Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.
Ülésnapok - 1906-172
172. országos ülés 1907 június 11-én, kedden. 165 Mit tesz ez,Jt. képviselőház ? Azt, hogy ha az előző szónok nem helyesen ismételte vagy idézte Vázsonyi Vilmos képviselő ur beszédének egy részét, avagy annak értelmét, Vázsonyi Vilmos képviselő ur köteles lett volna röviden, preczize és konczize ezt a helyreigazítást megtenni. Vázsonyi Vilmos képviselő ur nemcsak ezt tette, hanem hosszasabb elvi magyarázatokba és elvi dedukeziókba bocsátkozott. Midőn ezeknek a vitatkozásoknak a rendjén (Folytonos zaj. Elnök csenget.) egy második, egy uj pontra tért át, akkor az elnök ur figyelmeztette, hogy tartsa magát a rövid felszólalás keretei között, (ügy van I) Ekkor a képviselő ur azt mondta, hogy ő kéri a ház beleegyezését, hogy a házszabályoktól eltérően is folytathassa felszólalását, vagyis felszólalásának azt a részét, a mely már nem helyreigazitás, hanem vitatkozás lett volna. Az elnök ur a különbséget igen helyesen állította fel és kérte a képviselő urat, hogy tartsa magát a házszabályok keretei között, mert neki őt azok közt megtartani elnöki kötelessége. E ponton kezdődött a közbeszólás és vitatkozás. Midőn pedig az elnök ur másodszor figyelmeztette őt, hogy tartsa magát a házszabályokhoz, akkor Vázsonyi képviselő ur leült. Már most szeretném tudni, mit itt a helytelen : az elnök ur eljárása-e, vagy pedig Vázsonyi Vilmos képviselő ur eljárása 1 Mi lehet itt a sérelem ? Mert az nem lehet sérelem, ha valakit figyelmeztetek, hogy mi alapon és minő korlátok között nyerte meg a felszólalási j ogot és hogy csak ama korlátok között van neki ezt a rendkiviili alkalmat kihasználni. Ez kötelesség a házzal és a ház tanácskozási rendjével szemben is. Abban is teljesen igaza van az elnök urnak, hogy ő figyelmeztette a képviselő urat arra is, hogy beszéde közben nem lehet uj czimen kérni a beszéd témájának és rendjének megváltoztatását, (Ellenmondások.) mert mindenki, a ki egy ilyen rövid felszólaláshoz nyert jogot, csak abban az értelemben használhatja fel a házszabályokat, a melyben azt kérte és kapta, (ügy van! Ellenmondások.) Az elnök ur pedig nem gátolta Vázsonyi Vilmos képviselő urat, hogy azon jogával, azon mértékben, a hogy azt a jogot kérte és kapta, éljen. Ne méltóztassanak a t. képviselő urak tévedésben lenni és azt óhajtani, hogy a mikor rendes tárgyalások vannak, a mikor egy hosszas és fáradtságos vita közepette vagyunk, mikor nincsen obstrukczió, a mikor nemcsak a jog, hanem még az is, a mi nem jogosult, érvényesül, a házszabályok ugy értelmeztessenek és alkalmaztassanak, a hogy azok alkalmazását kivántuk rendkívüli időben, a mikor azonban annak meg nem engedett voltát ismertük, de végső elkeseredésünkben mégis hozzáfogtunk. (Zaj.) Most ilyen ok nincs. (Ugy van!) Vázsonyi Vilmos képviselő ur semmitől elzárva nincs. Én tehát az elnök ur eljárását helyeslem és a házszabályok szerint megfelelőnek tartom. (Helyeslés. Ellenmondások.) Lengyel Zoltán: T. képviselőház! (Folytonosan tartó zaj.Elnök csenget.) Kérem, tessék csendet csinálni ! Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Lengyel Zoltán : T. képviselőház ! A házszabályokhoz kérek szót és mert ez a felszólalás nem fog a házszabályokba ütközni, azt hiszem, ezt meg méltóztatik engedni. (Zaj.) Nagyon különösnek tűnt fel nekem, hogy a házszabályok védelmében kell felszólalnom abban a korszakban, a melynek egész többsége, léte, exisztencziája. összeállítása a házszabályok és a szólásszabadság védelmében gyökerezik. Ha van alapja ennek a mostani parlamenti többségnek, akkor a házszabályok védelme az az első alap, a melyen megalakult valami mellett ki kell tartania, akkor ez épen az az irányzat, a melynek létét köszönheti. Nagyon csodálkozom, hogy a házszabályokhoz kell felszólalnom és épen olyan kérdésekben, a melyekre vonatkozólag ez az oldal száz és száz preczedenst teremtett, még pedig nem is a házszabályok helyes értelmezésével, hanem igen sokszor a házszabályoknak nagyon is tág, sőt házszabályellenes értelmezésével. A parlamenti tanácskozásnak alapja minálunk és mindenütt a szólásszabadság. Ezt ez a ház mindig igy értelmezte és sohasem engedte ebben az irányban a maga kezét megkötni. Azokkal szemben, a kik a régi gyakorlatra is tudnak hivatkozni, mert helyet foglaltak itt ebben a házban, elég csak hivatkoznom gr. Apponyi Albertnek és Szilágyi Dezsőnek hatalmas vitáira, a mikor a ház igenis megengedte nekik, nem hogy második, hanem hogy harmadik beszédet is tarthassanak ... Egy hang (a középen) .•'De"nem <f személyes>megtámadtatás czimén ! Lengyel Zoltán : Meg fogom ezt is magyarázni . . . ugyanarról a tárgyról és pedig olyan hatalmas beszédeket, hogy az egyiknek a másik beszédére adott válasza teljes ülést kitöltött, és az egész ház tapsolt hozzá s az egész ország örvendetesen vette tudomásul, hogy nagy emberek ilyen vitatkozására a ház alkalmat ad. ,^ Itt vannak előttünk ezek a példák. És most nem az a kérdés itt, hogy Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársam magától állott-e el a szótól, — mert ez történt, ő rajta házszabály szerinti sérelem ezek szerint nem esett, mert volenti non fit injuria, ő igenis lemondott a szólás jogáról — hanem arról van szó, hogy a házszabályokat hogyan értelmezzük. És ebben a tekintetben nem lehet más vitának helye, minthogy ugy értelmezzük, a mint eddig értelmeztük, mert ugyanazon házszabályok vannak most is, ugyanaz az ország, ugyanaz a jog ; tessék ennek alapján megállni. S a mennyiben azt méltóztatik kívánni, hogy valaki a vitát ne folytathassa, tessék a szót tőle elvonni, vagy még alkalmasabb módot is ajánlhatok: méltóztassék házszabály-reviziót csinálni és akkor meglesz mindig a mód arra, hogy az ilyen kellemetlen dolgokat elkerülhessük. Azért igen kérem az elnök urat, méltóztassék megmaradni az eddigi gyakorlat mellett, s a meny-
