Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-174

Í74. országos ülés 1907 június 13-án, csütörtökön. 227 lehet következtetni arra, hogy azok most közös állami ügyet nem képeznek. A kiegyezési törvény­nek 56. és 57. §-a értelmében tehát a hivatalos nyelvnek a vasútra vonatkozólag Horvátország területén a horvátnak kellene lenni. (Helyeslés a jobbközépen.) T. képviselőház ! A közlekedésügyi bizottság a horvátok nyelvi igényeivel szemben két érvet hoz fel. Az egyik a magyar nyelv szuverenitásának szempontjából tagadja a horvátok igényeinek jogo­sultságát. Én azt hiszem, ez az érv egyáltalán nem állhat meg. Mert ha a nyelv szuverenitása szempontjából engedményeket tettek oly tekintetben, hogy el­ismerték a horvát nyelv jogait a közös kormányzat terén, a közös országgyűlésen is, akkor azt hiszem, az önök által kizárólag magánvállalatnak deklarált vasútra nézve azt annál inkább el kell ismerni, a nélkül, hogy a magyar nyelv szuverenitása egy­általán csorbát szenvedne ez által. A mi a másik indokot illeti, t. i. hogy a czél­szerűségi szempont követeli meg, hogy egységes nyelv legyen a vasútnál, én azt hiszem, t. képviselő­ház, nagyon furcsa, ha épen akkor, a mikor a függetlenségi párt van többségben, oly indokolást látunk e tekintetben, a melyet önökkel szemben, azt hiszem, majd nagyobb hatással és jogosult­sággal fognak felvetni akkor, a mikor felszínre fogják hozni a magyar kommandó kérdését. Hiszen a közlekedésügyi bizottság ebben a tekin­tetben a következőket mondja : »E határozmányt a közlekedésügyi bizottság érinthetetlennek tartja, mert a vasúti üzem sajátsága, nevezetesen annak gyorsasága, biztonsága, pontossága megköveteli, hogy az állam e legnagyobb gazdasági vállalatának egységes szolgálati nyelve legyen az állam egész területén. Hiszen az üzem vezetésénél és lebonyo­lításánál nem csak Írásban, de szóval, táviratilag és távbeszélőn is sokszor momentán kell az egész hálózatra nézve intézkedni és rendelkezni. Ezt pedig jól és egyöntetűen csakis minden fordítás mellő­zésével az eredeti egységes szolgálati nyelven lehet megtenni. A fordítás és tolmácsolás ugyanis a legtöbb esetben késedelmet, de sokszor a bizton­ság megrendülésével járó zavarokat és bonyodal­makat is idézhetne elő.« Ez igaz. De ha ez igaz itt, épen annyira igaz a közös hadsereg tekintetében. Gaal Gaszton : Hízelegnek Bécsnek ! Vlád Aurél: Nem hizelgek. De ha ez áll, akkor egyáltalában nem értem, hogy a közlekedés­ügyi bizottság tagjait miért nem nevezték ki való­ságos belső titkos tanácsosokká, mert ezzel az indo­kolással igazán rászolgálhattak erre. (Helyeslés, ügy van ! a jobbközépen. Mozgás balról.) Gaal Gaszton : Megint felajánlkoznak ! Vlád Aurél : Különben ezt a kérdést nem a czélszerűség szempontjából kell eldönteni, hanem kizárólag jogi szempontból. Jogi szempontból a horvátoknak igenis igazuk van. Az a körülmény, hogy ez eddig a gyakorlatban még nem érvénye­sült és most kerülő utón a horvát kiegyezési tör­vényt úgyszólván meg akarják változtatni és tör­vénynyel akarják legalizálni az eddigi helyzetet, ez olyan abuzus, a mely véleményem szerint és azt hiszem mindenki véleménye szerint jogosan hivja ki horvát képviselőtársaimnak ellenzését. Hiszen, t. ház, principiis obsta. Ha kerülő utón megváltoztatják most a horvát kiegyezést, ugy hogy az államvasutak területén behozzák a hiva­talos magyar nyelvet, ez olyan veszedelmes pro­czedenst képez, a mely preczedens alkalmazásával majd más kérdésekben ugyanily kerülő utón fog­nak próbálkozni. Ez az első lépés arra, hogy a trójai falovat bevigyék a horvát autonóm jogok körébe. , . (Tako je ! a jobbközépen.) és ezért indokoltnak tar­tom azt a hatalmas ellenzést, a melyet ezzel szem­ben horvát képviselőtársaink kifejtenek. (Nagy zaj.) HÓdy Gyula: Supilo, gratulálunk az uj szö­vetségesekhez ! (Nagy zaj a jobbközépen.) Pribičevič Szvetozár: Keka se ugi hrvatski ministar Josipovich od Rumunja, kako se brane hrvatska praya ! Zagorac Stephan: Da, bolje i oni nego Josi­povic ! SupÜO Frano : Prije éemo svi umrijeti, nego se odreci hrvatskog jezika. Éljen a horvát nyelv ! Elnök : Csendet kérek ! HÓdy Gyula : Magyarul beszéljenek ! Ezt nem értem. Az ilyen barátságból nem kérek. (Zaj a jobbközépen. Elnök csenget.) Vlád Aurél: Szükségtelennek tartom, hogy e kérdéssel bővebben foglalkozzam, mert azt hiszem, horvát képviselőtársaim teljesíteni fogják e tekin­tetben kötelességüket, ugy hogy a mi támogatá­sunkra bizonyára nem fognak szorulni. Minthogy azonban már a nyelvi kérdés tagla­lásába bocsátkoztam, szükségesnek tartom ki­jelenteni, hogy azért sem fogadhatom el egyebek közt a jelen törvényjavaslatot, mert egyáltalában nincs gondoskodás a tekintetben, hogy azok a milliók, kik más nyelvet beszélnek és közvetlenül érintkeznek a vasúti hivatalnokkal, ezt a maguk nyelvén tehessék. Ha a vasút csupán üzlet, akkor már üzleti érdekből is gondoskodásnak kell történni arra vonatkozólag, hogy ne ismétlődjenek azon botrányos jelenetek, a melyeknek — sajnos — nagyon gyakran szemtanúi voltunk, hogy a vasúti pénztáros nem akarja kiszolgáltatni a jegyet a magyarul nem beszélő közönségnek, azt mondván, tanuljon meg magyarul. (Igaz ! Ugy van ! a közé­pen. Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Vlád Aurél : Ilyen visszaélések nagyon is gyakran történnek, és épen azért azt hiszem, hogy a kormánynak kötelessége lett volna gondos­kodni a fegyelmi szabályzatokban arról, hogy ilyen botrányos esetek ne ismétlődjenek, és a mennyiben elkövettetnek, megfelelő megtorlásban részesül­jenek. T. ház ! A szőnyegen lévő törvényjavaslatot, daczára annak, hogy a fizetésrendezésről szóló törvényjavaslat bizonyos előhaladást jelent a múlt-' 29*

Next

/
Oldalképek
Tartalom