Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-173

219 a jobbközépen.) önök tehát azokat a férfiakat, a kik ellen önök oly elkeseredéssel és minden eszközzel küzdöttek, a kik az önök politikája ellen dolgoztak, nekünk mintaképül állítják fel. Elfelejtik, hogy ezek ellen szálltak sikra az önök legbölcsebb hazafiai, és hogy ezek miatt került bele az ország az ex-lexbe. (Helyeslés és zaj a jobbközépen.) Vinkovics Bozó: Vegyék Kiment magukhoz a függetlenségi párcba. Supilo Ferencz: Vegyék Khuent maguk közé, az önöket mind rá fogja szedni. (Zaj a jobbközépen. Mozgás és zaj a baloldalon.) Elnök (csenget) : Supilo képviselő urat figyelmeztetem, hogy ne zavarja a tárgyalás rendjét. Magdics Péter: A horvát képviselők, a kiket horvát országgyűlés küldött ki, hazájukon árulást követnének el, ha azon az utón mennének, melyen itt elődeink mentek. Én meg vagyok győződve, hogy csak azoknak, a kik itt előttünk képviselték a horvát királyságot, munkátlansága és nembánomsága folytán kaptak önök rólunk rossz fogalmat. (JJgy van!) Uraim, ha elődeink mindig, mikor kellett, a törvénynyel a kezükben védelmezték volna e házban hazájuk jogait, ugy azok a belátásos magyar politikusok elismerését, nemzetünk elismerését és az összes többi nemzetek elismerését aratták volna, melyek a szabadságért és a jogért küzdenek. Uraim, én meg vagyok győződve, hogy ha ők ezen tisztelt házban többször szólaltak volna fel, hogy önöket a horvát-magyar egyezmény állítólagos titkaiba avassák be, a mely egyezmény — ugy látszik — sokaknak még ma sem ismeretes, igy tovább jutottak volna el, s önök máma nem mosolyognának a beszédeinknek, hanem azt mondanák, hogy jelen alkalommal a horvátoknak igazuk van. (ügy van!) Uraim, én meg vagyok győződve, hogy jogainkat tiszteletben tartva, és méltányolva azt, a mi minket törvény szerint megillet, bennünk bizonyára őszinte és becsületes szövetségeseket fognak találni, melyekre szükség esetén támaszkodhatnak, hogy a szabadságért, a mienkért és az önökéért, önökkel küzdjenek s nem fognak találni múmiákat, melyek itt hiába ülnek, és nézik, hogy jogaink miképjjen tiportatnak. Befejezem beszédemet s horvát társaimhoz hasonlóan kinyilvánitom, hogy ezzel a törvényjavaslattal az 1868. évi állami alaptörvényen ejtetik sérelem, a mely eg3^oldalu határozattal, illetve ilyen törvénynyel országgyűlésünk közreműködése és hozzájárulása nélkül semmikép sem változtatható meg. S az állami törvény ilyenképen történt megsértésének a horvát királyságra nézve semmi hatálya sem lesz, sem kötelezettséggel nem fog járni, s nem is lehet. Mi semmi szin alatt sem ismerhetjük el törvénynek, s nem járulhatnak ehhez önök sem, s nem is szabad, ha a törvényt szentnek tartják, s ha súlyt fektetnek az egyezménynek tiszteletben tartására. Én figyelmébe ajánlom magyar képviselőtársaimnak, méltányolják a mi szavunkat és törvényen alapuló óvásunkat és vegyék le ezt a javaslatot a napirendről, hogy ily módon meggátoltassák Horvátország és Magyarország becsületének és tekintélyének megsértése ezen törvényjavaslat esetleges elfogadása által. Uraim, mi a fiumei rezoluczióval elhoztuk önöknek a béke pálmáját és megteremtettük Horvátországban az uj érát. Ha önök elfogadják a béke pálmáját, továbbra is maradunk jó barátok és szövetségesek s együtt leszünk ott, a hol azt a közös érdek kivánni fogja, Ha pedig nem fogadják el a pálmát, hanem nekünk nj'ilt hadat üzennek, mint pl. ezzel a törvényjavaslattal, nekünk el kell azt fogadnunk országunk érdekében "s mint hazafiak és népképviselők fel fogunk használni minden törvényes eszközt, hogy ilyen törvényjavaslat elfogadását megakadályozzuk. Ne bántsák a horvát nyelvet! A horvát nyelv a mi szentségünk, a nyelvünk védelmében mi nem félünk semmiféle áldozattól, mi nem ismerünk semmiféle akadályt, a melylyel nem lennénk képesek ezen szentségünk érdekében a végső határig szembeszállni. (Ügy van!) Hogy ez ugy van, azt legjobban bizonyítja Vrbaničs tanár ur fejtegetése, a ki elmondotta önöknek, hogy az összes kísérletek, az összes eddigi támadások a mi nyelvünk szentsége ellen eredménytelenek maradtak. És most még egyszer az igazság, a szabadság, Horvátországunk becsülete és tekintélye érdekében, Magyarország szabadsága és tekintélye érdekében, melyre önök oly gyakran hivatkoznak, kérem önöket, akadályozzák meg azt, hogy ezen törvényjavaslat törvénynyé váljék. (Zajos helyeslés, éljenzés és taps a jobbközépen.) 28*