Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.
Ülésnapok - 1906-172
í73. országos ülés 1907 június 11-én, kedden. 151 dolog, ezt régóta tudjuk és csak azáltal tudjuk reparálni, hogy tömegesen küldjük a kegyelmi kérvényeket ö felségéhez, hogy szállítsa le a büntetéseket, mert a bíróság ezt a törvény alapján nem tudja megtenni. Abban a javaslatban, a melyet az igazságügyminiszter legközelebb elő fog terjeszteni a büntetőtörvénykönyv novellájáról, már benne lesz az, hogy ilyen büntetést nem szabad kimérni ilyen aprólékos bűntettekre. így áll a dolog t. képviselőház. Azok a példák tehát, a melyeket méltóztatott felemlíteni, nem olyan borzalmasak. Sokkal rettenetesebbek vannak a büntetőtörvénykönyvben. Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársam még egy nagy graváment hoz fel az ellen, hogy a vasúti tisztviselők köztisztviselőknek minősíttessenek büntetőjogi szempontból. Ez már egy közjogi sérelem szerinte és pedig épen a horvát közjog szempontjából. (Az elnöki széket Návay Lajos foglalja el.) Vázsonyi t. képviselőtársam figyelmezteti horvát képviselőtársainkat, hogy ők küzdenek a nyelv ellen, a hol nincs igazuk, de a hol igazuk van, hogy t. i. igazságügyi autonómiájuk megsértetik ezen rendelkezés által, azt ők észre sem veszik. Vázsonyi t. képviselőtársam nagyon csalódik, ha azt tételezi fel a horvát képviselő urakról, hogy ők valamit észre nem vesznek, a mi a kiegyezési törvényből folyik. Az a baj, hogy ők sokkal többet találnak benne, mint a mi benne sérelmes. (Igaz ! Vgy van !) Ez épen bütntetőjogi irányban áll. Ne méltóztassék gondolni, hogy a horvát képviselők a büntetőjogi rendelkezések ellen, a melyek közös törvényekben hozattak, vagy a melyeknek hozatala kontempláltatott, nem szólaltak volna fel. Lehet mondani, hogy jóformán az utolsó 30 esztendő alatt majdnem minden esztendőben volt szó róla, hogy valamely büntető rendelkezést lehet-e itt statuálni, vagy pedig azt át kell-e engedni a horvát autonómiának? Pl. nagyon jól emlékszem, hogy a tengerészeti rendtartás, a mely szabályozta volna az összes tengeri forgalmat a közbiztonság és fegyelem szempontjából, azért nem vált törvénynyó, mert abban különleges büntetések voltak megállapítva, természetesen súlyosabbak, mint a közönségesek, mert ha egy hajón lázadás tör ki, azt sokkal szigorúbban kell büntetni; erre a horvátok azt mondták, hogy nekünk ahhoz nincs jogunk, csak ők azok, a kik ilyen büntető rendelkezéseket tehetnek! Szterényi József államtitkár: Az iparfejlesztési törvényjavaslatnál is. . Nagy Ferencz: Igen, az iparfejlesztési törvényjavaslat tárgyalása alkalmával is a horvát képviselők graväment hoztak elő. Tehát ne féltse Vázsonyi t. képviselőtársam a horvát képviselőket. A hol gravamen van, — már szerintük — azt ők felfedezik, érvényesitik is. Ha tehát ők a jelen esetben nem kifogásolták ezt, bizonyosan azért nem tették, mert ezt épen gravarninálisnak nem tekintik. Szterényi József államtitkár: Nem is kifogásolták. Nagy Ferencz: És hogy nem gravaminális az 1868 : XXX. t.-cz, ellen, ezt igenis be lehet nagyon könnyen bizonyítani. Egy olyan jeles jogászról igazán nem tételeztem volna fel azt a nagyon is nagy könnyedséget, — hogy szelid kifejezést használjak — a melylyel ő ezt a kérdést kezeli. Ott pl., a hol a nyelvről van szó, beszél egy nagy lecsuszamlásról, a melyet mi teszünk, és akkor ő maga a legnagyobb lecsuszamlást követi el épen ezen büntetőjogi rendelkezés miatt, sőt ezt a lecsuszamlást nemcsak ő maga csinálja, hanem még tolja előre a dolgot, hogy az a csúszás még gyorsabban történjék. Hivatkozik az 1868 : XXX. t.-cz. 48. §-ára, arra a szakaszra tudvalévőleg, a mely a horvát autonómiát megállapítja a beligazgatás, azután a vallás-és közoktatás- s az igazságügy tekintetében, az igazságügyet ugy definiálva, hogy abban a tengerészeti ügyek kiszolgáltatásán kívül a törvénykezés is értendő. Már most kérdeni: mi az az igazságügy és mi az a törvénykezés ? Hát mondhatjuk ugy, hogy az anyagi és az alaki jog. De vájjon a 48-ik §., a mikor az autonómiát megadja a horvátoknak, az összes anyagi és alaki jogot adta oda az autonómiának ? Hiszen ott van ugyancsak az 1868 : XXX. t.-czikknek 9. §-a, a mely az autonómia köréből kiveszi, tehát a közös törvényhozásnak aláveti a kereskedelmi jogot, a váltójogot, a bányajogot, az irói és művészi tulajdonjogot, a hitelintézeteket, a bankokat stb. Már most, a mikor ezekről intézkedik a magyar országgyűlés, hát akkor nem az igazságügyre nézve intézkedik-e ? És ha intézkedik, vájjon az van-e mondva az 1868 : XXX. t.-czikkben, hogy egyedül csak magánjogi irányban intézkedhetik ? Hogy azok az érdekek, a melyekről szó van és a melyek megvédendők, csakis magánjogilag védhetők, büntetőjogilag pedig ezek az érdekek nem védhetők a közös törvényhozás által ? Hiszen maga a törvénytár megczáfolja ezt. Hát a kereskedelmi törvény nem állapit meg három havi fogságot a részvénytársaságok, szövetkezetek igazgatósági és felügyelő-bizottsági tagjaira ? Azután az 1876 : XXXVI. t.-cz., a záloglevelek biztositásáról, hasonlókép három hónapig terjedhető fogságot állapit meg, az 1897 : XXXII. t.-cz., a községi kötvények biztositásáról, három hónapig terjedhető fogságot, a védjegytörvény, az 1890 : II. t.-cz., két hónapig terjedhető fogságot. És igy mehetünk végig: mindenütt találunk büntető rendelkezéseket azokban az ügyekben, a melyek a közös törvényhozás hatáskörébe tartoznak. Ám azt fogják mondani Vázsonyi t. képviselőtársam és a horvát t. képviselő urak, hogy ezek csak kihágások, csak rendbüntetések, de a tulajdonképeni bűntettek és vétségek tekintetében már a horvát autonómia respektálandó. Én ezt a distinkcziót nem találom a törvényben. A törvény abszolúte nem mondja, hogy csak a kihágások