Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-174

247 módosítás nem elegendő ahhoz, hogy Horvát­ország területén végrehajtassanak az egyezmény 57. és 46. §§-ai, mely utóbbi a vasúti hivatalok­nál alkalmazott egyénekre vonatkozik. Mert, a mi honosaink csak ugy fognak kenyérkeresethez jutni Horvát- és Szlavonországok területén, ha elsajá­títják a magyar nyelvet. T. ház ! 1002 óta, a mióta Magyarország és Horvátország között fennáll a közösség, Horvát­orszán nagy áldozatokat hozott ezen közösségért, ugy anyagiakat, mint vérbelieket. Horvátország kész a Magyarország és Horvátország közti állami közösség érdekében jövőben is áldozatokat hozni, legyenek azok anyagiak vagy vérbeliek, de a hor­vátok sohasem fogják feláldozni a maguk nyelvét, soha, és senkinek sem fogják feláldozni a horvát nyelv szerzett jogait, melyek az egyezményben részükre biztosíttattak, és mindig azt fogják köve­telni, hogy Horvát- és Szlavonország területén a közigazgatás minden ágában a horvát nyelv le­gyen a hivatalos nyelv. (Helyeslés a jobbközépen.) Hogyha a horvát nyelv jogát cserbehagynók, ha ezt a jogot megtagadnék, mi megszűnnénk horvátok lenni, mert a nyelv a nemzeti jellegnek legfőbb ismérve. Mi ennélfogva ezen jogunkat soha megtagadni nem fogjuk. Mi ezt a küzdelmet a horvát nyelvért nem folytatjuk sem elbiza­kodottságból, sem makacsságból, sem a magyarok iránti gyűlöletből. Nem, t. ház, mi szokva voltunk mindig tisztelni a másét és megbecsülni a magun­két. Mi ezt a küzdelmet a horvát nyelvért valódi, tiszta hazafiságból és nyelvünk iránti szeretetből folytatjuk.? Preradovics halhatatlan nagy költőnk zengi : Fajom, szeresd nyelved, mindnél jobban szeresd : Elj neki és ha kell, add érte éltedet. Ezek nem puszta szavak, puszta frázisok. Az anyanyelv iránti ezen szeretettől át van hatva a horvát hazában minden horvát és minden szerb. (Élénk helyeslés és éljenzés a középen.) Mind egy szálig készek vagyunk ezért a nyelvért feláldozni vérünket is. A horvát nyelvért folytatott ezen küzdel­münkkel mi semmi esetre sem izgatjuk a horvát népet a magyarok és a magyar nyelv ellen, a mint ezt nekünk Nagy Ferencz képviselő ur szemre­hányásképen mondta. A t. képviselő ur ugy mutat­kozott be nekünk, hogy ő Szlavóniában született, hogy ott rokonsági köteléket tart fenn, de hogy ő magyar s hogy hazája Magyarország — ép ugy, a mint Khuen-Héderváry horvát bán bemutat­kozott a horvát nemzetnek, midőn elfoglalta a báni széket. Popovics Dusán: Ez talán nem is véletlen. Lorkovics Iván: Ebben talán bizonyos ten­denczia van. Purics József: Nemcsak Nagy képviselő urat, hanem az egész t. házat biztosithatom, hogy mi hazánkat és nemzetünket nem izgatjuk a magyarok ellen, hanem épen ellenkezőleg, a horvát-szerb koaliczió tagjai képviselik manapság az egyedüli elemet Horvátországban, a melyik a népet csilla­pitja és visszatartja a meggondolatlan lépésektől. (Helyeslés a jobbközépen.) T. ház ! Nagy képviselő ur itt előttünk dicsérte a nemzeti pártot és Kovácsevics volt minisztert; ugy hiszem, azt mondta nekünk, hogy ő róla vegyünk példát. Ez uraim, szomorú volna miránk, de még szomorúbb önökre nézve. (Ugy van ! a jobbközépen.) önök tévednek, ha azt hiszik, hogy a volt nemzeti pártban önök barátokkal bírtak. Én csak egyet fogok megemlíteni a nemzeti párt korifeusai közül, a ki az önök kedvéért a horvát reál-gimnáziumokba bevezette a magyar nyelvet, a ki az önök kedvéért hangoztatta, hogy Horvát­országnak nincs jövője Magyarország nélkül és hogy szükséges Magyarországgal minél szoro­sabb kapcsolatba jutni, a ki a horvát történet­írók közül egyedül magyarázta a horvátoknak Kálmán királylyal kötött szerződésüket horvát­ellenes szellemben, a ki egyedül volt szószólója annak, hogy Horvát-Szlavonországban a vasutakon a magyar nyelv vezettessék be, s meg fogom mon­dani önöknek ezen hajdani korifeusa elhagyta önöket és ahhoz a horvát jDárthoz csatlakozott, a melyik hallani sem akar a magyarokkal való valamely egyezményről. Magdics Péter: Éljen Krsnjavi! Purics József: De, mondom, ez nem az egyetlen tagja a nemzeti pártnak, a ki önöknek hátat fordított. Míg az ő pártérdekük ugy hozta magával, hogy az önök oldalán legyenek, az önök oldalán voltak, mihelyt pedig ezen érdekük meg­szűnt, azonnal a faképnél hagyták önöket. (He­lyeslés.) Mi ellenben csupán Horvátország érdekét tartjuk szem előtt és önökkel együtt akarunk munkálkodni Magyarország és Horvátország jó­léte érdekében. Ezért nem ajánlatos megzavarni azt a harmóniát, mely közöttünk létezik, és meg­bántani leggyengédebb érzelmeinket. T. ház ! Nagy Ferencz képviselő ur nem kíván tőlünk, horvát delegátusoktól, kevesebbet mint azt, hogy elismerjük a magyar állam egy­ségét. A képviselő ur ezzel azt kívánja tőlünk, hogy hűtlenséget kövessünk el, hogy eláruljuk saját hazánkat. Ezt, t. ház, mi meg nem tehet­jük, ezt megtenni nekünk nem szabad, ezt nem is akarjuk megtenni. Ebben a pillanatban is szemünk előtt lebeg annak a hires horvát költő­nek mondása : »Minden bűnre van bűnbocsánat, csak a hazaárulásra nincs !« Mi nem akarunk saját nemzetünk árulói lenni, ha elhagynók álláspontunkat, ha elismernők a magyar állam egységét, akkor, t. ház, eltöröl­nénk a földszínéről egy nagy, egy régi dicső orszá­got, eltörölnők a földszínéről Horvátországot. Nagy ur arra hív fel bennünket, Horvátország fiait, hogy a magyar egység elismerésével el­törüljük a földszínéről a mi hazánkat, pedig a mi hazánk régi és dicső, mert mikor még nem volt magyar nemzet ebben a hazában, már fönn­állóit a horvát állam. Egy 852. évi fontos ok-

Next

/
Oldalképek
Tartalom