Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-151

80 15Í. országos ülés 1907 április 29-én, hétfőn. méltóztassék a törvényjavaslatot elfogadni. (He­lyeslés.) Elnök : Van valaki feljegyezve szólásra ? Hammersberg László jegyző: Holló Lajos! Holló Lajos: T. képviselőház! A független­ségi és 48-as párt nevében van szerencsém be­jelenteni, hogy a párt ezen tárgyalás alatt lévő törvényjavaslathoz hozzájárul. (Helyeslés.) Ezen hozzájárulás nem ered azon indokból, hogy a függetlenségi párt a közösügyek irányában táp­lált felfogását és elveit bármi tekintetben is meg­változtatta volna. Ezekre vonatkozólag teljes mér­tékben érintetlenül áll a párt egész közjogi pro­grammja, a melyet ezen törvényjavaslat nem is érint. De a mi hozzájárulásunk abból az indokból sem származik, hogy ezek a költségek már leg­nagyobb részben felhasználtattak, mert igaz ugyan, hogy a delegáoziók megállapították törvényes for­mákban ezen összegeket, azonban a delegáczió­nak, a mint tudjuk, költségmegszavazási joga nincsen és ezeknek a fedezésére a törvény nem a kormányokat hatalmazza fel, hanem világosan benne vannak az 1867-iki törvényekben azon intézkedések, a melyeknél fogva a delegáoziók által megállapított költségek fedezéséről maga az országgyűlés gondoskodik és a mennyiben azokra fedezetet nem talál, vagy a mennyiben azokat az összegeket meg nem szavazza, azok a kormányok részéről nem lesznek folyósíthatok. (Ugy van! a baloldalon.) Ha tehát bejön az a helytelen közjogi gyakor­lat, a mely már nem csak egy éven keresztül, hanem évek hosszú során át követtetett, — még olyan időkben is, a midőn semmiféle törvényhozási akadály nem volt arra nézve, hogy ezek alkotmá­nyos utón elintéztessenek — mondom, ha bejön az a gyakorlat, hogy maguk a kormányok egysze­rűen rendelkezésre bocsátják a közös kormánynak azon összegeket, a melyeket a delegáoziók meg­állapítottak : ezáltal a törvényhozásnak fentar­tott szuverén jogkör, a költségek elfogadásának vagy elvetésének joga, vereséget szenvedne, a mihez, t. képviselőház, hozzá nem járulhatunk. Ez tehát nem indok előttünk a költségek megszavazására, sőt ellenkezőleg inkább indok arra, hogy megtagadjuk hozzájárulásunkat (Ugy van ! a baloldalon.) és azon kormányokat, a melyek önkényesen folyósították ezeket az összegeket, felelősségre vonjuk. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Indokul szolgál azonban, t. képviselőház, a törvény­javaslat elfogadására azon ismert tény, hogy a parlamentben lévő pártok, a melyek abban az időben még kisebbségben voltak és a melyeknek még egyike sem képviselte a parlamenti többséget, megegyeztek a koronával arra nézve, hogy egy bizonj-os átmeneti idő alatt mi részünkről ezen közösügyes rendes terhekhez való hozzájárulást fel fogjuk ajánlani azzal, hogy viszont nekünk az alkotmányos életben előállott zavarokat módunk­ban lesz helyreigazítani és alkotmányos rendün­ket olyan széles alapra fektetni, a mely a^t fogja eredményezni, hogy a kívülről jövő támadások kevesebb rombolást vihessenek jövőben véghez alkotmányos életünkben. Ez egy megállapodás és egy megegyezés volt, a melyet hűséggel megtartani a magyar nemzetnek és különösen a magyar nemzet törvényhozásának kötelessége. Hiszen az adott szó megszegését sohasem jegyezte fel a történelem a. magyar nem­zetről. (Igaz 1 ügy van !) A mint hozzájárultunk ahhoz, hogy az előálló uj onczszükséglet és a hadiköltségek megszavazása a törvényhozás által legális formákban intéztessék el, épugy hozzájárulunk nyiltan és férfiasan ahhoz is, hogy ezek a költségek mint rendes keretekben mozgó katonai kiadások, szintén törvényhozási elintézést nyerjenek. (Helyeslés a baloldalon.) Sőt tovább menve, bizonyos tekintetben mi is konsta­táljuk azt a haladást, a melyet a jelen kormány tett akkor, amikor ezeket a kiadási tételeket nem hagyta egyszerűen csak a burokban elenyészni, hanem nyiltan idejött velük a törvényhozás elé, hogy igy a költségeknek törvényes szankcziót. adjon. Ezt az eddigi kormányok elmulasztották, és nagyon he­lyesnek találom, ha a jelenlegi kormány, legalább részben, helyrehozza az eddigi mulasztásokat. (Helyeslés a baloldalon.) Engedje meg azonban a t. képviselőház, hogy ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban, ha nem is hatolok be a közösügyi kérdéseknek egész kom­plexumába, — hiszen erre a ránk váró feladatok és a mostani időpont nem is nyújtanak kellő alkal­mat — mégis konstatáljam, hogy maga ezen tör­vényjavaslat is bepillantást enged abba a pénzügyi kezelésbe és abba a rendszerbe, a melyet a közös­ügyi kormányok az országgal szemben eddig kö­vettek. (Halljuk / Halljuk !) Méltóztassék magát a törvényjavaslatot egy kis figyelemre méltatni, mindjárt nyilvánvaló lesz mindenki előtt, hogy a javaslat 1. §-ában külön­böző pontokban benf oglaltatik az általunk meg­szavazandó összeg. Az első pontban van egy egész évnek költségvetése, a rendes és rendkívüli, s a Boszniára vonatkozó költségek, szóval az egész komplexuma egy év közösügyi terhének. Ezekkel az összegekkel azonban nem merül ki az általunk megszavazandó teher. Van a javaslatban egy má­sodik pont, a mely megszavazni kéri azokat a rendkívüli hiteleket, a melyeket ezen költségveté­seken kivül a közösügyi kormányok és főleg a hadügyi kormány mindig előterjesztett, s a me­lyeknek mint rendkívüli hiteleknek megszavazását minden alkalommal kérte. Ne méltóztassék azonban azt hinni, hogy ezen rendkívüli hitelekben olyan beruházások foglal­tatnak, a mely beruházások talán ritkább idő­közönként fordulnak elő, mint pl. ebben az évben a hadihajók felszerelési költségei voltak, mert ezen hadihajók beszerzési költségei beállittattak a ren­des költségvetésbe, de a rendkívüli hitel más, pl. az emiitett hajóknak felszerelési szükségleteit már mint rendkívüli hitelt szavaztatják meg. De még ezzel sincs kimerítve a közös költségek

Next

/
Oldalképek
Tartalom