Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-174

246 állami közösség ugy az Ö felsége uralma alatt álló többi országokkal, mint egyéb államokkal szemben áll fenn. Ha pedig ezt állítottam, akkor nem mondhattam, hogy üyen közösség nem áll fenn. De tisztelt Nagy Ferencz képviselő ur abból, a mit én nem mondtam, azt óhajtja levezetni, hogy egyáltalában egységes közösség áll fenn, s a horvát királysággal szemben egységes magyar állami közösség. Én ezt nem mondtam, hanem ellenkezőleg azt állitottam, hogy a magyar királyság is külön, s a horvát királyság is külön létesitette a közösséget s épen ezen »közösség« szóból következik, hogy két tényező áll fenn, mely ezt a közösséget létesitette, s ez a közösség ö felsége uralma alatt álló többi országokkal és egyéb állammal szemben egy állami közösséget képez. De ebből nem lehet a eontrario levezetni, hogy ez az állami közösség Horvátországgal szemben mint egy egységes, kizárólag magyar állam, jön figyelembe. Azt mondtam én, mikor ezelőtt beszéltem, hogy ez téves nézet. Ha a magyarázat akképen történik, a mint ezt én mondtam, akkor — azt hiszem, — hogy igazat mondtam, mert a magyar és a horvát nemzet közötti barátságot csak ugy lehet ápolni, ha az állami alaptörvényt akképen fogják idézni, a mint igazán fennáll s mint azt én ezen tisztelt házban olvastam és értelmeztem. Ez által — azt hiszem — nem tértem el a házszabályoktól s szépen köszönöm, elnök ur, hogy megengedte, hogy ezt a hibát helyreigazítsam. Elnök: A t. képviselő ur megköszöni az elnöknek, hogy megadta az engedélyt a szólásra. Engedelmet kérek, a képviselőház elnöke nem tagadhatja meg a képviselőktől azt, hogy a 215. §. bármely pontja alapján bármikor szót kérjenek és szóljanak. Ez nem függ a képviselőház és az elnök engedélyétől. Egry Béla jegyző: Purics József. Purics József: T. ház! A vasúti szolgálati szabályzatról szóló törvényjavaslat, mely több, mint egy hete fekszik már a t. ház asztalán, a horvát delegátusokat, az én társaimat és engem, furcsa helyzetbe hozott, a melyben védelmeznünk kell a közös állami alaptörvényt, melyet Magyarország Horvátországgal együtt 1868-ban megalkotott. A horvát-szerb koaliczió teljes joggal remélte azt, hogy a Magyarországon beállott uj rendszer és uj éra mielőbb orvosolni fogja ezen közös alaptörvényünknek azon sérelmeit, a melyek ezen törvény keletkezésétől a mai napig mutatkoztak. De nemcsak, hogy nem teljesültek ezen reményeink, hanem ellenkezőleg, ime uj sérelmek követtetnek el ezen alaptörvényen és pedig arról az oldalról, a melyről azt legkevésbbé vártuk. A közös horvát-magyar kereskedelemügyi miniszter előterjesztette a vasúti szolgálati pragmatikáról szóló törvényjavaslatot, mely sérti az alaptörvényt, különösen annak 46. és 57. §§-ait. Midőn nyilvánosságra jutott a vasúti pragmatika és annak azon szakaszai, a melyek ellentétben vannak állami alaptörvényünkkel, mi azt vártuk, hogy ezen alaptörvényünk védelmére fog kelni maga a miniszterelnök ur. Mi azt hallottuk és olvastuk, hogy a miniszterelnök kijelentette, hogy ő semmi szin alatt nem fogja megengedni, hogy ezen állami alaptörvény megsértessék. Midőn ennek daczára a vasúti pragmatikáról szóló ezen törvényjavaslat e ház elé terjesztetett, azt kell tartanom, hogy a miniszterelnök urnak ezen kijelentése csupán reánk, horvátokra vonatkozik, hogy t. i. a miniszterelnök nem fogja megengedni, hogy mi bolygassuk a kiegyezést, hogy mi kövessünk el sérelmet rajta Horvátország javára. Ha, t. ház, mi bolygatnék a kiegyezést, ha mi követeinők annak módositását, akkor ez érthető lenne, mert midőn 1868-ban ezen egyezmény megköttetett, akkor Horvátországnak jogai megszorittattak, mig megfordítva, Magyarország tőlünk nagy engedményeket nyert, önök csodálkozni fognak azon, ha én azt mondom, hogy Magyarország kapott engedményeket, de ugy van. Mig Horvátország a kiegyezési törvény alapján csupán a belügyeket, a vallás- és közoktatási ügyeket és a törvénykezési ügyeket tartotta meg a maga részére, a többi összes állami ügyeket közöseknek nyilvánította Magyarországgal. Tehát, uraim, ki kapott engedményt, Horvátország vagy Magyarország ? Én azt hiszem, ebből egészen világos, hogy Magyarország kapott engedményeket. (Helyeslés a jobbközépen.) Ezért ne tegyenek nekünk szemrehányást, hogy önök nekünk engedményeket és kiváltságokat adnak. Mi azt vártuk, hogy ezen vasúti szolgálati rendtartás ellen sikra fog szállani a horvát miniszter. Az egyezmény 44. §-a igy szól (olvassa) : »Dalmát-, Horvát- és Szlavonországok érdekének képviselése tekintetéből ezen országok részére a Budapesten székelő központi kormányhoz egy tárcza nélküli külön dalmát-horvát-szlavón miniszter nevezendő ki. Ezen miniszter a közös minisztertanácsnak szavazattal biró tagja s a közös országgyűlésnek felelős. Ugyanő fogja képezni a kapcsolatot ö császári és apostoli királyi felsége, s Dalmát-, Horvát- és Szlavonországok országos kormánya között.« Minthogy a horvát miniszternek a minisztertanácsban szavazati joga van, szent kötelessége volt, hogy minisztertársait figyelmeztesse az egyezmény 57. §-ára, mely igy szól (olvassa) : »Dalmát-, Horvátés Szlavonországok határai között a közös kormányzat közegeinek hivatalos nyelvéül szintén a horvát nyelv állapittatik meg.« Ezt a szakaszt a horvát miniszternek a leghatározottabb védelemben kellett volna részesítenie a minisztertanácsban. Az a módosítás, melyet a horvát miniszter a vasúti szolgálati rendtartásról szóló törvényjavaslat tárgyában előterjesztett, nincsen összhangban a kiegyezési törvénynyel, nincsen összhangban a horvát nemzet jogával a nyelv tekintetében. Ennek daczára a horvát miniszternek a vasúti szolgálati rendtartásról szóló törvény j avaslatra vonatkozó módosítása a magyar nyelvet tolja fel Horvátországban hivatalos nyelvül. Ezen