Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.
Ülésnapok - 1906-174
226 Ylh. országos ülés 1907 június 13-án, csütörtökön. da zeljeznice nisu privatno poduzeée drzave, nego jedna drzavna institucija, i da se na njih bezuvjetno ima protegnuti§ 57. nagode i hrvatski jezik kao sluzbeni jezik na zeljeznicama na hrvatskom teritoriju uvesti. U ostalom, bile zeljeznice drzavna institucija ili privatno poduzeée drzave, za nas je to jedno te isto s obzirom na jezicno pitanje, jer u svakom slucaju mora hrvatski jezik biti sluzbeni. Kad se ovdje razpravljalo o zeljeznicama, nabaceno je pitanje da néma hrvatskih zeljeznica i da postoje samo zeljeznice ugarske. Moj prijatelj dr. Surmin dokazao je, da su u Hrvatskoj neke zeljeznicke pruge sagradjene samo hrvatskim novcem, dakle pravno bi to bile hrvatske zeljeznice, Ali nisu to jedine pruge, kője je on nabrojio, nego ih ima vise, kője su izgradjene novcem iz krajiskih suma,- novcem investicionalne zaklade, prinosom zupanija i imovnih obcina. Sve je to hrvatski novac i dok danas pravouzitnici nasih imovnih obcina nemaju drva za ogriev i gradju, lezi njihov kapital ulozen u zeljeznice, kője ne nőse nikakve koristi nego sramotu, jer su izrucene tudjinu, jer tamo vlada tudji jezik. Ja proti ovoj zakonskoj osnovi zajedno sa svojim drugovima u ime hrvatskog naroda prosvjedujem. Ja jjrosvjedujem i tvrdim, da ovaj sabor nije kompetentan o ovoj zakonskoj osnovi razpravljati. Ako vi, gospodo moja, unatoc nasega prosvjeda ovu zakonsku osnovu ucinite zakonom, onda ste poderali nagodu, onda nemojte traziti od nas, da ju mi mozda krpamo. Mi zato nemamo razloga, ali vas upozorujcm, da ce to bili vise na stetu vasú nego na stetu nasu. Upozorujem vas narocito na § 70, da niste vlastni nagodu ovako na lahku ruku jednom zakonskom osnovom poderati. Tu imadu odluciti svi oni faktori, koji su nagodu sklopili § 70. nagode glasi (olvassa): »Iza kako bude nazocna nagodba postigla previsnju sankciju, imade se ona kao zajednicki temeljni zakón uvrstiti u posebne zakonike kraljevine Ugarske i kraljevinah Dalmaoije, Hrvatske i Slavonije; pa se podjedno ustanovljuje,. da ova nagodba nemoze biti predmetom zakonodavstva pojedinih nagadjajuéih se kraljevinah i da promjena iste usliediti moze samo onim putem, kojim je udjelotvorena, jsristupom najme svih onih cinbenikah, koji ju sklopise.« Dakle ovdje se véli, da nagodu mogu promieniti samo kraljevina Ugarska sporazumno sa kraljevinom Hrvatskom, ako to konacno i kralj sankcionira. Samovolje ovdje ne moze biti niti ne smije biti — niti sa nase niti sa vasé strane, Visoki sabore, ja drzam stoga, da je u interesu kraljevine Ugarske i kraljevine Hrvatske, ako ova visoka kuca odkloni ovu zakonsku osnovu, jer ako ju i nije odbor komunikacioni na áelju nasega zastupnika i druga g. Tuskana rhtio odoklniti, ali vi imate prilike da ju odklonite itime opet uspostavite dobár odnosaj izmeclju kraljevine Ugarske i kraljevine Hrvatske. Ako biste pako zakonsku osnovu ipák ucinili zakonom, u Hrvatskoj naici ce taj zakón na odpor i Hrvatska ga nece nikada priznati. Ja bih, visoki sabore, imao sada da rascinim ovu zakonsku osnovu cielu, ali kako je to vec ucinjeno sa strane mojih drugova, a neki ce to jos uciniti, drzim., da bi bilo suvisno o tom razpravljati. Ja őu dakle prestati, i zavrsujem samo s apelom na vas: Uklonite ovu osnovu, a ako ne ceté, prosvjedujem ja proti njoj, prosvjeduju moji^ drugqvi, prosvjeduje cieli hrvatski narod. (Zivio! ÉlénJc helyeslés és taps a jobb középen.) Raisz Aladár jegyző: Vlád Aurél! Vlád Aurél: T. képviselőház! A szőnyegen lévő törvényjavaslathoz egy önök által el nem ismert, de azért létező pártnak megbizásából felszólalt Polit Mihály t. képviselőtársam, a ki a törvényjavaslatnak inkább a horvát kérdéssel, illetve a nyelvi kérdéssel kapcsolatos intézkedéseivel foglalkozva, bővebben tárgyalta ezt a kérdést. Ö annál is inkább j ogositva volt ennek a kérdésnek bővebb tárgyalásába belebocsátkozni, mert a horvát-magvai kiegyezésben tevékenyen részt vett. Daczára annak, hogy Polit Mihály t. képviselőtársam e kérdésben bővebben fejtette ki pártunknak álláspontját, mégis szükségesnek tartom én is a magam részéről észrevételeimet és pártom felfogását előadni e kérdésben, annyival is inkább, mert itt egy bizonyos analógiát látunk, s ismétlődni látjuk a horvátokkal szemben azt, a mit önök velünk szemben a nemzetiségi törvény végre nem hajtása tekintetében elkövettek. T. képviselőház ! Pártunk véleménye szerint a horvátok álláspontja törvényszerűség szempontjából világos, a törvény rendelkezései értelmében nekik igazuk van. (Igaz! Ugy van! a középen.) És pedig azért t. képviselőház, mert a horvát kiegyezési törvénynek 9: §-a a vasutakat közösügyeknek tekinti s ilyeneknek deklarálja. Ha a vasút az államnak csak magánvállalkozása volna, akkor, t. képviselőház, egyáltalában nem lett volna szükség taxatíve felsorolni a vasutakat a 9. §-ban. Mert hiszen ha a kereskedelmi törvény alapján és értelmében a vasút magánvállalat, akkor — minthogy a kereskedelmi törvény tekintetében a közös magyar országgyűlésnek úgyis kizárólagos joga van — nem lett volna szüskég arra, hogy taxatíve felsoroltassanak a 9. §-ban a vasutak, a felsorolás tén}^e által a vasutak a kereskedelmi vállalatok köréből kivonattak és az állami ügyek körébe soroztattak. Az a tény, t. képviselőház, hogy akkoriban, mikor a kiegyezési törvényt hozták, Horvátországban egyáltalán nem voltak államvasutak, nem dönti meg a horvátok álláspontját, mert gondoskodás történhetik és gondoskodás történt is magáról a vasútról mint elvi kérdésről. S igy abból a körülményből, hogy vasutak nem voltak, egyáltalán nem
