Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-174

228 Í74. országos ülés 1907 j íinius 13-án, csütörtökön. tal szemben és daczára azoknak a hibáknak, a melyeket én ezen törvényjavaslatban is fel­találtam, mégis a magam részéről elfogadtam volna, ha nem lett volna kimondva a junktim a szol­gálati pragmatikával. Elsősorban azonban a fizetésrendezési törvény­javaslattal akarok foglalkozni. Mindenekelőtt azt fájlalom, hogy a vasúti munkásokról gondoskodás egyáltalában nem történt, hogy épen azoknak a sorsára nem gondol a kormány, kik leginkább rá vannak szorulva, kik a legszűkebb anyagi viszo­nyok közt élnek. Mert a fizetésrendezés olykép van kontemplálva, hogy a magasabb tisztviselők aránytalanul nagyobb fizetésjavitásban részesül­nek, mint az alacsonyabb ranga tisztviselők és a vasúti munkások teljesen mellőzve lettek. Nagyon helyes elv az, hogy az egyes fizetési csoportokon belül automatieze lépnek elő fizetési fo­kozat tekntetében a tisztviselők ; azonban itt igazán nem értem, miért nem fogadta el a törvényjavaslat készítője a korpótléknak az elvét, hogy a mennyi­ben fegyelmi Ítélettel eltiltva nincsenek, automa­tieze lépjenek elő a korpótlék élvezetébe és miért kell ilyen gallimatias, mint a mit a javaslatba találunk, hogy t. i. egyik fokozatból a másikba némelyek 2, mások 3, mások 4, mások pedig 5 év múlva lépjenek elő. Minthogy a fokozatos előléptetésekről szól­tam, helyesnek találom annak az elvnek kimon­dását, hogy a rendkívüli tehetséget és szorgalmat a fokozatos előléptetés tekintetében rendkívüli előléptetésben kell részesíteni. Itt azonban vesze­delmesnek tartom annak a mértéknek megállapí­tását, a melyet a törvényjavaslatban 'találunk, t. i., hogy 25%-át az előlépőknek ilyen rendkívüli előléptetésben lehessen részesíteni. Én ugy találom, hogy ezen szakasz alkalmazásával majd a protek­czionizmus rendkívüli módon fog érvényesülni, mert azt hiszem, talán nem minden negyedik államvasuti tisztviselő lesz olyan nagyon szorgal­mas, olyan rendkívüli tehetséggel megáldva, hogy igényt tarthatna e rendkívüli előléptetésre. Én azt hiszem, hogy a fokozatos előléptetésnél a rend­kívüli előléptetést meg kell szorítani és elég volna, ha 10%-ban állapítanék meg azt a maximumot, a melynek keretén belül a miniszter a rendkívüli előléptetést igénybe vehesse. A fizetésrendezés tekintetében ugyancsak mél­tánytalannak találom az erről szóló törvényjavaslat 10. §-ának intézkedéseit, a mely szakasz értelmé­ben (olvassa) ; »Az egyes alkalmazottak állásának megfelelő természetbeni lakás lakhelyiségeinek szá­mát és azok méreteit a kereskedelemügyi miniszter szabályzatilag állapítja meg, mely szabályzatban egyszersmind megállapittatnak azoknak a pótlé­koknak összegei is. a melyek valamely alkalmazot­tat megilletik arra az esetre, ha a kijelölt termé­szetbeni lakás helyiségeinek száma és méretei a szabályzat megállapításának nem felelnek meg«. A második törvényjavaslat azt mondja, hogy a vasúti tisztviselő köteles a neki természetben átadott lakást elfogadni. Ez helyes, azonban nem helyes az, hogy köteles lenne csak részbeni tör­lesztéssel megelégedni, illetve részbeni fizetést el­fogadni, t. i. hogy az a vasúti tisztviselő, a kinek igénye van négy szobára, csak kettőt kapjon és a kettő helyett bizonyos kárpótlást kapjon. Bocsá­natot kérek, lakás tekintetében részletfizetést tel­jesíteni nem lehet. Hiába adunk annak, a kinek négy szobára van szüksége, két szobát, azzal a két szobával nem fog kijönni, az teljesen érték­telen szolgáltatás neki, mert hová menjen a másik két szobával, vagy hol tartson uj lakást ? Én azt hiszem, a 10. §-t olyképen kell majd a részletes tárgyalás során kijavítani, hogy az államvasuti tisztviselőnél! csak akkor legyen kötelessége a természetbeni lakást elfogadni, ha azt á maga egészében nyújtják neki és ha az a lakás mindazt nyújtja neki, a mire igénye van az illetőnek, mert különben könnyen megeshetik, hog}?' az állam egy szobát fog neki adni és a három szobára vonat­kozólag eszkomptálja őt. T. ház ! Ezek voltak azok az észrevételek, a melyeket a fizetésrendezésre vonatkozólag szük­ségesnek tartottam elmondani. De daczára ezen hiányoknak — a mint előre is kijelentettem — elfogadtam volna ezt a fizetésrendezést, mert mindenesetre haladást jelent. Azonban veszedel­mesnek tartom a bürokratizmusnak azt a túl­tengését, a mely minden téren és lépten-nyomon mind követelőbb és követelőbb alakban lép fel. Én azt hiszem, ha idejekorán nem lesz gondos­kodás arról, hogy a hivatalnokoknak, már t. i. a haszontalan és szükségtelen hivatalnokoknak a létszáma csökkentessék, illetőleg megszüntettessék, akkor olyan problémával fogunk majd szemben állani, a melylyel megbirkózni nem tudunk, mert hisz máris odajutottunk, hogy csak kétféle kate­góriáját ismerjük az állampolgároknak : olyanokat, a kiket az állam fentart és olyanokat, a kik az államot fentartják. Azoknak a számat, a kiket állam fentart, azt hiszem, hogy lehetőleg csökken­teni kell. Aránylag véve nincs Európában állam, a melyeben annyi tisztviselő volna, ki mind az államtól húzza fizetését, kapja exisztenczizáját. (Ellenmondások.) Elnök (csenget) : Ne méltóztassanak közbe­szólásokkal zavarni a szónokot. Tiltja a házszabály! Vlád Aurél : T. képviselőház ! A mi a szolgálati pragmatikát illeti, azzal szemben súlyos ellenveté­seim vannak és egyáltalában nem osztom azt az álláspontot, hogy e törvény megszavazásával egy tökéletes, modern törvényt alkotunk, sőt ellenke­zőleg azt hiszem, hogy e törvényjavaslat megsza­vazásával egy reakezionárius, az állampolgárok szabadságát jogtalanul és indokolatlanul megszo­ritó törvényt szavazunk meg és azt hiszem, hogy ha — mivel e törvényjavaslat is az alkotmánybizto­sitékoknak úgyszólván egyike — az alkotmány­biztosítékok ilyen szelleműek lesznek, akkor jobb volna lemondani róluk. Igaz, hogy a bizottságok sok tekintetben enyhítették azokat a drákói intézkedéseket, a melyek e törvényjavaslat eredeti szövegében fog-

Next

/
Oldalképek
Tartalom