Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-172

172. országos ülés 1907 június 11-én, kedden. 169 Elnök : A mi a ház régi gyakorlatát illeti, az ezekre nézve való tájékozatlanság talán nem is válik hátrányomra, mert hiszen a ház régi gyakorlatát nem ismerem, De, bocsánatot kérek, én nem is látom oly komplikáltnak a kérdést. A t. képviselő ur mindig elfelejti itt az argumentumok kétféleségét, hogy t. i. nem azt kérte a képviselő ur, hogy a napirendre kitűzött tárgytól eltérhessen, hanem ellenkezőleg arról volt szó, hogy Vázsonyi képviselő ur jogczim nélkül második beszédet tartson-e vagy sem ? Ezt semmiesetre sem lehet a házszabályok 207-ik §-a alá vonni és ezért ismétlem, hogy eljárásomban követett felfogásomat teljesen fentartom. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Azt hiszem, hogy a t. háznak méltóztatik ezt az eljárásomat helyeselni. (Élénk helyeslés a baloldalon és jobbfelől.) Lengyel Zoltán: Bocsánatot kérek, ebben a kérdésben a szavazásnak nincs helye. (Mozgás és zaj a baloldalon.) Elnök : Nem is tettem fel a kérdést szavazásra. Ki következik a szólásra ? Egry Béla jegyző: Mazsuranics Bogoszláv! Mazuranic Bogoslav: Yisoki Sabore! Gospodin zastupnik Nagy pocastio je danas nas Hrvate dugim govorom od dva sata. Ja, posto ne razumi jem madzarski, ne mogu da odgovorim na sve ono, sto nam je on tu ptipovijedao to ce uciniti moji drugovi kasnije. Ali, akoprein ne znam, ipák sam neke stvari razabrao iz njegova citiranja hrvatskih knjiga i iz ponasanja visoke kuce prema njegovom govoru, pak si drzim duznoscu, da se osvrnem jos danas na te neke stvari, sto sam ih ja opazio. Opazio sam, da je gospodin zastupnik Nagy citirao knjigu profesora Vrbaniča na ónom mjestu, gdje se govori, da i drzava moze biti, kao i privatnik, poduzetnikom raznih posala. Kad sam cuo za taj citat, a znao sam, kaino smjera, razabrao sam, da je tim citatom htio gospodin zastupnik Nagy da potkrijepi ono nerazumljivo mnijenje i stanoviste i ugarske vlade i ovoga visokog sabora, o privatnom poduzecu drzave. Gospodin zastupnik Nagy citirao je profesora Vrbaniča, da po tom dokaze da je zase stanoviste opravdano, pak dokazuje ono, sto mi ne trebamo da nam se istom dokazuje, dokazuje nam ono, sto mi jako dobro znamo i o cem nikada ne dvojili nijesmo. Mi nijesmo nikada dvojili, da jedna drzava moze imati poduzece, pa nam gospodin zastupnik nije to treba istom dokazivati i tobozé nam s nasim vlastitim autorom tumaciti nesto sto mi vrlo dobro znamo. Protiv cega se mi borimo? Mi se ne borimo protiv tóga, da jedna drzava moze imati poduzeie, da moze imati zeljeznice, vec se borimo protiv tucacenja, da je ta drzava samo madzarska drzava a ne zajednicka hrvatskoKEPVH. NAPLÓ. 1906 1911. X. KÖTET. ugarska drzava, kao sto bi po zakuno imala biti u svim granama pa i kod zeljeznica. Tu je razlike izmedju naseg i vaseg stanovista. Ne dakle, da mi drzimo, da drzava ne moze imati poduzece; drzava moze imati i ima poduzeca, ali bas za to jer su ta poduzeca drzavna, moraju se na njih protezati svi propisi koji uredjuju drzavne odnosaje, jer ti propisi vrijede za sve ono sto ta drzava radi, moraju se protezati na svaki dio drzavnog posla i imetka, jer tu néma nikakovih posebnih propisa, koji bi normirali ovakove posebne priváté drzavne poslove. Ne cu da razvlacim ovo pitanje, jer se cini, da je gospodin zastupnik Nagy najbolje svojim citiranjem profesora Vrbaniča dokazao, kako ovo stanoviste néma nikakovog uporista, kako se za opravdanje tóga stanovista neda nijedan razlog navesti. kad je on nasao samo taj jedini razlog, da drzava smije imati poduzece. (Nevetés a horvátok részéről.) Kad néma boljega dokaza, ovakav dokaz govori za nas i za nase stanoviste. Iz drzanja i njekih rijeei posp. zastupnika Nagya razabrao sam na svoje veliko zaeudjenje, da on, koji mozda jos najbolje od gospode ovdje jrosna hrvatske odnosaje, pada u onu istu pogrijesku, u koju su padali, a padaju i danas, mnogi madzarski politicari, pa je ovdje s potpunom zbiljom pripovijedao o tom, kako mi Hrvati u Hrvatskoj proganjamo Madcari, kako mi Hrvati nedamo madzarskoj djeci skola, kako dosljedno tome idemo za tim, da pohrvatimo svakoga Madzara, koji u Hrvatsku dodje. To kad ne bi bilo neozbiljno bilo bi smijesno. Mene je skoro sram, da idem dokazivati, kako mi nismo onaj agresivni dio nase zajednice, (Helyeslés és taps a horvátok részéről.) kako mi Hrvati slicimo onomu jamjctu kője muti vodu vuku, kad bi ja podsjetio, bez da dokazujem dalje, gospodina Nagya, da i ovaj njegov rasgovor o hrvatskoj agresivnosti i nasilju nije nista drugo nego samo jjomanjkanje dokaza kod cijele ove rasprave za ojvravdanje madzarskog stanovista, pa treba djelovati na madzarsko javno mnijenje, treba ga poskakljati ondje, gdje najosjetljivije, gdje i Madjari nas danas skakljaju — najme u osjetljivosti jezicnoj. Da se izbjcgne razlosima nasim, kojima branimo nas jezik, pripovjeda g. Nagy o toboznjem pohrvacivanja Madjara, da se javno mnijenje madjarsko malo digne na obranu svoje toboz ugrozene narodnosti i zaboravi na nasilje bője se koce nama uciniti, to je gospodin Nagy kao covjek, koji prilicno dobro pózna odnosaje hrvatske, morao znati, pak nije trebao s ovakim razlozima izlaziti. Jos sam nesto razabrao iz govora gosp. zastupnika Nagya, B,azabrao, sam da je citao izvjesce regnikolarnih deputacija i iz togizvjestaja htio da izvede za sebe odnosno za stanoviste vecine kuce dokaz, kako je opravdano, da 22