Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-173

218 Magdics Péter: Engedjék meg, hogy az önök szónokait kapaczitálj am olyan véleménynyel, a melyet az önök nagy fia, Kossuth Lajos fejezett ki. Én azt hiszem, hogy vele szemben, mint az önök legnagyobb fiával és bizonyos tekintetben tekintélyével szemben, önök el fogiák ismerni, hogy igazat mondott, hogy belőle magyar hazafi szólott, a ki semmivel sem kisebb hazafi, mint Barta és Nagy. Irányi magyar történész 1859-ben egy munkát adott ki, a melyben Kossuth Lajos azon szavait idézi, a melyeket 1851-ben mondott, midőn KisÁzsiában voit. Hallgassák meg, hogy az önök nagy fia 55 évvel ezelőtt mily szabadelvűén gondolkozott, és mikép gondolkoznak ma önök. Kossuth Lajos igy beszélt (olvassa) : Horvát- és Szlavónország, vagyis a társországok történelmileg különböző országok voltak mindig, ugy a nemzetiség, mint a terület szempontjából. Sohasem voltak Magyarország részei, hanem társai. . . Én jogosnak találom, hogy a mi községeiket, megyéiket és törvényhozásukat illeti, saját akaratuk szerint szervezkedjenek ; hogy maguk nevezzék ki bánjukat ; hogy saját akaratuk szerint igazgattassanak ; hogy oly függetlenek legyenek Magyarország törvényhozásától és közigazgatásától, mint a milyen függetlenek ebben a tekintetben az amerikai szövetségnek összes szuverén államai; hogy közöttük és Magyarország között csak föderális szövetség legyen és hogy a közös törvényhozás és legfőbb igazgatás, mely rájuk vonatkozik, csak azokra az ügyekre szoritkozzék, a melyek őket ép ugy illetik, mint Magyarországot. A mi engem illet — mondja Kossuth Lajos — én a közösügyek alatt nem értek mást, mint az ország védelmét a szárazon és a tengeren, a külföldi hatóságokkal való viszonyt, a v.'.mokat, a kereskedelmi igazgatást és a tenger felé irányuló közös forgalom útjait. Azt hiszem, hogy horvát testvéreim ezzel az ajánlattal meg fognak elégedni, mert az teljesen biztositja az ő nemzeti létüket, függetlenségüket és azt a köteléket, a mely őket hozzánk fűzte, föderális viszonynyá minősiti.« (Helyeslés és taps a jobbközépen.) Ezek szavai az önök nagy fiának, a ki a mi történelmünket, a mi jogainkat és különállásunkat ép ugy, mint Horvátország jelentőségét egészen máskép fogta fel, mint a miként ezt önök most teszik. Ha önök meg fogják szivlelni Kossuth Lajos szavait, erősebbé fogják tenni horvát szövetségeseiket s megerősitve őket, önök maguk is meg fognak erősödni; mert mindaddig, a mig tisztelni fogják az ő jogaikat és szabadságaikat, mindig igaz barátokat és társakat fognak találni, a kikre a bajban bizton számithatnak. Uraim, a politika néha úgyszólván egy éjszakán át változik meg. Ne higyjék azt, hogy önök ma egészen biztosak, hogy •önökre nem jöhetnek végzetes najjok. a midőn ismét számithatnak, a horvát testvérek segítségére, ha a horvát testvéreket és az ő jogaikat tisztelni fogják. Ezt a törvényjavaslatot ugy, a hogy az előterjesztetett, ugy tűnik fel nekem, az önök és a mi ellenségeink inspirálták azért, hogy közöttünk viszályt támaszszanak. Én ezen törvényjavaslat miatt nem okolom csak az önök politikusait, a kik azt inspirálták, hanem felelőssé teszem ezért a horvát miniszter urat is, a Id gyengén, vagy jobban mondva, sehogy sem védte a horvát érdekeket, midőn ezen törvényjavaslat a magyar minisztertanács elé került. A horvát miniszter helyzete ebben a kérdésben igen könnyű volt. Az ő hivatása egyedül az volt, hogy legszorosabban ragaszkodjék az állami alaptörvényhez és ezen törvény alapján követelje, hogy Horvát- és Szlavonország joga tiszteletben tartassék ; ha pedig az ő álláspontja a minisztertanácsban nem érvényesül, neki mint becsületes embernek le kellett volna vonni a konzekvencziákat s akkor hálás lenne iránta a haza és a nemzet. (Helyeslés a jobbközépen.) Budiszavíjevies Bude: Igen, ezt fogja ő megtenni! Magdics Péter : Egyébiránt őszintén mondva, én a miniszter ur másnemű közreműködésére nem is számitottam. Mert a mi hazánknak sohasem volt annyi baja, különösen különböző törvények szentesítésével, a legfelsőbb biróság elnökének kinevezésével, és igy tovább, mint a jelenlegi miniszter ur alatt, a ki nem idegenkedik attól sem, hogy egy hat hét előtt szentesitett törvényt fiókjában zár alatt tartogasson, a mely csak most küldetett le a horvát bánnak. Igazán szomorú ! (Elénk helyeslés és taps a jobbközépen.) Most engedjék meg, hogy néhány szóval válaszoljak Nagy képviselő urnak. Ha birálat alá akarnám venni Nagy képviselő urnak egyes állításait, kitölthetném ezzel az egész ülést. De rövidre kell szabnom beszédemet, miután még egy társam óhajt felszólalni és igy csak néhány fejtegetésére óhajtok egy pár szóval észrevételt tenni. Nagy képviselő ur aposztrofálta a jelenlegi horvát delegátusokat és mint a hazafias tevékenység mintaképét állította elénk a mi elődeinket, (Derültség.) a kik ugy ültek itt, mint a múmiák, (Derültség és helyeslés a jobbközépen.) és sohasem emelték fel szavukat a horvát nemzet és Horvátország jogainak védelmére. Nagy képviselő ur azt mondja, emlékezzünk és vegyünk példát azokról a férfiakról, a kik mi előttünk itt ültek, a kik között volt a jelenlegi horvát miniszter és a kik mindig azon voltak, hogy a horvátok és magyarok között egyetértés és barátság uralkodjék. Ö ajánlotta nekünk, hogy ugyanazt a poütikát kövessük ebben a magas házban, a melyet követett az elmúlt években a mi 40 delegátusunk. Ki ajánlja ezt nekünk és miért ? önöknek joguk volna uraim azt mondani nekünk arra, hogy uj rendszert inauguráljunk Horvátországban, ha ugyanazt a politikát űznénk, a melyet a függetlenségi párt, a néppárt és az alkotmánypárt rég elitéltek, ha mi Tisza, Héderváry és Eehérváry politikáját követnénk, a melyet önök elitéltek. (Élénk helyeslés és taps