Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-172

152 172. országos ülés 1907 június íl-en, kedden. és fegyelmi büntetések tekintetében intézkedhetik a magyar törvényhozás, egyebekben pedig nem. A mit én a törvényben látok, az csak az, hogy ezek az ügyek, ezek az érdekek közösen szabályozandók és az nincs benne, hogy csak magánjogilag és csak holmi fegyelmi és rendbüntetésekkel. Tehát egyáltalában egyedül csak arról van szó, — és ezt nagyon fontosnak tekintem, mert itt folytonos ingadozás van a praxisban és a mi törvénytárunkban is — hogy az az illető ügy vagy érdekkör a magyar országgyűlés hatáskörébe tartozik-e vagy nem. Ha tartozik, akkor azt az érdeket megvédheti minden irányban, a hol szükségesnek találja. (Helyeslés.) Ha akarja, tisztán magánjogilag védi meg, ha akarja büntetőjogilag védi meg. És hogy a magyar törvényhozás ezt a határvonalat kihágások, meg tulaj donképeni bűntettek és vétségek közt nem respektálta, arra nézve én példákat tudok felhozni. A védjegytörvényt már emütettem. Az 1890: II. t.-cz. egyenesen vétségnek nyilvánitja a védjegybitorlást és azt a királyi törvényszékek hatáskörébe utasitja. Igaz, ez később módosítva lett az 1895 : XLI. t.-cz. által, a hol kihágásnak lett minősitve, de nem azért, mintha a horvátok követelései álltak volna útban. Emlitem j)éldául a jogosulatlan bankjegykibocsátást, az 1887 : XXVI. t.-czikket, a mely az osztrák-magyar bankról szól, és az 1899 : XXXVII. t.-czikket, a mely újból szabályozza ezt a viszonyt, s a mely egyenesen vétségnek nyilvánitja a jogosulatlan bankjegykibocsátást és egy évig terjedhető fogházzal rendeli büntetni, sőt még az illetékességet is megállapítja, a mennyiben azt mondja, hogy a tulaj donképeni Magyarországon a budapesti törvényszék, a horvát-szlavón területen pedig a zágrábi törvényszék az illetékes. Engedelmet kérek, ez csak tulaj donképeni büntetőjogi rendelkezés. Ezt nem lehet tagadni. Mondhatná valaki: Hja, a kihágást legfeljebb két hónapig terjedhető elzárással lehet a kihágási törvény, az 1879 : XL. t.-cz. szerint büntetni. De, a mint említettem, vannak magasabb büntetések is, három hónaposak, sőt itt van egy esztendős is, és egyenesen vétségnek van minősitve. De ha nincs is annak minősitve, hát az határoz, hogyan nevezi a törvény azt az illető büntetendő cselekményt? Akkor azt is mondhatnók, hogy a horvátok miatt én nem minősítem bűntettnek vagy vétségnek, de azért három esztendőt szabok rá. (Igaz! ügy van!) Ebből látszik, minő alaptalan azt mondani, hogy mi a horvát büntetőtörvénykönyvbe bele nem nyúlhatunk, azt meg nem változtathatjuk. Mi épen ugy megváltoztathatjuk, mint a hogy belenyúlhatunk az ő magánjogukba azáltal, hogy a kereskedelmi jog, váltójog, bányajog terén intézkedéseket állítunk fel. Hivatkozott Vázsonyi t. képviselőtársam egy büntetőjogi rendelkezésre. Ez a véderőről szóló 1889 : VI. törvényezikk. Említette azt, hogy íme, ez példa arra, hogy a magyar törvényhozás menynyire óvakodott attól, hogy belenyúljon a horvát büntetőjogi igazságszolgáltatásba. Az 1889: VI. t.-cz. 80. §-a igazán nagyon érdekes. Én még egy ilyen abszurd, ismétlem, abszurd rendelkezést, mint ez, nem olvastam. Az 1889 : VI. t.-cz. 80. §-a azt mondja, hogy azok a büntetések, a melyek a törvény 45., 47., 48, és 49. §-aiban említtetnek és a melyek hat hónaptól egész három esztenteig terjednek, a mikor az illető megszökik az ujonezozás elől, vagy más őt segiti stb., hogy ezen büntetések azonosan a horvát büntetőtörvénykönyv által is megállapitandók és hogy a horvát-szlavonországi autonóm törvényhozás fogja az azonos büntetéseket alkalmazni. Hát már most nincsen ebben egyenes rendelkezés a közös törvényhozás részéről, ha azt mondja, hogy azonos büntetések alkalmazandók ? Megtehette volna a horvát országgyűlés, hogy azt mondja, hogy én pedig nem csinálom azonosan, hanem más büntetéseket fogok alkalmazni ? Ugyebár, hogy nem tehette meg ? Mert itt volt a parancs és nem tehette meg, hogy ha a magyar törvényhozás egyenesen kimondja, hogy ezeket a büntetéseket megparancsolom, te pedig köteles vagy ott azonos rendelkezéseket megtenni. És most jön a legfőbb kérdés. Tegyük fel, hogy Horvátország tényleg megtagadja az engedelmességet. Hiszen végtére, ha a horvát országgyűlésre még rá is parancsoljuk, hogy valamit tegyen, és azt abszolúte lehetetlen megtagadnia, hát egyszerűen megobstruálj a a dolgot. Hiszen volt már Horvátországban is obstrukezió, nem csak ebben a házban. Szóval Horvátország megtagadja, hogy azonos rendelkezéseket iktasson törvénybe. Mi lesz akkor azon bűntényekkel, a melyeket a közös törvény büntetni rendel ? Hát akkor csak Magyarországon fogjuk a katonaszökevényeket megbüntetni, Horvátországban pedig nem. Mert igaz, hogy kimondtuk, hogy ott azonosan kell büntetni ezeket, de mert nem hoztak hasonló horvát törvényt, hát a horvát bíróság sem tudja ezeket a cselekményeket megbüntetni ? íme, Vázsonyi t. kéj3viselőtársam ilyen törvényre akar hivatkozni, a mely igazán ad abszurdum vezeti az egész álláspontot. Nagyon sajnálom, hogy nincsen itt, de remélem, hogy el fogja olvasni felszólalásomat. De mondok egy ennél még különb dolgot, a mely megmutatja,, hogy ki csuszamlott le. Hogy vájjon ez a javaslat csuszamlik-e le, vagy pedig lecsúsztunk egyáltalában itt a magyar országgyűlésen, vagy hogy nem csuszamlott-e különösen Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársam, a mikor ilyen törvényre hivatkozik ? Ennek az 1889 : VI. t.-czikknek van előzménye és ez az 1868 : XL. t.-cz., az első véderőtörvény, a melyet hoztunk. Már most hogyan szól az a törvény? Az is a horvát autonómiának utasitja oda, hogy tegye meg ezeket és ezeket a rendelkezéseket ? Szó sincs róla. Az 1868 : XL. t.-cz. is megállapítja, hogy 6 hónapig terjedhető fogházra ítélendő a katonaszökevény stb. Mi akkor direkte intézkedtünk, ugyebár? És mikorról szól ez az 1868 : XL. t.-cz. ? Méltóztassék a sorrendet megfigyelni! Az 1868 : XXX., vagyis a horvát kiegyezési törvény után. Ugyan-