Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.
Ülésnapok - 1906-174
Í74. országos ülés 1907 június 13-án, csütörtökön. 227 lehet következtetni arra, hogy azok most közös állami ügyet nem képeznek. A kiegyezési törvénynek 56. és 57. §-a értelmében tehát a hivatalos nyelvnek a vasútra vonatkozólag Horvátország területén a horvátnak kellene lenni. (Helyeslés a jobbközépen.) T. képviselőház ! A közlekedésügyi bizottság a horvátok nyelvi igényeivel szemben két érvet hoz fel. Az egyik a magyar nyelv szuverenitásának szempontjából tagadja a horvátok igényeinek jogosultságát. Én azt hiszem, ez az érv egyáltalán nem állhat meg. Mert ha a nyelv szuverenitása szempontjából engedményeket tettek oly tekintetben, hogy elismerték a horvát nyelv jogait a közös kormányzat terén, a közös országgyűlésen is, akkor azt hiszem, az önök által kizárólag magánvállalatnak deklarált vasútra nézve azt annál inkább el kell ismerni, a nélkül, hogy a magyar nyelv szuverenitása egyáltalán csorbát szenvedne ez által. A mi a másik indokot illeti, t. i. hogy a czélszerűségi szempont követeli meg, hogy egységes nyelv legyen a vasútnál, én azt hiszem, t. képviselőház, nagyon furcsa, ha épen akkor, a mikor a függetlenségi párt van többségben, oly indokolást látunk e tekintetben, a melyet önökkel szemben, azt hiszem, majd nagyobb hatással és jogosultsággal fognak felvetni akkor, a mikor felszínre fogják hozni a magyar kommandó kérdését. Hiszen a közlekedésügyi bizottság ebben a tekintetben a következőket mondja : »E határozmányt a közlekedésügyi bizottság érinthetetlennek tartja, mert a vasúti üzem sajátsága, nevezetesen annak gyorsasága, biztonsága, pontossága megköveteli, hogy az állam e legnagyobb gazdasági vállalatának egységes szolgálati nyelve legyen az állam egész területén. Hiszen az üzem vezetésénél és lebonyolításánál nem csak Írásban, de szóval, táviratilag és távbeszélőn is sokszor momentán kell az egész hálózatra nézve intézkedni és rendelkezni. Ezt pedig jól és egyöntetűen csakis minden fordítás mellőzésével az eredeti egységes szolgálati nyelven lehet megtenni. A fordítás és tolmácsolás ugyanis a legtöbb esetben késedelmet, de sokszor a biztonság megrendülésével járó zavarokat és bonyodalmakat is idézhetne elő.« Ez igaz. De ha ez igaz itt, épen annyira igaz a közös hadsereg tekintetében. Gaal Gaszton : Hízelegnek Bécsnek ! Vlád Aurél: Nem hizelgek. De ha ez áll, akkor egyáltalában nem értem, hogy a közlekedésügyi bizottság tagjait miért nem nevezték ki valóságos belső titkos tanácsosokká, mert ezzel az indokolással igazán rászolgálhattak erre. (Helyeslés, ügy van ! a jobbközépen. Mozgás balról.) Gaal Gaszton : Megint felajánlkoznak ! Vlád Aurél : Különben ezt a kérdést nem a czélszerűség szempontjából kell eldönteni, hanem kizárólag jogi szempontból. Jogi szempontból a horvátoknak igenis igazuk van. Az a körülmény, hogy ez eddig a gyakorlatban még nem érvényesült és most kerülő utón a horvát kiegyezési törvényt úgyszólván meg akarják változtatni és törvénynyel akarják legalizálni az eddigi helyzetet, ez olyan abuzus, a mely véleményem szerint és azt hiszem mindenki véleménye szerint jogosan hivja ki horvát képviselőtársaimnak ellenzését. Hiszen, t. ház, principiis obsta. Ha kerülő utón megváltoztatják most a horvát kiegyezést, ugy hogy az államvasutak területén behozzák a hivatalos magyar nyelvet, ez olyan veszedelmes proczedenst képez, a mely preczedens alkalmazásával majd más kérdésekben ugyanily kerülő utón fognak próbálkozni. Ez az első lépés arra, hogy a trójai falovat bevigyék a horvát autonóm jogok körébe. , . (Tako je ! a jobbközépen.) és ezért indokoltnak tartom azt a hatalmas ellenzést, a melyet ezzel szemben horvát képviselőtársaink kifejtenek. (Nagy zaj.) HÓdy Gyula: Supilo, gratulálunk az uj szövetségesekhez ! (Nagy zaj a jobbközépen.) Pribičevič Szvetozár: Keka se ugi hrvatski ministar Josipovich od Rumunja, kako se brane hrvatska praya ! Zagorac Stephan: Da, bolje i oni nego Josipovic ! SupÜO Frano : Prije éemo svi umrijeti, nego se odreci hrvatskog jezika. Éljen a horvát nyelv ! Elnök : Csendet kérek ! HÓdy Gyula : Magyarul beszéljenek ! Ezt nem értem. Az ilyen barátságból nem kérek. (Zaj a jobbközépen. Elnök csenget.) Vlád Aurél: Szükségtelennek tartom, hogy e kérdéssel bővebben foglalkozzam, mert azt hiszem, horvát képviselőtársaim teljesíteni fogják e tekintetben kötelességüket, ugy hogy a mi támogatásunkra bizonyára nem fognak szorulni. Minthogy azonban már a nyelvi kérdés taglalásába bocsátkoztam, szükségesnek tartom kijelenteni, hogy azért sem fogadhatom el egyebek közt a jelen törvényjavaslatot, mert egyáltalában nincs gondoskodás a tekintetben, hogy azok a milliók, kik más nyelvet beszélnek és közvetlenül érintkeznek a vasúti hivatalnokkal, ezt a maguk nyelvén tehessék. Ha a vasút csupán üzlet, akkor már üzleti érdekből is gondoskodásnak kell történni arra vonatkozólag, hogy ne ismétlődjenek azon botrányos jelenetek, a melyeknek — sajnos — nagyon gyakran szemtanúi voltunk, hogy a vasúti pénztáros nem akarja kiszolgáltatni a jegyet a magyarul nem beszélő közönségnek, azt mondván, tanuljon meg magyarul. (Igaz ! Ugy van ! a középen. Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Vlád Aurél : Ilyen visszaélések nagyon is gyakran történnek, és épen azért azt hiszem, hogy a kormánynak kötelessége lett volna gondoskodni a fegyelmi szabályzatokban arról, hogy ilyen botrányos esetek ne ismétlődjenek, és a mennyiben elkövettetnek, megfelelő megtorlásban részesüljenek. T. ház ! A szőnyegen lévő törvényjavaslatot, daczára annak, hogy a fizetésrendezésről szóló törvényjavaslat bizonyos előhaladást jelent a múlt-' 29*
