszek a szót megvonni a képviselő úrtól. (Helyeslés halfelől. Zaj a jobbközépen.) Popovics Dusán : Nagy Ferencz nem kérte ! (Zaj. Közbeszólások a jobbközépen.) Pribicsevics Szvetozár: Akkor két óráig a házszabályokról fognak tárgyalni, ha erről beszélni nem engedi. Purics József: A horvátok és magyarok között a szorosabb közeledés csak II. József alatt következett be, midőn reformjainak nyomása alatt a horvát mágnások és a magyar mágnások kölcsönös védelmükre szövetségre léptek s Horvátország és Magyarország között 1790-ben igy került szorosabb szövetségre. Én nem akarom folytatni annak az egész küzdelemnek a leirását, mely 1790-től az egyezményig folytattatott, mert tisztelt társam : dr. Vrbaničs képviselő a horvátoknak a horvát nyelvért való küzdelmet épen kimeritően bizonyította be, nem akarom ugyanazt ismételni, de meg fogom mondani Nagy urnak még azt is, hogy a magyar királyság és a horvát királyság között kölcsönös egyetértés alapján 1868-ban kötött egyezményben nincs szó az egységes magyar államról, hanem csak állami közösségről. Én felfogom olvasni az egyezmény 1. §-át, jóllehet azt többször hallották, s mivel többször fogják azt hallani, annál jobban fogják azt emiékezetökbe vésni (olvassa) : »Az Erdélyivel egyesitett magyar királyság és a dalmát, horvát és sziavon királyságok egy és ugyanazon állami közösséget képeznek, ugy az Ő felsége uralma alatt álló többi országokkal, mint egyéb államokkal szemben.« Ha tehát Nagy ur tanácsát követni és a magyar állam egységét elismerni akarnók, akkor magunk taposnók meg az alaptörvényt, mely ugy ránk, mint önökre nézve közös. Másodszor, a mit Nagy ur tőlünk követelt, az volt, hogy a magyar eszme terjedésének útját ne álljuk. T. ház ! Síi nem vagyunk ellenesei a magyar állami eszme terjedésének, ez azonban a magyar királyság határai között mozogjon, (ügy KBPVH. NAPLÓ. 1906 1911. X. KÖTET. van!) Mi nálunk pedig annak helye nincsen. Mi nekünk más eszménk van s ez az összes horvát tartományok egyesítésének eszméje. Zagorac István : A horvát állam eszméje! Purics József: S ha a magyar királyság önzetlen politikát folytatna, ugy kötelességénél fogva a horvátokat támogatnia kellene abban, hogy az összes horvát tartományok minél előbb egyesittessenek Horvátországgal, mert ha Horvátország, mint Magyarország szövetségese, megerősödik, akkor meg fog erősödni maga Magyarország is. Én csak pillanatra fogok kiterjeszkedni az iskolai kérdésre. Igaz ugyan, ezen kérdés érintésének ezen t. házban helye nem volna, mert az iskolák a magyar királyságnak és a horvát királyságnak közösügyet nem képeznek, hanem a közoktatásügyet illetőleg Magyarország autonóm önmagára nézve, Horvátország pedig önmagára nézve. De ez a kérdés itt már többször felvetődött, minélfogva azt én is fogom egy pár szóval érinteni. Mi horvátok a többi letelepültek között a magyaroknak is elismerjük, a mi őket megilleti. Téves nézet az, hogy mi a magyaroknak nem engedjük, hogy ők anyanyelvükön fejlődjenek és nevelődjenek. Mi őket ebben nem akadályozzuk. Nemcsak hogy nálunk magyar népiskolák vannak, hanem a magyar nyelvet nálunk a középiskolákba is bevezették, sőt az egyetemen is van a magyar nyelv részére egy tanszék szervezve. Tehát tévesen vetik szemünkre, hogy mi a magyar nyelvet gyűlöljük és hogy a magyar ifjúságnak tiltjuk és nem engedjük, hogy anyanyelvén nevelődjék. Én csak azt óhajtanám, hogy olyan előzékeny legyen Magyarország a magyarországi horvátokkal szemben, mint mi horvátok a horvátországi magyarokkal szemben. (Ugy van!) A mi a horvátországi magyar iskolákat illeti, meg fogják annak a megemlítését engedni, hogy ezekben az iskolákban az ifjúság nem a Horvátország iránti szeretetre és az azzal való egyetértésre neveltetik, mert az iskolai könyvekben itt magát Horvátországot is megtagadják. A földrajzban és a történelmi könyvekben egészen tévesen van ismertetve a Magyarországnak Horvátországhoz való viszonya, sőt Horvátországot itt is megtagadják. Ha megemlitem még a vasúti iskolákat, melyek Magyarország és köztünk épen a zavarokat képezik, ki kell jelentenem, hogy kívánatos volna, hogy az egyenetlenségnek ez az oka a horvát kormány és a magyar kormány kölcsönös egyetértése alapján minél előbb eltávolittassék. Ezekbe az iskolákba ma több horvát, mint magyar gyermek jár, minélfogva a magyarok gyermekeik elhorvátositása miatt nem panaszkodhatnak, hanem ellenkezőleg a horvátok gyermekeik elmagyarositása miatt. Vonja vissza a közös horvát-magyar kereskedelemügyi miniszter az egyezményre való tekintettel az összes horvátországi vasúti hivatalnokokat Magyarországba s Horvátországban 32