Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-171

141 Magdics Péter: Mikor felakasztja, akkor biztosítva van. (Nevetés.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, ne méltóztassanak a szónokot közbeszólásokkal zavarni! Surmin György (olvassa tovább) : »Ez a fegyelmi eljárás azonban a szolgálati viszonyok rendes menetéhez van szabva, melylye] szemben kivételes helyzetek kivételes elbánást követelnek. A sztrájk és a passziv rezisztenczia a vasúti alkalmazottak részéről, kivált a közhivatalnoki, büntetőjogi felelősség mellett, oly anarchikus mozgalmak, a melyek a vasutvállalatot közvetlenül létérdekeiben támadják meg«. Tehát uraim — ez csak első része az indokolásnak — a sztrájk, a mint itt mondatik »oly anarchikus mozgalom« . . . Egy hang (balfelőlj : Folytassa magyarul! Surmin György: Egy keveset értek, de beszélni nem tudok. Elnök : Kérem ne méltóztassanak közbeszólni. Slirmin György : Továbbá igy szól (olvassa): »Minthogy a vasutak nemcsak a magánérdeket szolgálják, hanem elsőrendű állami ós közszükségletet elégitenek ki és magának a honvédelemnek is fontos szervei : az efféle részben egyenesen a büntetőtörvényekbe ütköző mozgalmak leküzdésére hathatós fegyvert kell a vasutvállalatok kezébe adni. A sztrájkban és a passziv rezisztencziában való részvétel, sőt ezek előkészitése is azonnali megtorlást igényel, mert különben az ilyen közveszélyes mozgalom csirájában el nem fojtható, hanem az ország kimondhatatlan kárára hosszabb időre húzódhatnék el«. Ez az utolsó igaz. Továbbá igy szól (olvassa) : »Ezért kellett a törvényjavaslatban kimondani, hogy a sztrájkban vagy a passziv rezisztencziában résztvett egyének nem fognak a szolgálatba többé felvétetni, legfeljebb egyeseket kivéve, de ezek a szolgálatot teljesen újból lesznek kénytelenek kezdeni«. Ha ezen javaslat csak egy kissé lelkiismeretlen ember kezébe kerül, ez szörnyű csapás lesz az összes vasúti alkalmazottakra. Uraim, én érteném az 50. szakasznak és a 33. §. harmadik bekezdésének ezen rendelkezését és indokolását, ha másutt élnénk, nem pedig egy államban, a melynek ápolnia kell a maga és az egyén szabadságát. Uraim, én figyelmeztetni fogom önöket, figyelmeztetnem kell önöket azokra a körülményekre, melyek eléggé fogják illusztrálni az egész reakczionárius eljárást, melyet ezen javaslatban látni. En az imént mondtam, hogy nagyon sajnálom, hogy Kossuth ezt a »törvényjavaslat«-ot aláirta. Sajnálom azért, mert Kossuth maga a nevével csak nem is jöhet összeköttetésbe a reakczionizmussal. Uraim, én a nagy küzdelmet, a melyet a magyarok folyattak, ismerem, de én a mai nagy küzdelemre is fogom önöket figyelmeztetni. Ma is sokat vártok, szabadsági határozmányokat vártok, küzdőtök, s még sem tudjátok, hogy ez a küzdelem végre miként is fog végződni. Supilo Ferencz: Alkotmányi biztositékok. Surmin György: Igen, igen, alkotmányi biztosítékokat vártok, s ezen országgyűlés kuloárjaiban csaknem minden nap folyik vitatkozás, az újságokba rengeteg számú czikk Íródik, sok hirt olvashatni, s minden pillanatban várják, ugyan fognak-e jönni ezek az alkotmányi biztositékok. Ez, uraim, a szabadságért való küzdelem. Joguk van hozzá, de ez kötelességük is. SupilO Ferencz : Ugy van ! (Nagy taps a horvátoknál.) Surmin György: igenis kötelességük a szabadságért küzdeni, de mig a szabadságért küzdenek, mondják meg nekem, vájjon azt megvonhatják-e mástól, a kinek az állam érdekeit támogatnia és emelnie kell. (Helyeslés és taps a horvátoknál.) Kérem, válaszoljanak énnekem erre, s akkor meg fogom érteni, ha azt mondják, hogy ezen hivatalnokok szabadságába beleegyezni nem tudnak, akkor meg fogom érteni, hogy Kossuth miniszter ezt a törvényjavaslatot aláírhatta, önök, uraim, ebben a parlamentben sztrájkoltak, jogosan sztrájkoltak, mert szabadságukat keresték. Ez az önök joga is. Önök sztrájkjukkal az exlex-et is teremtették meg, a mely az államnak annyi kárt okozott, a mennyit egy vasúti sztrájk alig okozhat. Én azt hiszem, uraim, hogy köztünk egy társ sincs, a ki ezt a sztrájkot önöktől rossz néven vehetné. SupilO Ferencz: Nincs köztünk egy sem! (Hangok : Ugy van ! Taps.) Surmin György : Mi emberek vagyunk, a kik minden nemzet szabadságát tudjuk és akarjuk tisztelni, de mi is követeljük, hogy a mi szabadságunk is ugyanazonképen tiszteletben tartassék. Grahovac P/lirko : Ugy van ! Csak ezt akarjuk. Surmin György : Uraim, ha önök nekem bebizonyítják, hogy ezzel a törvényjavaslattal, hogy ezen törvényjavaslat elfogadásával, ugy a mint van, a szabadság ellen nem sztrájkolnak, akkor én meg fogok hajolni s el fogom fogadni a 4. §-t ugy, a mint azt önök szövegezték meg. Bizonyítsák be nekem, hogy ez nem az ember szabadsága ellen, a munkás szabadsága ellen való sztrájkot képez, mert minden ember, akármely fajtához is tartozzék, munkás, ha kötelességét végzi; bizonyítsák be ezt nekem, s akkor az én beszédem fölösleges, akkor a mi küzdelmünk teljességgel nem korabeli, teljességgel szükségtelen. Elfogadva ilyen törvényjavaslatot, bebizonyítják, hogy egyáltalában nem. tudják, hogy a 4. §. mit jelent, hogy nem tudnak a 6. §. határozmányának létezéséről, és hogy nem akarják követni, és hogy nem akarnak megismerkedni azzal a törvénynyel, melylye] viszonyaink és viszonyaik szabályoztatnak. Hódy Gyula; Nasi-vasi. Surmin György: Uraim, én még valamire fogom önöket figyelmeztetni. (Mozgás. Hangok : Halljuk! Halljuk! (magyarul is) Halljuk '.) Én Kossuth miniszter ur beszédjének magyar szövegével nem rendelkezem, de rendelkezem meglehetősen hű fordításával, melyet még nem kifogásol-